Három évtizeddel Nicolae Ceauşescu híres-hírhedt 770-es rendeletének eltörlése után, egyre többen sürgetik az abortuszjogok felülbírálását. Főleg a fiatalok körében népszerű ez az álláspont, akik nem élték meg a terhességmegszakítás tilalmával együtt járó borzalmakat, és a legtöbb esetben nem is tudnak azokról.

A kommunista rendszer bukása után az abortusztilalom eltörlése volt az egyik első intézkedése az ország ideiglenes kormányának. A Nemzeti Megmentési Front még 1989 decemberében, 1. számú törvényerejű rendeletében hatályon kívül helyezte Nicolae Ceauşescu híres-hírhedt 770/1966-os rendeletét mint egyikét „a volt diktatórikus rezsim törvényeinek”, „amely mélységesen igazságtalan” és „a román nép érdekeivel ellentétes volt”.

A rendszerváltás utáni első évben közel egymillió terhességmegszakítás történt, ami legnagyobbrészt a fogamzásgátló módszerek csaknem teljes hiányával volt magyarázható. Éppen ezért már 1990-ben döntés született a családtervezési központok létrehozásáról, amelyek a nem kívánt terhesség és a nemi betegségek megelőzésére vonatkozó tanácsok mellett fogamzásgátlóval segítették a hozzájuk fordulókat.

Mára a központok többsége bezárt, és a romániaiak egyre nagyobb része térne vissza az 1990-ben megszüntetett kommunista szabályozáshoz. Addig is a különféle vallási csoportok által felbujtott orvosok tömegesen tagadják meg a terhességmegszakítást a hozzájuk forduló nőktől, lelkiismereti okokra hivatkozva.

Csupán minden negyedik kórházban végeznek rendszeresen abortuszt, derült ki a Filia Központ nevű civil szervezet kutatásából, amely azt vizsgálta, hogy miként befolyásolta a koronavírus-járvány a nők egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférését. Közöttük vannak olyan óriás intézmények is, mint a fővárosi Egyetemi Kórház. Minden ötödik válaszadó intézmény azt jelezte vissza, hogy náluk böjtidőben – vagyis az év legnagyobb részében a Román Ortodox Egyház (BOR) naptára szerint – egyetlen orvos sem vállal abortuszt.

Mennyire etikus a beavatkozás megtagadása?

A járvány előtt is évről évre nőtt azoknak az orvosoknak a száma, akik nem végeztek abortuszt. Ez részben ismét csak az egyház és a hozzá köthető szervezetek kampányainak „köszönhető”.

Egyre többen hivatkoznak az orvosok etikai kódexére, amely lehetővé teszi számukra, hogy megtagadják az olyan beavatkozásokat, amelyek arcvesztést okozhatnak, vagy ellentétesek az erkölcsi értékeikkel. Csakhogy a szabályozás kiköti azt is, hogy a beavatkozás megtagadásával az orvos nem veszélyeztetheti a páciens életét vagy egészségét, köteles megmagyarázni az elutasítás okát és átutalni a beteget egy kollégájához, aki elvégzi a megtagadott beavatkozást. A gyakorlatban nem ez történik, sokszor egyszerűen azért, mert az adott egészségügyi intézményben egyetlen nőgyógyász sem végez abortuszt.

Egy ankét nemrégiben kiderítette, hogy az abortusz nem szűnik meg, csak átalakul, pontosabban átköltözik a magánszektorba. Gyakran ugyanazok az orvosok, akik az állami kórházakban lelkiismereti okokból nem hajtanak végre terhességmegszakítást, a magánpraxisukban fenntartás nélkül elvégzik a beavatkozást. Konstanca megyében például 38-szor több magzatot vesznek el privát klinikákon, Szilágy megyében pedig hat éve csak magánkórházakban végeznek abortuszt. Amit természetesen nem mindenki engedhet meg magának, az abortusz „privatizálása” tehát egy egészségügyi szolgáltatás elérhetőségének beszűkítését jelenti.

Vagy felvilágosítás, vagy abortusz

Miközben az abortuszhoz való hozzáférés évről évre nehezebbé vált, a nem terápiás célú terhességmegszakítások száma továbbra is magas maradt. A Közpolitikai Intézet (IPP) pár éve készített kutatása szerint a 18 és 32 év közötti nők 35 százaléka átesett legalább egy abortuszon. (A 33 év fölöttiek körében ez az arány „csak” 25 százalék volt.) A felmérésből a hatalmas számok okára is fény derült: a nők több mint kétharmada semmiféle terhességmegelőző módszert nem használ, noha azt állítja, hogy azokat illetően elegendő információval rendelkezik. 46 százalék ugyanakkor azt nyilatkozta, hogy nem eshet akaratán kívül teherbe. Közben a bukaresti parlamentben évek óta folyik a meddő vita az iskolai szexuális nevelésről, erőteljes egyházi asszisztenciával.

Nyílt kampány a tiltásért

Romániában évek óta félnyilvános és teljesen nyílt kampány egyaránt folyik az abortuszjogok korlátozásáért, eltörléséért. Kampány zajlik az utcákon, a rendszeresen tartott „életpárti” megmozdulások, a nőgyógyászatok előtt tartott demonstratív „tájékoztató” akciókon, a kórházak udvarán, az iskolai hittanórákon és az egyházakhoz köthető, bár hivatalosan nem vállalt internetes fórumokon. (Például ez az impresszum nélküli weboldal a Pro Vita Egyesülethez köthető, amely a családfogalom szűkítését célzó alkotmánymódosító referendum körül is bábáskodott.)

A legnagyobb hatásuk alighanem az iskolai hittanóráknak van. Erre utalnak legalábbis a fiatalok körében végzett közvélemény-kutatások, amelyek szerint az elsöprő többség betiltaná vagy a súlyos válsághelyzetekre korlátozná az abortuszjogokat: a 15-29 éves korosztály 61 százaléka ezen az állásponton van. Mindössze 30 százalék tartaná meg a jelenlegi szabályozást. A fókuszcsoportos beszélgetésekből az is kiderült, hogy az abortusszal kapcsolatos attitűdjüket egyértelműen a vallási nevelés határozta meg.

Ceauşescu abortusztilalma a hivatalos statisztikák szerint tízezer nő halálát okozta, elhagyott és árva gyerekek százezreit „termelte ki”, viszont sok mai fiatal nem is hallott a múlt század hatvanas, hetvenes, nyolcvanas éveinek drámáiról.

Kapcsolódó

„A te döntésed, viseld a következményeit” – az abortuszról nem lenne szabad feketén-fehéren beszélni

Az ember szereti hárítani a negatív dolgokat: könnyebb úgy védenie magát, hogy mások életébe szól, úgy hiszi, mások befeketítésével jobb fényben tüntetheti fel saját életét. 

abortusz terhesség női jogok nők