Miként zajlik az infrastruktúra és közösségépítés járvány idején? Hogyan és miért hoznak meg egyes népszerűtlen döntéseket? Miért tart hosszú ideig egy-egy felújítás? A sepsiszentgyörgyi önkormányzat miért részesíti előnyben a fiatalokat a lakhatás tekintetében és miért tartják a közösségépítés szempontjából fontosnak, hogy a mélyszegénységet felszámolják? Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterrel készített évértékelő interjúnkban többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ, de beszéltünk arról is, hogy mi az önkormányzat szerepe a munkahelyek létrehozásában.

Ön 2008 óta vezeti Sepsiszentgyörgyöt, ám az elmúlt két év rendhagyó volt, hiszen egy világjárványra nem lehetett felkészülni. Miként zajlott az infrastruktúra és közösségépítés a járvány idején?

Öt részre osztanám, hogy mi történt az elmúlt egy esztendőben. Legfontosabb, hogy ép ésszel kellett megmaradnunk ebben a megzavarodott világban, emberként és közösségként. Bízom benne, hogy nekünk, a városvezetésnek és önkormányzatnak szerepe volt abban, hogy a közösség nem esett szét.

Az elmúlt esztendőben is gyarapítottuk a város vagyonát: jelentős ingatlanok kerültek az önkormányzat tulajdonába, többek között a volt Dohánygyár épülete, a központi piac melletti sportbázis területe és épületei, Sugásfürdőn a Phoenix panzió, amelyet megvásárolt az önkormányzat, illetve a Jókai Mór utcai tyúkfarm, amelyet fiataloknak szánt lakóparkká alakítunk.

A harmadik elem az építkezés és a közösségi programok. Itt az elmúlt egy évben felújított utcákat, járdákat, parkolókat, oktatási intézményeket emelném ki, míg a programok tekintetében a Lábbusz, a Csíki Sándor, a Com’On Sepsi programot, a város kisvonatát, a Gaia installációt az Erzsébet-parki tó felett, az őszi és karácsonyi vásárt.

Negyedik elem, hogy különböző terveinket közelebb vittük a megvalósuláshoz, vagyis az előző európai uniós költségvetési ciklusban elindított folyamatok 2022–2024 között érnek be. Ötödik elemként – de nem utolsósorban – a jövőtervezés is az elmúlt esztendő része volt, hiszen most kell elindítani azt, amit öt-tíz év múlva látunk megvalósulni.

A városépítési munkában az ötlettől a megvalósulásig akár évek is eltelhetnek, így sokan elégedetlenkednek, hogy a régi tervek lassan valósulnak meg. Hogy néz ki ez a folyamat, attól, hogy megálmodják, eltervezik, addig, amíg konkrétummá válnak?

Valószínű, sokan tudják, hogy én a versenyszférából jöttem a politikába, tehát vállalkozóként lettem politikus, közösségi vezető. Polgármesterként rá kellett jönnöm, hogy mindez nem úgy működik, mint a magánszférában, ahol egy vállalkozónak, ha van egy ötlete és van rá pénze, akkor kvázi másnap meg tudja azt valósítani. Az önkormányzati munkában, ha a vezetőnek van egy elképzelése, azt el kell fogadtatnia a képviselőtestülettel, majd pénzforrásokat kell találnia, és következik a tervezés, közbeszerzés és megvalósítás, tehát hosszú a procedúra, amíg az ötletből megvalósítás lesz.

Gyakran mondom, de valószínű nem elég gyakran, hogy elsősorban nem a sepsiszentgyörgyi polgárok által befizetett adókból tudunk nagy dolgokat megvalósítani. A helyi adókból működtetjük a várost – ami nagyon fontos –, ám nagy dolgokra pénzforrásokat kell szerezni Bukarestből, Brüsszelből és Budapestről. Ez főleg a nagy ügyek esetében hosszú folyamat az ötlettől a megvalósításig, akár öt-nyolc évnek is el kell telnie. Másrészt az önkormányzati munkában, ami van, az nincs, vagyis amit megvalósítottunk, az már nem foglalkoztatja az embereket, csak az, ami még nincs megvalósítva. Nekünk, közösségi vezetőknek ezzel együtt kell tudnunk élni.

