Március 4-én Franciaországban beiktatták az ország alkotmányába a nők abortuszhoz való jogát. A francia parlament 780 szavazattal és 72 ellenszavazattal fogadta el az alkotmánymódosítást, a hír pedig villámgyorsan bejárta a világsajtót, mivel egy olyan kérdésről van szó, amely a bolygó haladónak tekintett részein is a mai napig heves indulatokat gerjeszt. 

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága döntésének értelmében 2022-ben az abortuszhoz való jog kikerült az amerikai alaptörvényből, ekkor országszerte százezrek vonultak utcára, hogy hangot adjanak nemtetszésüknek. A kérdés Európában is számos vitát eredményez, amely a politikai síkon kívül a civil társadalom bizonyos rétegeiben sem marad visszhang nélkül. Nem is csoda, hisz az abortusz témaköre rengeteg morális és etikai problémát vet fel, nem beszélve a vallásban gyökerező meggyőződésekről, amelyek helyi specifikumtól függően hol hangsúlyosabban, hol kevésbé hangsúlyosan vannak jelen egy adott társadalom különböző szegmenseiben. A legjobb példa erre talán Lengyelország, ahol jelenleg Európa egyik legszigorúbb abortusztörvénye van érvényben, amelynek értelmében csak akkor végezhető terhességmegszakítás, ha az érintett nő nemi erőszak áldozata volt, avagy vérfertőzés, vagy más jellegű komplikációk miatt veszélybe kerül az élete vagy az egészsége. Tavaly egy harmincéves nő várandóssága ötödik hónapjában életét vesztette a Lengyelország egyik legkonzervatívabb régiójaként számon tartott Novy Targ városában, mert az orvosok nem végezték el az életmentő beavatkozást, ebből kifolyólag pedig újból fellángolt a társadalmi vita az abortusz kérdését illetően. 

Romániában a törvény értelmében a nőknek joguk van a terhesség mesterséges megszakításához, akár szabad akaratból, akár egészségügyi okok miatt történik a beavatkozás. De mi a helyzet valójában? A franciaországi vonatkozó alkotmánymódosítást követően több hazai portál és hírtelevízió is utánajárt a kérdésnek. A PressOne átfogó elemzést szentelt a témának, amelyben a szerző kitér a különböző országokban érvényes joggyakorlatra is, de ami ennél is fontosabb a jelenlegi romániai helyzet tekintetében, az egy, a Független Dúlák Szövetsége által közreadott jelentés, amiből kiderül, hogy Romániában ugyan a törvény lehetővé teszi a mesterséges terhességmegszakítást, a valóságban viszont korántsem ennyire egyszerű a helyzet. A számokból ugyanis az látszik, hogy 176 állami egészségügyi intézmény esetében csak hét kórházban érhetők el ezek a szolgáltatások, míg 783 vizsgált magánklinikánál ez a szám mindössze három. 

Hasonló következtetésre jutottak a romániai vezető kereskedelmi televízió, a Pro TV riporterei is, akik inkognitóban próbáltak abortuszra jelentkezni. Az esetek túlnyomó többségében a válasz az volt, hogy nem vállalnak ilyen beavatkozást, mi több, néhány magánklinika képviselői vallási szervezetekhez irányították az érdeklődő „ügyfelet” annak érdekében, hogy a „szaktanácsadás” nyomán hátha eláll szándékától. Ezekből az összeállításokból is látszik, hogy a hazai helyzet igencsak bonyolult, mivel az abortuszkérdésben a politikai tényezőkön kívül jelentős szerepet játszik a civil társadalom és az egyházak – elsősorban az ortodox – részéről érkező nyomás, a politikusok pedig a szavazatok megtartása érdekében sokszor ennek megfelelően cselekednek. Példa erre az az eset, amikor 2022-ben, az amerikai események hatására Alina Gorghiu nemzeti liberális párti politikus, a Szenátus akkori elnöke amellett érvelt, hogy a nők abortuszhoz való jogát Romániában is bele kellene foglalni az alaptörvénybe. Klaus Iohannis államfő erre úgy reagált, hogy a jelenlegi törvényes keret megfelelő ennek a kérdésnek a rendezésére, és hasonló reakciók érkeztek más politikai pártok vezetői részéről is, mint például Marcel Ciolacu (Szociáldemokrata Párt) vagy Cătălin Drulă (Mentsétek meg Romániát Szövetség). Egyébként a francia szenátus elnöke, Gérard Larcher is azt az álláspontot képviselte, hogy fölösleges az alkotmányba belefoglalni ezt a jogot, mivel Franciaországban 1975 óta nagyon jó törvények vannak érvényben. Ezzel szemben Benjamin Morel politikai elemző reflektált az alkotmánymódosítási folyamat szükségességére, mondván, hogy ez a lépés kellett ahhoz, hogy a jövőben bármilyen politikai alakulat korlátozni próbálná a nőknek az abortuszhoz való jogát, akkor ezeket a törvénytervezeteket alapból alkotmányellenesnek lehessen nyilvánítani. 

Ezzel szemben Romániában az tapasztalható, hogy az egészségügyi személyzet körében hangsúlyosan tapasztalható egyfajta, a már említett Alina Gorghiu által ultra-vallásosként jellemzett hozzáállás. Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy a Pro TV riporterének kérdésére többnyire az a válasz érkezett, hogy az orvosok vallási meggyőződésük miatt nem vállalják a terhességmegszakítást. Radu Vlădăreanu, a Romániai Nőgyógyászok Társaságának alelnöke felhívja a figyelmet, hogy ez magában rejti a kockázatot, hogy a társadalom visszatérjen azokhoz az állapotokhoz, amikor a Nicolae Ceaușescu nevéhez köthető, hírhedt 770-es Dekrétum volt érvényben Romániában. 1966 és 1990 között (az abortusz csak a rendszerváltás után vált legálissá) egy vonatkozó jelentés szerint mintegy 20 ezer nő vesztette életét a nem megfelelő körülmények között végrehajtott terhességmegszakításból származó komplikációkból kifolyólag. Hasonló álláspontot képvisel Irina Mateescu, a Független Dúlák Szövetségének elnöke is, aki szerint a szakképzett orvosi személyzet elutasító magatartásának ára emberi életekben számszerűsíthető. 

A helyzet tehát rendkívül bonyolult, a megnyugtató rendezéséhez pedig minden érintett részéről higgadt, és nem utolsósorban empatikus hozzáállás szükséges, ellenkező esetben valóban emberi életek mennek tönkre visszafordíthatatlanul.