Március 15-e a legfontosabb magyar ünnep Szatmárnémetiben, ennek megfelelően idén is – a borongós időjárás ellenére – nagy tömeg gyűlt össze az Ormos-háznál. Ez az az épület, amely több alkalommal adott otthont Petőfi Sándornak, a forradalom költőjének. Innen vonult át a tömeg a huszárok és fúvószenekar vezette menetben a megemlékezés hagyományos helyszínére: az István-téri parkban álló Petőfi-szoborhoz. 

Itt ökumenikus imával vette kezdetét az ünnep: Schönberger Jenő római katolikus megyéspüspök és Király Lajos református esperes mondtak imát és áldást. Altfatter Tamás kormánybiztos Marcel Ciolacu ünnepi üzenetét olvasta fel, majd Kereskényi Gábor polgármester lépett a mikrofonhoz.

„A ’48-49-es forradalom és szabadságharc nem csupán egy fejezet a történelemkönyvben, hanem kőkemény tanítás, állandó kapaszkodó. Ebben nincs vita, egyértelmű az üzenet: a forradalom hősei megtanították nekünk örökre, hogy mit jelent magyarnak lenni (…) A világ legkülönlegesebb nyelvét beszélő, harcos nemzet a Kárpát-medencében, amelyiknek folyamatosan meg kell védenie a szabadságát” – mondta bevezetőjében. Kereskényi beszédében kitért a külpolitikára és belpolitikára egyaránt. A külpolitikát tekintve kijelentette: az instabilitás minden szinten érzékelhető, számos országban erősen megrendült a bizalom a vezetők és a polgárok között. Brüsszelben egy migráció-, gender- és háborúpárti, ráadásul rossz gazdaságpolitikát folytató vezetés kezében vannak a döntések.

A belpolitika kapcsán a jelenlegi politikai helyzetet elemezte néhány mondatban. „Példátlan, ami most zajlik a romániai közéletben: tömegek megvezetése lelkiismeret és következmények nélkül. Felütötték a fejüket a magyarellenes szélsőségesek, profitálva a PNL és PSD szűklátókörűségéből és feltétel nélküli brüsszelita hozzáállásából. Előbújtak, felsorakoztak egy sarlatán mögé, és egyre agresszívabbak. Ugyanakkor azt látjuk, hogy ál-szuverenista nézeteikkel pár jószándékú magyar embert is sikerült megtéveszteniük” – jelentette ki.

Vincze Loránt EP-képviselő beszédében részben folytatta a polgármester gondolatait. „Van még küzdenivalónk? Szükség van még a magyar készenlétre? Vagy eljött az örök béke, a történelem utáni idő biztonsága és bősége? Pontosan tudjuk, hogy nem. Minden korábbinál kiszámíthatatlanabb, szédítően felgyorsult világban élünk. Háború szomszédságában, és sajnos kevés esélyt adunk a békének. A jól ismert nemzetközi viszonyokat és katonai szövetségesi rendszert úgy összerázzák a tengeren túlról, hogy az minden elemében recseg és ropog, kész csoda, ha össze nem dől. Itthon láttuk a szélsőséges pártok megerősödését, láttuk, hogyan tűnt fel a semmiből és tört az élre egy fasiszta nézeteket valló, magyarellenes jelölt. Hogyan próbálta egy csoport a még mindig gyenge lábakon álló romániai demokráciát aláásni. Ez a veszély nemcsak az országot, de a magyar közösséget is fenyegeti” – mondta beszédében. Felidézte, hogy a Romániában élők hosszú évtizedeken át vártak arra, hogy lebomoljon a határ, amely az anyaországtól választott el. Végre a schengeni térség részei vagyunk, ezért nem hagyhatjuk, hogy újra egy határ túlsó oldalán találjuk magunkat. „A mi otthonunk Európa, jóban és rosszban” – jelentette ki.

Magyarországról Nagy János, a miniszterelnöki irodát vezető államtitkár vett részt a megemlékezésén. Megtiszteltetésnek nevezte, hogy együtt ünnepelhet a szatmári közösséggel a magyar szabadság születésének napján, a legszebb magyar ünnepen, melynek értékét az is mutatja, hogy ezekben az órákban minden magyar közösségben felhangzik a szó: Talpra magyar! Hí a haza!

„Mi, magyarok, túléltük az összes elnyomó birodalmat. Azért élhettük túl őket, mert voltak bátor hőseink, akik történelmünk vezérfonalává tették, hogy mi nem csak szabadok, hanem szabad magyarok legyünk. Ehhez kellett erő, de még inkább bátorság. Mert az erő bátorság nélkül olyan, mint a balta nyél nélkül. Ráadásul mi rendre akkor találunk rá erre az erőre és bátorságra, amikor leginkább érezzük a vállainkra nehezedő rabigát” – mondta.

„Sínylődik az emberiség, a föld egy nagy betegház, mind egyre pusztít a láz” – írta Petőfi a forradalom előtt egy évvel, és ezzel a gondolattal tért át napjainkra az államtitkár. Mint rámutatott: Amerika végre kigyógyult a háborús kórságából és kézbe vette a szabadság és béke zászlaját. Európa viszont jegyet vett a Titanic-ra, és ha nem változtat, együtt süllyed el a hajóval. „Tennünk kell valamit, mert Európának meg kell gyógyulnia. A kúra pedig az igazság kimondásával kell kezdődjön. Ilyen igazság, hogy csak a béke hozhat új esélyt, Közép-Európa népei csak egymást segítve emelkedhetnek fel. És ilyen igazság az is, hogy a jövő azoké, akik az Isten-Haza-Család jelzőfényeihez igazodnak. A jövő a patriótáké, a jövő a miénk” – jelentette ki.

A több mint egy órás rendezvényt a hazafias versmondó verseny nyerteseinek – Kánya Jázmin és Péter Ivett – szavalatai és a Barátság Nyugdíjas Klub kórusának éneke színesítette. Az ünnepet koszorúzás, majd a Szózat eléneklése zárta.