Ugyanakkor azt is látom, hogy több mint tíz év után megszokták az emberek azt is, hogy Sepsiszentgyörgyön vannak eredmények és emiatt időnként egy-egy nagy ügy sem tűnik nagy ügynek, mert természetes, hogy Szentgyörgyön ez megtörténik. Ezek mögött viszont sok munka és sok helyzetkihasználás van.

A lakosság jelentős része ellenezte annak idején a Főtér felújítását, most pedig sokan elégedettek vele. Idén pedig a leszakadt városrészek – az Őrkő negyed, a Csíki negyed és Szépmező – felzárkóztatási programja kapcsán felmerült az ellenzők körében, hogy miért kell rászorulóknak lakást építeni, miért nem azoknak, akik kínkeserves munkával dolgoznak és mégsem tudnak lakást venni. A másik vitatott kezdeményezés a fiataloknak szánt havi 50 eurós lakbértámogatás, amit sokan azért kifogásoltak, hogy miért csak a 35 év alattiaknak szól. Hogyan és miért hozza meg ezeket a döntéseket?

Nem mandátumokban, hanem nemzedékekben gondolkodunk. Szerintem ne legyen közösségi vezető az, aki nem mer népszerűtlen döntéseket hozni. Ne legyen közösségi vezető az, aki minden döntést alárendel annak, hogy rövidtávon az emberek szeretni fogják vagy sem. Ha valaki így vezet egy települést, akkor tulajdonképpen bárki elvégezhetné ezt a munkát, elég lenne minden héten közvélemény-kutatást végezni és ez alapján dönteni. Egy ilyen vezetés hosszú távon biztos nem tenne jót a közösségnek.

Ami a fiataloknak juttatott lakbértámogatás bírálatait illeti, emlékeztetném, hogy az idősebb korosztálynak megvolt az a lehetősége ’89 után, hogy megvásárolják a lakásaikat, amit a kommunista rendszertől kaptak az iparosodás eredményeképpen. A mai fiataloknak erre már nincs lehetőségük.

A leszakadt városrészekben élő közösségek felzárkóztatása terén pedig fontos, hogy legyünk szolidárisak egymással. Mindannyiunk érdeke, hogy minél kevesebb szegény ember éljen a városban, mindannyiunknak érdeke, hogy minél több embert tudjunk bevonzani munkaerőpiacra. Tehát ezek a programok azok érdekét is szolgálják, akiket nem közvetlenül szólítunk meg általuk.

Sokszor elhangzik, hogy Sepsiszentgyörgy olyan város szeretne lenni, ahol jó gyereket nevelni, ahová vissza-, vagy idetelepednek a fiatalok. Ehhez nemcsak a fejlesztések, a beton, vas és aszfalt kell, hanem közbiztonság, kultúra, sport stb. Ezeken a területeken hol tart Sepsiszentgyörgy?

Az az álmom, hogy Sepsiszentgyörgy az a közepes méretű város legyen, amelyik nyújtja a kisvárosok összes előnyét és a nagyvárosok legtöbb szolgáltatását is. Azon dolgozunk, hogy létezzen és működjön mindaz, ami jó egy kisvárosban és ezek mellé rendeljük a nagyvárosok által nyújtott szolgáltatásokat. Ha ezen az úton megyünk, akkor Sepsiszentgyörgy egyedi lesz Erdély szinten, vonzóbb lesz a fiatalok, a családosok, az idősek és mindazok számára, akiknek az élhető környezet mellett fontosak a minőségi szolgáltatások is.

Sepsiszentgyörgy az a város, ahol igény volt és lesz a kultúrára, ezt bizonyítja az itt működő 14 kulturális intézmény is. Úgy érzem, a székelyföldi városok közül élen jártunk a kultúrában, szeretném, ha ez az elkövetkező időszakban is így lenne a kulturális intézményeink színes programkínálatával, a fesztiváljainkkal, a közösségi programjainkkal.

A sportolók sikeréhez a megfelelő körülmények megteremtésével járulunk hozzá, infrastruktúrát biztosítunk az országban is egyedinek számító Sepsi Arénában, illetve a Sepsi OSK új stadionjában. Ezekhez a létesítményekhez projekteket is rendelünk, a Bevezetés a sportba programunk által például minden kisiskolást megmozgatunk, pályán és jégen egyaránt.

