Kelemen Hunor: Az RMDSZ kormányról való kiszorításának oka a zsákmányszerzés és a szószegés volt

Kormányváltásról, a háttérben meghúzódó érdekekről és a román politikusok szószegéséről is beszélt Kelemen Hunor a Maszolnak adott exkluzív interjújában. Az RMDSZ elnöke értékelte az elmúlt két és fél évet, amit a Szövetség a kormányon töltött, de nem kerülte meg az elmaradt vállalásokat sem. A politikus beszélt arról is, hogy mikor számíthatunk a schengeni csatlakozásra, és górcső alá került a 2024-es választási év is, amelyre az RMDSZ most ellenzéki szerepben készülhet. INTERJÚ.

– Kezdjük azzal, hogy összefoglaljuk az elmúlt két és fél évet. Mit gondol, milyen volt az RMDSZ kormányzati munkája?

– 2020-ban azt mondtuk, hogy vállaljuk a kormányzást, amennyiben a feltételek adottak, mert meg vagyunk győződve, ma is ezt vallom, hogy a kormányzati eszközöket használva sokkal jobban és többet lehet segíteni az erdélyi magyar közösségen. És ez 2020 decemberétől lehetővé vált. Olyan feltételeket tudtunk kialakítani a tárgyalásokon, hogy erős tárcákat kaptunk erős jelenléttel a kormányzatban, és nyilván ezek az erős minisztériumok azt jelentették, hogy nemcsak az erdélyi magyar közösséggel, hanem az egész országgal foglalkoznunk kellett.

Tehát egy jó politikai konjunktúrában sikeres tárgyalások után vágtunk neki, bár egy nagyon nehéz időszakban, nem szabad elfelejteni, hogy a pandémia kellős közepén voltunk, már érződött az, hogy a járvány erős hatással lesz az európai gazdaságra és ez Romániát sem kerülheti el. De akkor még nem tudtuk, hogy háború is lesz a szomszédságunkban.

2021 őszétől hasonló felállásban tudtuk folytatni a kormányzást, csak más koalícióban, egy kétharmados többséggel. Ekkor azt a célt is megfogalmaztam, hogy ha ekkora többsége van egy koalíciónak, akkor a reformokat az alkotmánymódosítással kell kezdeni, és egy egyszerű alkotmánymódosítási javaslattal álltam elő: a félelnöki köztársaságról a parlamenti köztársasági formára való átváltást javasoltam.

Az erdélyi magyar közösség jelentős problémáinak nagy többségét a kormányban, az önkormányzatokban kell megoldani, ott vannak az eszközök - mondta Kelemen Hunor. | Fotó: Kiss Gábor

Politikailag is sikeresnek tekintem ezt a két és fél évet, mert minden nehézség ellenére meg tudtuk védeni a családokat, a közösségeket, építkezni tudtunk, és sikerült előre tekinteni, a jövőt nem egy-két esztendőben, hanem hosszú távon látni. Azok a nagy projektek, amiket mi javasoltunk és elindítottunk, általában 2027-ig, 2030-ig tartanak. Tehát volt víziónk arról, hogy hogyan kellene kinéznie az országnak egy évtized után, és teljesen mindegy, hogy azt az évtizedet mi hol töltjük, a kormányban vagy sem.

– Miképpen jellemezné az RMDSZ-es politikusok által eddig vezetett három minisztérium működését, miben tudtak segíteni az embereknek, illetve miképpen sikerült megoldaniuk a közösségek problémáit?

– Mindhárom miniszterünknek a teljesítményével elégedett vagyok, hisz mindhárman jó munkát végeztek és köszönet érte. Cseke Attila megtartotta a beszámolóját, nem akarom ismételni. Nincsen olyan magyarlakta település ma Erdély-szerte, hogy ne tudnák, hogy a nagy fejlesztésekből, a közberuházásokból mi indult el, mi valósult meg, mi fog megvalósulni, és hogy ezeknek nagyon nagy része hozzánk köthető. De ez így van egyébként az egész országban. Cseke Attila nemcsak jól vezette a minisztériumot, hanem valóban helyretette a dolgokat, és ma a Fejlesztési Minisztérium az egyik legjobban működő tárca a központi adminisztrációban. Transzparens, kevesebb bürokráciával, leegyszerűsített eljárásokkal hatékonyan segíti a közösségeket.

