Szatmárnémetiben minden évben fontos jelentőségű május 14-e. 1970-ben ezen a napon pusztította el a város jelentős részét a medréből kilépett Szamos.

Két méteres sáros, hordalékos víz hömpölygött 56 évvel ezelőtt, május 14-én ott, ahol ma az árvízi emlékmű áll, a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal pedig minden évben megemlékezést szervez.

Az áradás akkor nagy pusztítást végzett: 56 emberéletet követelt, több mint 4000 házat döntött romba, további 28 ezer ingatlan sérült meg. Az árvíz 120 ezer hektár termőföldet tett sáros pusztasággá.

A megemlékezésen az ortodox, a református és a római katolikus egyház képviselői imádkoztak az áldozatokért és kértek áldást azokra, akik önzetlenül segítettek akkor a bajba jutottakon. Róluk emlékezett meg beszédében szatmárnémeti polgármestere is.

„A szatmáriak nem roskadtak össze a fájdalom és a veszteség súlya alatt. Vállt vállhoz vetve dolgoztak, sok esetben puszta kézzel hordták ki a sarat a még álló épületekből. Megosztották egymással az utolsó falat kenyeret is, és a szerencsésebbek házukba fogadták azokat, akik fedél nélkül maradtak. Ez a mi közös történetünk, mely megmutatja: a munka, a kölcsönös tisztelet és a hit együtt csodákra képes" – mondta ünnepi beszédében Kereskényi Gábor polgármester.

Hozzátette: „Ezek azok az értékek, amelyek a ma büszkén emlegetett szatmári szellemiség kialakulásához vezettek. A szellemiséghez, amely egységet kovácsol a legnehezebb pillanatokban is. A történelem jó tanítómester, ennek az eseménynek a kapcsán pedig arra tanít, hogy egy város jövőjét nem lehet megosztottságra építeni. A szatmáriak akkor bebizonyították, hogy együtt újraépülhet a város és újjászülethet a közösség. Ebből a példából kell erőt merítenünk akkor, amikor napjainkban a közbeszédet a semmitmondó, értelmetlen, kicsinyes viták uralják”

Az esemény az emlékezés koszorúinak az elhelyezésével zárult.