Bár még csak év közepén vagyunk, idén talán minden eddiginél hangsúlyosabban került fókuszba egy olyan jelenség, amely mifelénk eddig korántsem kapott ekkora sajtónyilvánosságot. Ami az elmúlt hónapok történéseinek fényében meglehetősen furcsa, mivel nagyon úgy tűnik, hogy egy jó ideje egyre nagyobb teret hódít Romániában is a szervezett bűnözés egy olyan formája, amely tájainkon jobbára eddig az amerikai filmekből volt ismert. Legalábbis néhány jel erre mutat, de ez a jelenség minden bizonnyal sokkal összetettebb, mint hogy egyértelmű következtetéseket lehessen levonni az eddig napvilágra került információk alapján.

Év elején, egészen pontosan január 16-án a hazai sajtókiadványok egyik vezető híre volt egy bizonyos Marius Lazăr kiadatása az Egyesült Államoknak, ahol egy texasi bíróság elé kell állnia. Helyzete korántsem egyszerű, mivel olyan vádakkal kell szembenéznie, mint szervezett bűnözői csoport létrehozása, kábítószerkereskedelem és gyilkosságra való felbujtás, utóbbi esetében ráadásul két bérgyilkosság megrendeléséről van szó. A hírt viszont nem csak a felsoroltak miatt kapta fel a román média, hanem annak okán is, hogy Marius Lazăr nem csupán egyszerű bűnöző, hanem egy nemzetközi motoros klub romániai fiókszervezetének elnöke.

A szóban forgó klub pedig nem más, mint a világ legismertebb motorosbandája, eredeti nevén Hells Angels MC (Motorcycle Club), amit nem mellékesen az Egyesült Államokban bűnszervezetként tartanak nyilván. Az ilyesmi minden esetben kapóra jön a sajtónak, hisz az ilyesfajta asszociáció jelentősen felerősíti egy hírnek a visszhangját, főleg olyan körülmények között, hogy a Hells Angels nevének említésével a médiafogyasztók azon szegmensét is meg lehet célozni, akik nem feltétlenül jártasok a motoros szubkultúra útvesztőiben, viszont a megnevezésre felkapják a fejüket. Nem történt ez másképp ebben az esetben sem, a hír valódi főszereplője már nem a tulajdonképpeni vádlott, hanem a Hells Angels, amelyről valószínű, hogy mindenki hallott, hisz – amint már említettük – a világ leghíresebb motoros klubjáról van szó. Ez még korántsem jelenti azt, hogy ne lennének más hasonló és szintén sok tagot számláló szervezetek, a Pokol Angyalai esetében viszont már egy olyan jelenségről beszélünk, ami meghatározó volt a 20. század második felének – elsősorban amerikai – történelme szempontjából. Hogy ez miért alakult így, ahhoz sok körülmény hozzájárult, de a lényeg, hogy a Hells Angels, mint a motoros szubkultúra zászlóshajója az elmúlt évtizedekben szerves részévé vált a populáris kultúrának is. Könyvek és filmek tömkelege foglalkozik a jelenséggel, sok esetben a klub tagjai is feltűnnek filmszerepekben, ezek a dolgok pedig mind-mind hozzájárultak a „mítosz” építéséhez és felduzzasztásához, olyannyira, hogy a Hells Angels jóval túlnőtte Amerikát, jelen pillanatban pedig a világ mintegy 60 országában működik. Romániában amúgy hivatalosan 2013-ban alakult meg a szervezet, amelynek elnöke Marius Lazăr volt.

Most pedig lapozzunk. Bő egy hete érkezett a hír, hogy egy bukaresti vendéglőtulajdonost saját lokálja teraszán bántalmazott mintegy tucatnyi támadó, az áldozatra gumilövedékes lőfegyverrel, láncokkal, késekkel és kalapácsokkal támadtak, aminek következtében kórházi beutalásra is szorult. Eddig talán – sajnos – semmi különös nincs egy ilyen hírben, itthon is viszonylag gyakoriak a különböző, lokális szinten működő alvilági csoportok közötti összezördülések. A folytatásból viszont kiderül, hogy itt sokkal inkább egy nemzetközi szinten régóta húzodó konfliktus lokális epizódjáról van szó, ugyanis az áldozat, akinek a neve Dragoș Furtună, nem más, mint a Bandidos MC romániai fiókszervezetének elnöke, szemtanúk szerint pedig a támadók a Hells Angels színeit viselték, ettől a ponttól kezdve pedig igen érdekessé válik az egész történet.