Tánczos Barnánál a Környezetvédelmi, Erdészeti és Vízgazdálkodási Minisztériumban hasonlóképpen nehéz problémák voltak. Ezekből a legismertebb a medvekérdés volt. Ott is elmentünk odáig, hogy a medveügyet nem úgy rendeztük, ahogy sokan gondolták, hogy rendezni fogjuk: az első helyre az emberi életet, az embereknek és a javaiknak a védelmét tettük, és nem utasítjuk el, illetve nem mondtunk ellent annak, hogy védeni kell a természetet.

Tánczos Barna más olyan ügyeket is vitt, amelyek azt mutatják, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a környezet iránti felelős elkötelezettségével élen jár, nem esik a ló egyik oldalára sem, egyensúlyt tud tartani, és tudja azt, hogy a környezetünket minél inkább megőrizve kell továbbadnunk a gyerekeinknek, de elismeri azt, hogy a fejlesztések érdekében kompromisszumokat kell kötni, de ezek a kompromisszumok soha nem mehetnek hosszú távon a környezet kárára.

A környezetvédelmi minisztérium elindított olyan nagy projekteket, amelyek beértek, illetve be fognak érni, például a betétdíjas rendszer. Azt gondolom, hogy a legjobb úton volt ez a tárca az elmúlt sok-sok esztendő után és elmondhatni, hogy hatékony volt.

Novák Károly Eduárd elkészítette az Országos Sportstratégiát, ami hosszú távon pontosan megmutatja, hogy Romániának mit kellene tennie ahhoz, hogy sikeres legyen néhány sportágazat, illetve hogy miképpen kellene úgy átalakítani a rendszert, hogy az eredmények a kritériumok szerint elérhetőek legyenek, és hogyan kellene úgy felépíteni az ágazatot, hogy a kisgyerekektől a tömegsporton keresztül eljussunk az élsportig.

Tehát ő nagyon pontosan ismerte a rendszer hibáit, és megpróbálta feltörni azt a nagyon megcsontosodott feudális viszonyrendszert, ami a különböző sportszövetségek és a minisztérium között, illetve az Olimpiai Bizottság között volt. Ez arról szólt, hogy a sportminisztérium tulajdonképpen egy kifizető ablakká változott a sportszövetségek és az Olimpiai Bizottság számára, anélkül, hogy bármiféle elszámolás és nyilván teljesítményalapú rendszer működött volna.

Novák Károly Eduárd egy olyan irányt szabott a stratégián keresztül a sportnak, ami hosszú távon sikeressé teheti a romániai sportágazatok legfontosabbjait. Ha ezt így nézzük, hogy mindegyik miniszterünk elvégezte a saját dolgát, akkor én ezt egy sikeres kormányzási időszaknak tartom.

Amikor vállaltuk ezt a kormányzást, akkor négy évre vállaltuk. Persze azt is tudjuk, hogy Romániában soha nem lehet tudni, hogy mikor ér véget. Azt tudod, hogy mikor kezdődik el, hogy pontosan mikor ér véget, azt előre nem lehet tudni. Most véget ért, és én ezt nagyon-nagyon sajnálom. Nem titkolom ezt. Viszont van az a határ, ami alá nem lehet menni. Van az a pillanat, amikor ha nem találsz egy vállalható kompromisszumot, akkor inkább azt mondod, hogy ezt így nem tudjuk folytatni.