Mindig új kihívások jelennek meg a közbiztonság terén, ezért mi is folyamatosan újítunk, bővítjük a helyi rendőrség eszközeit, drónt, testkamerákat vásároltunk, folyamatosan új térfigyelő kamerákat szerelünk fel.

Az egészségügyi válság egy lehetőséget is teremtett. Például bebizonyosodott, hogy nem feltétlenül kell egyazon városban tartózkodnunk a munkahelyünkkel, hiszen ma az online világban lehet külföldön vagy más városban lévő cégnek dolgozni és egyre többen vannak, akik ilyen életformát választanak. Persze fontos, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy minél több jól fizetett munkahely legyen Sepsiszentgyörgyön.

Sajnos ennek kapcsán sok a városi legenda. Saját lehetőségeinket romboljuk le, hogy nem hiszünk abban, hogy ha valaki ügyes és akar dolgozni, akkor Sepsiszentgyörgyön is megtalálja azt a munkahelyet, ahol tisztességesen megfizetik. El is döntöttem, hogy a következő időszakban végigjárom azokat a sepsiszentgyörgyi cégeket, ahol kiemelten magas bért biztosítanak. Az önkormányzat legfontosabb bevétele a személyi jövedelemadó, tehát valótlanság, amit állítanak egyesek, hogy az az érdek, hogy legyenek alacsonyak a fizetések. A személyi jövedelemadó 63 százaléka helyben marad, tehát ha valakinek nagy a jövedelme, akkor a személyi jövedelemadója is nagy és így nagyobb az összeg, ami az önkormányzathoz kerül. Szerintem minden polgármesternek az az álma, hogy elégedett emberek éljenek a településén.

A gazdaságtámogató programokkal sikerül-e arra hatni, hogy jól fizető munkahelyek legyenek, illetve miért gondolták fontosnak, hogy a város támogassa az kis- és közepes vállalkozásokat?

Több támogatási programunk is van kis- és középvállalkozóknak, és egyik éppen arról szól, hogy aszerint adunk támogatást, hogy mekkora az átlagfizetés az érintett cégnél. Minél nagyobb az átlagfizetés, annál több támogatást ad az önkormányzat is. Ezzel is jelezzük, hogy mi azokat a helyi cégeket támogatjuk, amelyek magas béreket adnak az alkalmazottaiknak. Nagy szükségünk van helyi vállalkozásokra például az építőiparban. Sajnos oda jutottunk, hogy egyre több közbeszerzést a Kárpátokon túli cégek nyernek meg. Mi azt szeretnénk, hogy legyenek helyi kis- és közepes építőcégek és tudjunk velük dolgozni.

A koronavírus-járvány miatt a szokásosnál kevesebb volt idén a közösségi esemény, például elmaradt a város ünnepe, már két éve nincsenek Szent György Napok. Megvalósult és nagy sikere volt viszont az István, a király rockopera székelyföldi nagyprodukciójának. Járvány idején melyek a közösségépítés pillérei, amelyek mentén össze lehet fogni az embereket? 

Az elmúlt tíz évben rengeteg közösségi élményt megéltünk Sepsiszentgyörgyön. Az a sok program,
amit indítottunk arról szól, hogy legyünk büszkék arra, hogy sepsiszentgyörgyiek vagyunk, büszkén
húzzuk ki magunkat. Az elmúlt időszak legnagyobb ilyen közösségi élménye az István, a király
Székelyföldi Nagyprodukció volt, amelyben Erdély legjobb művészei egyesítették tehetségüket.

Azt tapasztalom, hogy amikor más városokból idejönnek az emberek, azt mondják: Szentgyörgyön sok jó dolog történik. Persze a szentgyörgyi emberek ezeknek egy részét a megvalósításokkal együtt járó kellemetlenségekkel látják.

Biztos vagyok abban, hogy már két-három év múlva jelentősen élhetőbb és szerethetőbb lesz Sepsiszentgyörgy, bár én most is élhetőnek és szerethetőnek tartom a várost is és a közösséget is. Nekem mindenesetre az a célom, hogy városunk minden tekintetben etalon legyen a régióban.