Ahhoz, hogy tisztábban lássunk ebben a kérdéskörben, érdemes visszaugrani az időben és nagyon röviden áttekinteni a két motorosklub történetét. A Hells Angels 1948-ban alakult a kaliforniai Fontana városában, ahol a második világháborús veterán, Otto Friedli egyesítette a régióban már létező kisebb klubokat. A Hells Angels első székhelye San Bernardinoban volt 1958-ig, egészen Friedli bebörtönzéséig, ezt követően a klub áttette székhelyét Oakland-be, amely mai a napig a klub – nem hivatalos, viszont de facto – központja. Ebben hatalmas szerepe volt az egy éve elhunyt Sonny Bargernek, aki a leghosszabb ideig állt a klub élén és életénél talán csak a bűnlajstroma színesebb. Sok forrás egyébként őt jelöli meg a klub alapítójaként, ami szintén bizonyítja hogy Barger neve összeforrott az évek során a Hells Angelssel, ez a megállapítás viszont téves, mivel az 1938-ban született ikonikus klubelnök az alapítás idején mindössze tízéves volt. A Bandidos 1966-ban alakult, alapítója Donald Chambers és a klub főhadiszállása a texasi Houston, mivel eredetileg a tagok az Egyesült Államok déli határvidékén található városokból származtak.

A Bandidos kapcsán egyébként a kezdetektől fogva világos volt, hogy nem kis részben a Hells Angels egyre növekvő hegemóniájának ellensúlyozásaként jött létre. A ’70-es évekre tehető az a periódus, amikor egyre hangsúlyosabban elkezdődött ezeknek a kluboknak a nemzetközi terjeszkedése, ami odáig vezetett, hogy a ’80-as évek derekán már a Hells Angels és a Bandidos is fiókszervezeteket hozott létre minden kontinensen, így az addig csupán az Egyesült Államokban jelen levő rivalizálást gyakorlatilag sikerült kiterjeszteni világszintűvé, ez a tendencia pedig a jelek szerint mind a mai napig tart. Nem mellékes, hogy mindkét motoros alakulat törvényen kívüliként – Outlaw Motorcycle Club – definiálja önmagát, ennek érdekében pedig a tagok igyekeztek is mindent elkövetni, hogy méltónak bizonyuljanak az illető klub színeinek viselésére. Ebben a vonatkozásban további közös dolog a két klubban, hogy Amerikában és több más országban is kiemelt kockázatot képviselő szervezett bűnözői csoportként tartják számon őket, ami addig terjedt, hogy Hollandiában például néhány évvel ezelőtt egyenesen betiltották mind a Hells Angels, mind pedig a Bandidos működését. Kábítószer- és fegyverkereskedelem, prostitúció, zsarolás és gyilkosság – mind megtalálható az egyes tagok és implicite a klubok ellen felhozott vádak között.

Nem ez az első eset, ahol kormányzati szinten ennyire drasztikusan léptek fel az érintett motoros bandák ellen. Dániában 1996-ban törvényt fogadott el a parlament (Rockerloven), amely jelentősen korlátozza a motoros klubok mozgásterét. Ennek kiváltó oka az 1994 januárjában kirobbant Hells Angels – Bandidos fegyveres konfliktus volt, amely egészen 1997-ig tartott és a Második skandináv motoros háború néven szokás említeni (volt egy Első skandináv motoros háború is 1983-85 között, de az csak Koppenhágában és környékén zajlott, míg a második az négy skandináv országra – Dánia, Svédország, Finnország és Norvégia – terjedt ki). A hároméves konfliktus mérlege kilenc halott és 74 sebesült a motrosok oldalán, míg 22 rendőr és civil is megsebesült. Ez egyébként valóságos csoda, hogy csak ennyien vesztették életüket, mivel a szembenálló felek nem válogattak a bevetett eszközök terén: az egymás ellen elkövetett támadásokban a kézi lőfegyverektől gépkocsikba és klubházakba rejtett bombákon keresztül tankelhárító páncélökölig mindenféle fegyvert felhasználtak.

A történeti áttekintés után pedig térjünk vissza saját házunk tájára. Világosan látható, hogy amikor a két klub közötti rivalizálás kerül előtérbe, a tagok nem igazán riadnak vissza semmitől. Az is igaz, hogy a Bandidos-elnök elleni támadást gumilövedékekkel hajtották végre, de több szakértő is egyetért az eset kapcsán abban, hogy elképzelhető, hogy ezt csak figyelmeztetésnek szánták, ezért nem kerültek még elő az éles lőfegyverek. Amelyek minden bizonnyal rendelkezésre állnak, ha figyelembe vesszük azt, hogy a romániai Hells Angels-elnök ellen felhozott egyik vád, amiért felelnie kell, az épp a fegyverkereskedelem. Márpedig itt egy bő két évre visszanyúló történetről van szó, amelynek szálai az Egyesült Államokon kívül Új-Zélandig vezetnek. Egy másik nyugtalanító jel, hogy a támadást követően a bántalmazott Bandidos-vezető bekötött fejjel, videóüzenetben közölte támadóival – akikről a rendőrségen azt vallotta, hogy nem ismerte őket, nem látott semmiféle Hells Angels-színeket rajtuk, meg különben is, valószínű, hogy tévedésből támadtak rá -, hogy hamarosan fizetni fognak tettükért.