– Amint említette, megvolt az alkotmányozó többség, de aztán a belpolitikai, sőt a geopolitikai és a világpolitikai helyzet is egészen váratlan fordulatot vett. Ezek nyilván befolyásolták az RMDSZ törekvéseit is. Az alkotmánymódosításon túl voltak még nagy ügyek, amiket terveztek, de mégsem sikerült átvinni. Melyek ezek?

– Az alkotmánymódosítást tartom a legfontosabbnak, és mihelyt kitört 2022 februárjában a háború, akkor ez lekerült a napirendről. Bár én azt gondolom, értem, hogy akkor azzal nem akart senki foglalkozni, mert nem lehetett tudni, hogy milyen irányt vesz a háború, viszont amit én hiányoltam, s hiányolok általában a román belpolitikában, az egyrészt a vízió, másrészt a bátorság. Így utólag visszanézve, simán meg kellett volna és meg lehetett volna csinálni, és ma kevésbé fájna a fejünk 2024 elnökválasztásával kapcsolatosan, és hogy mi lesz 2024-ben a parlamenti választások után. Sokkal egyszerűbb képlet lenne, és sokkal biztonságosabbá és kiszámíthatóbbá válna a következő időszaknak a politikai képlete.

A másik, ami ugyancsak a háború miatt zárójelbe került, a mi szempontunkból egy nagyon fontos ügy, az a kisebbségi törvénynek az elfogadása. Viszont azt is láttuk, hogy a háború fölkavarja az előítéleteket, a félelmeket, könnyen lehet a gyűlöletet egy bizonyos csoport felé irányítani, és azt nem akartuk, hogy egy kudarcba fussunk bele, mert ebben a tekintetben az erdélyi magyarságnak nincs szüksége egy kudarcra. Ha már így alakult, azt mondtuk, hogy akkor várunk addig, amíg a helyzet olyan lesz, hogy a parlamenti többséget tudjuk biztosítani hozzá. Ez megint áldozatául esett ennek a geopolitikai konjunktúrának, és a román politikai pártokban a háború kitörését követően nem volt szándék ennek elfogadására. Megint a bátorság hiányzott.

Nem mondom azt, hogy ezt könnyen el lehetett volna fogadni, azt gondolom, hogy egymásnak az érzékenységére is figyelemmel kell lennünk. Nem mondtunk le róla, ez a legfontosabb. Tudjuk, hogy milyen távlati céljaink vannak. És lehetne kisebb ügyeket is sorolni, de a nagy reform igazából az az alkotmányos reform lett volna. Kisebbségi szempontból pedig a kisebbségi törvény lett volna jelentős változás, az alkotmány is kéri ezt, ugye ezzel adós Románia az összes nemzeti kisebbségnek.

– Kora tavasszal, sőt még az RMDSZ temesvári kongresszusán is úgy tűnt, hogy a koalíciós társak, legalábbis a kinyilatkoztatás szintjén, hogy közösen akarják folytatni a kormányzást. Aztán nagyot változott a helyzet a cselekedetek szintjén. Mit gondol, mi okozta ezt a változást? Vagy ez már érett korábban is, csak ott egy protokolláris megnyilvánulásnak, mondhatni képmutatásnak voltunk a szemtanúi?

– Képmutatásról beszélhetünk nyugodtan, ebben nincsen semmiféle félrevezetés. Az egyik az egyértelmű oka az RMDSZ kormányból való kiszorításának a zsákmányszerzés, a mohóság.

A másik ok, hogy nem tartják be a szavukat. Hiába ígérnek bármit, írnak alá bármit, egyik napról a másikra meggondolják magukat ilyen vagy olyan ok miatt.

Sok év után ismét bebizonyosodott, hogy a romániai politikai osztály jelentős része nem tudja azt üzenni a társadalomnak, hogy a mi ígéreteinket komolyan vehetitek, mert betartjuk az adott szavunkat. Inkább azt üzenik ezzel, hogy bármit ígérünk, majd meggondoljuk magunkat, és majd lesz valahogy. Ez a »majd lesz valahogy« igazából az egyik nagy krónikus betegsége a román belpolitikának.

