Ötvenöt éve történt a katasztrófa, amely megváltoztatta Szatmárnémeti történelmét: az 1970-es árvízben a város egy része elpusztult, több emberéletet is követelt a pusztító ár.

Május 14. fontos dátum Szatmárnémeti történetében, e dátum nevét viseli emlékmű, tér és városrész is. Hosszú időn keresztül a Szatmárnémeti városnapot is ehhez a dátumhoz igazították, később az a döntés született, hogy a Szamos pusztításának évfordulója, egy tragédia évfordulója nem illik igazán az össznépi ünnephez.

Pedig a tragédia egyben az újjászületést is jelentette, addig példátlan összefogással dolgozott mindenki a rászorulók megsegítésén, a romok eltakarításán és az újraépítésen.

Az idei évben is megemlékezést tartottak Szatmárnémetiben az árvízi emlékműnél: előbb az egyházak képviselői imádkoztak az áldozatokért, és hogy ilyen szörnyűség még egyszer ne történhessen, majd Kereskényi Gábor polgármester mondott beszédet.

„A szatmáriak emberségét és összefogását próbára tevő árvíz 55. évfordulóján hálával tekintünk vissza arra, ahogyan városunk közössége összefogott 1970-ben, hogy átvészelje a vészterhes időket. Az árvíz 56 emberéletet követelt, több mint 4000 házat rombolt le, több mint 28 000 ingatlant rongált meg és 120 000 hektárnyit területet öntött el. Ezen a városrészen, amely a tragédia napjáról kapta a nevét, a víz magassága elérte a 2 métert. Ez a tragikus esemény arra emlékeztet bennünket, hogy a kitartó munka, a kölcsönös tisztelet és a hit az, ami átsegít a megpróbáltatásokon – ezen értékek jellemzik azt a szatmári lelkületet is, amire oly büszkék vagyunk. Ez a szellemiség tartja meg a közösségünket a legnehezebb időkben, ez segít nekünk abban, hogy a kihívásokat lehetőségként tudjuk kezelni, erősebbek és összetartóbbak legyünk” – mondta a polgármester.

1969 őszén tartós szárazságot november végétől csapadékos időszak váltott fel, amely decembertől egészen 1970 februárjáig folytatódott. A januári két meleghullám újabb áradásokat idézett elő. Februárban az enyhe, esős idő további árhullámokat indított, majd a hónap második felében lehűlés következett be, de a csapadék nem csökkent. Jelentős hótömeg halmozódott fel, a hóréteg a hegyekben 50–95 cm vastag volt.

Márciusban kisebb, majd komolyabb árhullámok érkeztek a hóolvadás miatt. A folyómedrek a sorozatos áradások miatt nem ürültek ki, így minden újabb hullám magasabbról indult. Áprilisban nem volt jelentős árvíz, de a csapadékos idő tovább emelte a vízszinteket. A májusi rendkívüli esőzések így súlyos helyzetet eredményeztek.

1970. május 14-én, a Szamos áradása miatt megkezdték a kitelepítés előkészítését. Több mint 30 ezren vettek részt a gátak megerősítésében Romániában. A kolozsvári előrejelzés 900 cm-es vízállást jelzett, ami meghaladta a gátak és a hidak magasságát. A Szamos gátjai több helyen átszakadtak, a víz 30 km/órás sebességgel, két-három méter magas hullámokkal zúdult Szatmárnémetire.

Május 15-én megkezdődött a mentés: 120 úszójármű, 300 teherautó, 100 traktor és több helikopter vett részt benne. Egy nap alatt több mint 500 embert mentettek ki háztetőkről, fákról; a végére több mint 6000 embert evakuáltak.

 (Nyitókép: Iancu Gheorghe, az akkori Hírlap és Cronica Sătmăreana fotósának felvétele)