A két klub több évtizedes „közös” történelmét tekintve, az ilyen üzeneteket nem árt nagyon komolyan venni, mert kvázi-biztosra vehető, hogy a romániai Bandidos-tagok sem fognak tétlenül üldögélni, így elképzelhető, hogy az idei nyár még a szokásosnál is forróbb lesz a fővárosban. Az valószínű, hogy az illetékes hatóságok nagyon is komoly veszélyként kezelik a két csoportosulást, erre utal legalábbis a Newsweek romániai kiadásának nyilatkozó Cătălin Țone drogellenes szakértő, aki szerint adott minden súlyosbító körülmény ahhoz, hogy ezeknek a csoportoknak a működését betiltsák Romániában, mert a tagok tevékenysége egyértelmű veszélyt jelent a közbiztonságra. Az Observatornak névtelenül nyilatkozó rendőrségi források hasonlóképp vélekednek az ügyről, kiemelve, hogy a Hells Angels és a Bandidos nemzetközi szinten is fontos szereplő a kábítószer- és illegális fegyverkereskedelem területén.

Joggal tevődik fel ebben az esetben a kérdés, hogy miért épp Románia? Rengeteg jel mutat arra, hogy az utóbbi években – különösen a kábítószerkereskedelem területén – Románia fokozatosan alakul át tranzitországból célországgá, ami szintén aggodalomra ad okot. A Marius Lazăr-ügy egyik furcsa szála, hogy 400 kg kokaint akart Texasból Romániába csempészni, legalábbis a DEA (Amerikai Kábítószerellenes Ügynökség) információi szerint. Az is tény, hogy a szállítmány további lehetséges sorsára -helyben, vagy máshol akarták értékesíteni –  nem derült fény. Mindezt összevetve azzal, hogy mind a két szóban forgó motorosklub mozgástere jelentősen csökkent különböző európai országokban, magyarázattal szolgál arra, hogy Kelet-Európa, ezen belül pedig Románia miért bír egyre kiemelkedőbb jelentőséggel a Hells Angels és a Bandidos számára egyaránt. Arra viszont csak tippelni lehet, hogy ehhez a terjeszkedéshez és az ezzel járó egyre nyíltabb konfliktushoz milyen mértékű támogatást nyújt a két klub nemzetközi – hangsúlyosan az amerikai – vezetősége, mert elvileg minden hasonló jellegű csoportosulás szigorú hierarchikus struktúrákba szerveződve működik.

Végezetül pedig le kell szögezni, hogy az itt leírtak tükrében sem jelenthető ki, hogy minden motoros, aki valamelyik klubhoz tartozik, az bűnöző. Nem, még a Hells Angels és a Bandidos tagjai sem mind azok. A klubok belső struktúráiban is elkülönülnek az ún. 1%-hoz tartozók (az elnevezés utalás arra a kijelentésre, miszerint a motorosok 99%-a törvénytisztelő állampolgár, a fennmaradó 1% pedig bűnöző), akik az ún. kemény magot alkotják és ők hozhatók összefüggésbe a különböző törvénybe ütköző cselekedetekkel. Ezt mondja Jay Dobyns volt FBI-ügynök is, aki két évet töltött el a Hells Angels kötelékében beépített ügynökként, tapasztalatairól pedig könyvet is írt (azóta a tanúvédelmi program révén kapott új személyazonosságot). Az ő elmondása szerint a Hells Angels-tagok túlnyomó többsége jóravaló fickó, akiket az egyetlen közös szenvedélyük, a motoros életforma köt össze és semmi közük a szervezett bűnözéshez, amiben túlnyomórészt a felsőbb vezetésben helyet kapó tagok vesznek részt. Hogy Romániában milyen irányba fog elmozdulni ez az egész, majd elválik, addig is itt a nyár és vigyázzunk a motorosokra. Ugyanakkor nem árt, ha bizonyos motorosokkal is vigyázunk.

(Nyitókép: Stiridiaspora.ro)