Az RMDSZ kiszorulásának egy harmadik magyarázata lehet az államelnök szándéka is, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az én tapasztalatom eddig az volt, ha az államelnök valamit akart, akkor azt átpréselte azokon, akikkel együtt dolgozott egy koalícióban. Illetve amikor valamit nem akart, akkor azt meg tudta oldani, hogy ne úgy legyen, illetve hogy az ő akarata érvényesüljön. Mivel ő egy szűkszavú ember, nem tudom, hogy egészen pontosan erről mit gondolt. A viselkedése, a magatartása azonban inkább arra engedett következtetni, hogy ő nem akarta, hogy az RMDSZ ebben a koalícióban tovább részt vegyen, vagy neki teljesen mindegy volt, hogy mi fog történni. De az biztos, hogy a kisujját sem mozdította meg, hogy a koalíció továbbmenjen. Mivel az ország politikai stabilitását most nem befolyásolja, hogy az RMDSZ nincsen kormányon, így őt különösebben ez nem érdekelte.

Az RMDSZ áprilisi, temesvári kongresszusán | Fotó: Kiss Gábor

Ami biztos, hogy nem igaz az a sok spekuláció, amit itt-ott lehet olvasni, hogy az amerikaiak, vagy Brüsszel miatt történt volna ez így. Abban a pillanatban, amikor arról volt szó, hogy átvesszük az Energetikai Minisztérium vezetését, akkor megkaptuk azokat a közvetlen jelzéseket a stratégiai partnerektől, hogy ők azt szeretnék, hogy maradjunk, és értékelik azt, amit csináltunk, és ahogy viszonyultunk akár az orosz-ukrán háborúhoz is. Tehát ez a fajta félrevezetés egy évek óta tartó manipulációs folyamat, és elismerem, hogy sikeres is, de nincs mögötte tartalom.

Egy dolog érdekelt mindenkit, hogy stabilitás legyen. A stabilitás pedig azzal, hogy kikerülünk a kormányból, nem került veszélybe. És igazából ez az, ami szerintem kulcskérdés. A többi az egy jól sikerült, sok évvel ezelőtt elindított manipulációnak az eredménye.

– Amikor megkezdődtek a tárgyalások a rotációs kormányváltásról, a román sajtóban megjelent annak a híre, hogy a liberálisok által megjelent belső felmérés azt mutatta, ők jobb választási eredményre számíthatnak, amennyiben nem az RMDSZ-szel az oldalukon fordulnak be a kampányfinisbe. Ön tudott róla, hogy lett volna egy ilyen felmérés?

– Én is hallottam, sőt liberálisoknál rá is kérdeztem, ők azt mondták, hogy szó se róla, ők azt akarják, hogy együtt kormányozzunk. De ha valaki azzal számol, hogy a jövő évi választásokon jobban szerepel, ha magyarellenes, szerintem teljesen rossz pályán van. Ezt elmondtam a kollégáknak is. Ugyanis nem tudod überelni az AUR-t. A választó, amikor neki az égvilágon semmibe nem kerül, hogy az eredetit válassza vagy a fake-et, mindig az eredetit fogja választani, soha nem fogja a hamisítványt választani. Tehát az, aki azért szavaz az AUR-ra, mert esetleg magyarellenes, hogy szélsőségesen magyargyűlölők, az nem fog sem a PSD-re, sem a PNL-re szavazni. Ha valaki így gondolkodott, akkor ez butaság.

Igazából akkor kezdtem érezni, hogy a közös kormányzás nem fog tovább menni, amikor először a környezetvédelmet kérték, és amikor egy kompromisszumos megoldást kezdtem keresni, és közel voltunk ahhoz, hogy megtaláljuk a megoldást, akkor azt mondták, hogy kell a fejlesztési minisztérium.

Tehát amikor azt látták, hogy meg tudnánk egyezni, akkor kitalálták a fejlesztést. Amikor a fejlesztési minisztériumot nem engedtük, és leültünk újra tárgyalni, hogy mégiscsak találjunk egy kompromisszumot, és azt mondtam, hogy oké, de ajánljatok valamit, akkor egyből azt mondták, hogy mind a kettőt elviszik, és választhatunk az európai alapok minisztériuma és az egészségügyi között. Utána jött az energetika és az egészségügy, vagy az energetika és az európai alapok. Amikor egy picit próbáltam még flexibilisebbé tenni a tárgyalási pozíciónkat, azt mondtuk, hogy oké, elengedjük a fejlesztési minisztériumot, holott semmi okunk nincs egyébként ezt megtenni. Akkor meg kiderült, hogy nem fogadják el ezt sem. Azt láttam, hogy ugyan kínos nekik, de elutasítják ezt a javaslatot is. Tehát egyértelmű volt, hogy abba az irányba próbálnak tolni bennünket, hogy mi álljunk fel az asztaltól. Mi azonban nem álltunk fel az asztaltól.

Egészen az utolsó pillanatig tárgyaltunk. Egészen az utolsó pillanatig megoldásokat kerestünk. Érezhető volt, hogy ki akarnak szorítani. Azt nem fogadhattuk el, hogy mindent feladunk és mindent elölről kezdünk, akkor, amikor nem változott meg semmi a koalícióban, nem ment el senki, nem jött senki. Egyetlen egy érv sem volt amellett, hogy nekünk miért kellene elengednünk a két tárcát. És igen, van az a pillanat, amikor azt kell mondani, hogy nem. Azt nem lehet, hogy elfogadjuk, amit odadobnak, és minden indok nélkül elveszik azt, amit jól csináltunk. Ez azt jelentené, hogy lábtörlője vagy valamelyik pártnak. Az én mandátumom alatt az RMDSZ ilyesmire nem vállalkozott, nem is fog vállalkozni.

– Nem tart attól, hogy a Szövetség így teljesen kiszorul a pályáról?

– Nem akarjuk beárazni az RMDSZ-t, hogy majd később úgy tárgyaljanak velünk, hogy ezzel bármit megtehetsz, úgyis ott marad. Ami a legfontosabb, hogy a választóinkból sem lehet csúfot űzni az RMDSZ-en keresztül. És nem lehet a választóinknak azt üzenni, hogy mi egy olyan szervezet vagyunk, amelyikkel bármikor bármit megtehetnek. Ezek mind olyan szempontok, amelyekre lehet legyinteni, egyesek legyintenek is, én meg nagyon komolyan, halálosan komolyan veszem, és nem ragaszkodom ahhoz, hogy – ahogy mondják – a bársonyszékbe üljön két-három ember bármilyen körülmények között.

Az erdélyi magyar embereknek tudniuk kell, hogy van az a határ, ami alá a Szövetség nem megy, hogy van olyan helyzet, amikor a Szövetség nem engedhet, mert nemcsak a Szövetségről van szó, hanem arról, hogy milyen a mi önbecsülésünk, milyen az erdélyi magyar embereknek az önbecsülése ebben a kontextusban. Így jutottunk el oda, hogy tulajdonképpen mi nem tudtunk továbbmenni, hogy én folyamatosan azt éreztem egy idő után, hogy ki akarnak szorítani, és hogyha kompromisszumot keresek, akkor rögtön jönnek egy másik kéréssel.

– Beszéltünk a szélsőségességről, illetve a magyarellenesség erősödéséről, erre felhívta az USR kongresszuson is a figyelmet. Mit tehet az RMDSZ, illetve a romániai magyar közösség az ellene irányuló vagy várhatóan ellene induló támadássorozat kivédéséért?

– Először is az RMDSZ-nek azokat a jóhiszemű román partnereket kell megtartania, megszólítania, akik tudják, hogy ez a sok butaság, amit beszélnek, ez nem igaz. Másrészt meg vissza kell utasítania.

Itt élünk, ez a szülőföldünk. Mindegy, hogy milyen politikai rezsim volt, mi itt éltünk, ennek a földnek az építéséhez, ennek az országnak az építéséhez, Erdélynek az építéséhez hozzájárultunk. Ez a mi örökségünk, ez a miénk is. Tehát ezt sem elvenni nem akarjuk senkitől, sem elvinni nem akarjuk a földünket. Ezt egyenesen, világosan el kell mondani, világosan kell beszélni.

Az RMDSZ-nek továbbá fel kell hívnia a román politikai pártok figyelmét, a közvélemény figyelmét arra, hogy a nacionalizmust nem szabad túltolni.

– Akár politikai értelemben, akár a parlamentben milyen mozgástere lesz ellenzékben az RMDSZ-nek?

– Szerintem olyan, amilyen eddig is volt. 2014-től 2020 végéig mi nem voltunk kormányon. Akkor is túléltünk, és még voltak ilyen időszakok az RMDSZ életében. És ettől nem kell kétségbeesni. Az ellenzékben mindenkinek van helye, aki nincs kormányon.

Ellenzékben az embert nem lehet elszigetelni, mert ha megvannak a politikai üzenetei, ha megvan a közössége, amelyhez a politikai üzeneteit eljuttatja, ha van víziója, akkor azt el tudja mondani.

Nem egységes az ellenzék és nem is lehet az, mert nincsen semmiféle kompatibilitás az USR és az AUR között, és nincsen semmiféle összeférhetőség az AUR és az RMDSZ között. Tehát az ellenzékben mindenki meg tudja találni a helyét. Ettől soha nem szabad kétségbeesni. A politikában van ilyen is, van olyan is. Én nem félek attól, hogy nem találjuk meg a hangunkat.

– Tehát akkor egy kritikus, konstruktív ellenzékiségre készül az RMDSZ?

– Nem tudom, hogy mennyire lesz konstruktív, nem tudom, hogy mennyire lesz kritikus, egy szempont fog számítani: az erdélyi magyar közösségnek az érdeke.

– Mi lesz azokkal a programokkal, amiket az RMDSZ elindított. Itt beszélhetünk a fejlesztési minisztériumról, akár a családügyi tárcáról egészen a környezetvédelemig. Létezik-e valamiféle garancia, vagy az RMDSZ kapott-e ígéretet arra, hogy a már aláírt támogatási szerződések megvalósulnak, illetve a már megkezdett beruházások be is fejeződnek?

Van, ami nem visszafordítható. Vannak olyan beruházási programok, amelyeket nem lehet visszafordítani, mert a finanszírozási szerződés alá volt írva. Lehet késleltetni majd a kifizetéseknél, sajnos erre adminisztratív eszközök léteznek, és ilyet láttunk korábban is, és Cseke Attila ezen is változtatott, hisz naprakészen fizetett, és nem volt különbségtétel aközött, hogy ki, honnan küldte a számlát.

Vannak olyan programok, amelyekben árnyalatnyi változások lesznek, de vannak olyan programok, ahol azt gondolom, jelentősebb átalakításra is lehet számítani annak függvényében, hogy milyen elképzelése van a miniszterelnöknek és a szaktárca irányítójának. De a már elindított programok nagy része sínen van azokban a minisztériumokban, ahol mi dolgoztunk. De azt sem tagadhatjuk, hogy van kockázata, hogy imitt-amott az elindított programokat fékezni fogják, még hogyha nem is állítják le.

– Hogyan látja, milyen kilátásokkal, illetve milyen elvárásokkal vágnak neki a 2024-es választási évnek?

– Romániának szokatlan helyzet lesz, mert négy választást kell egymás után megtartani. A legnagyobb probléma az, hogy egy ilyen hosszú választási esztendőben a központi adminisztráció leáll, tulajdonképpen semmi sem fog történni.

Az európai parlamenti választás az RMDSZ szempontjából hihetetlenül fontos, és én azt szoktam mondani, hogy bármennyire elégedetlenek vagyunk az Unió teljesítményével, és az uniós intézmények egyik-másikával, azt látni kell, hogy nekünk az Európai Parlamentben vannak partnereink. A Minority SafePack-et ott megszavazták. A parlament nagy többséggel kérte a Bizottságot, hogy indítsa el a törvénykezést. Tehát az összes elégedetlenségünk, az összes dühünk mellett azt kell mondanom, hogy nekünk egyetlen egy opciónk van: ott lenni az Európai Parlamentben.

Az önkormányzati választás egy teljesen más műfaj, az mindig lokális ügy, ott plusz-mínusz kétszáz polgármesterünk van, lehet belőle 202, vagy akár 198, igazából nagy változásokra nem számítok, főleg, hogy a polgármestereinknek a nagy többsége jól teljesített.

És ott lesz év végén a parlamenti és az elnökválasztás, ami a legnagyobb kihívás. Hiszek abban, hogy 2024-ben mindegyik választáson megkapjuk a közösségünk bizalmát, és abban is, hogy minden egyes helyen, ahol rólunk döntést hoznak, ott leszünk.

Erre nyilván föl kell készülni. Van idő a közösségépítésre, a közösségszervezésre, és tudnia kell minden egyes magyar embernek, hogy a Szövetségre számíthat. Az elmúlt években ezt bizonyítottuk, amikor az energiaárakról volt szó, akkor is a mi javaslatunk ment át végül. Ha családpolitikáról volt szó, ami eddig megvalósult, azokat mi javasoltuk. Az, hogy nem valósult meg minden, az tény, de ami megtörtént, az azért volt, mert mi javasoltuk. A fejlesztésekkel kapcsolatosan hasonlóképpen tudnám mondani. Akkor, amikor más kérdésekről volt szó, például a helyi közösségi szimbólumaink használatáról, megmutattuk, hogy bármilyen mélyre is ásták el, mi elővettük. Tehát az erdélyi magyaroknak azt kell tudniuk, hogy a Szövetségre számíthatnak, és a Szövetség nem hagyja cserben őket soha.

– Ha már szóba jött az Európai Unió, illetve az európai politika, ne kerüljük ki a schengeni csatlakozás kérdését. Mire számíthatnak az emberek a csatlakozás ügyében?

– Először is, ez egy totális kudarc volt. Rosszul kezelte Románia. És itt gyakorlatilag, ha szabad ilyet mondani, két embernél kell keresni a kulcsot, az egyik a volt külügyminiszter, másik az államelnök, hiszen ők felelnek a külpolitikáért, és nem más. Románia egy bő évtizede készen áll a csatlakozásra, és hogy mit néztek el, mit nem értettek, miért nem tudták időben kezelni a problémát, nem tudom. Ezt el kell ismerni, ez kudarc, totális kudarc volt. Kíváncsi vagyok a spanyol elnökségre, hogy napirendre tűzi-e az év második felében a schengeni bővítést. Illetve, ha napirendre tűzi, akkor egyáltalán lehetséges lesz-e az osztrákokat és a hollandokat meggyőzni…

Ha ez most sem sikerül, akkor majd 2025-től arrafelé. Ugyanis a jövő év első felében, az európai parlamenti választások idején senki nem fog ezzel foglalkozni, az év második felében pedig, amikor meg az intézmények alakulnak meg, akkor meg azért nem fog senki foglalkozni vele, mert akkor alakul a parlament, akkor választanak bizottságot, akkor választanak biztosokat stb., és ez gyakorlatilag év végéig kitart. Még hogyha a magyar elnökség napirendre is tűzi a schengeni csatlakozást, a tagállamoknak nem lesz nagy affinitása ezzel foglalkozni.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

Kimaradt?