Az európai országok mintegy harmada akadályokat gördít a nők és lányok elé az abortuszhoz való hozzáférést illetően, sőt esetenként kötelezik a várandósokat a nem kívánt terhesség folytatására – derül ki az Európai Abortuszpolitikák Atlaszából, amelyet a Biztonságos Abortusz Nemzetközi Napja alkalmából hoztak nyilvánosságra.

Szokatlan hírt jelentett be kedden Belgium esélyegyenlőségi minisztere. Sarah Schlitz közölte, hogy kormánya finanszírozást biztosít a lengyel nőknek ahhoz, hogy külföldön végeztessenek abortuszt, miután országukban gyakorlatilag betiltották a művi terhességmegszakítást. A döntés előzménye, hogy tavaly októberben a kormány embereivel feltöltött varsói alkotmánybíróság olyan határozatot fogadott el, amely tiltja a terhesség művi úton történő megszakítását azokon az eseteken kívül, amikor az anya élete veszélyben van, illetve a magzat vérfertőzés vagy erőszak eredménye. Ráadásul a lengyel parlamentben újabb törvény készül, amely – ha elfogadják – az abortuszt igénylő nőket és a beavatkozást elvégző orvosi személyzetet egyaránt börtönnel sújtaná.

Sajnos nem Lengyelország az egyetlen, ahol a nők reprodukciós jogait lábbal tiporják. El Salvadorban például a nők a szabadságukat kockáztatják az abortusszal akkor is, ha a terhesség az életüket veszélyezteti. A másik extrém példa Málta, ahol az abortusz minden körülmények között illegálisnak számít.

A Nemzetközi Családtervezési Szövetségek Európai Hálózata (IPPF EN) által készített Európai Abortuszpolitikák Atlasza – amelynek társszerzője az Európai Parlament szexuális és reproduktív jogokkal foglalkozó fóruma – az első mélyreható elemzés az abortuszpolitikákról Európa-szerte. A dokumentum 52 országot és területet vizsgál a biztonságos abortuszellátáshoz való hozzáférés jogi keretét illetően. A következtetés: egyetlen európai és közép-ázsiai államban sem teljesen kielégítő a művi terhességmegszakítás – vagy az abortusz utáni ellátás – szabályozása.

A vizsgált államok közül 38 közepesen és „kivételesen rosszul” vizsgázott. Ahol engedélyezett az abortusz, ott sem mindenhol beszélhetünk mindenki számára hozzáférhető ellátásról. Harminckét országban a közegészségügyi rendszer nem fedezi a terhességmegszakítás költségeit. Ez megnehezíti vagy egyenesen lehetetlenné teszi az abortuszhoz való hozzáférést a különösen kiszolgáltatott – például alacsony jövedelmű, vidéken lakó, a roma kisebbséghez tartozó – nők és lányok számára. A sor kiegészíthető a szexmunkásokkal és az irat nélküli migránsokkal.

Tizenkilenc ország kényszeríti a nőket, hogy orvosi szempontból indokolatlan követelményeket teljesítsenek, mielőtt hozzáférnének az abortuszhoz: egyes helyeken kötelező „gondolkodási időt” rendelhetnek el, vagy a nőknek részt kell venniük gyakran elfogult (értsd: „életpárti”, a magzat megtartására irányuló) tanácsadáson.

Az atlasz szerzői rámutatnak: a biztonságos, önkéntes abortuszt nem szabad bűncselekményként kezelni, mégis 16 európai ország elsősorban vagy kizárólag a büntető törvénykönyvében szabályozza a művi terhességmegszakítás problémáját. Tizennyolc országban nem adnak világos és pontos információkat az abortuszról, ugyanakkor 26 ország engedélyezi az egészségügyi dolgozóknak, hogy személyes meggyőződésük alapján vagy lelkiismereti okokra hivatkozva visszautasítsák az abortuszt.

A dokumentum szerint Romániában nincs erre jogalap, ennek ellenére a sajtóban gyakran találkozni olyan hírrel, hogy egyik-másik orvos vagy adott esetben komplett klinika egyszerűen elküldi az abortuszra jelentkező nőket. Ez főleg böjt idején fordul elő, azaz meglehetősen gyakran, tekintve, hogy a Román Ortodox Egyház 2021-as naptára szerint például idén nem kevesebb, mint 192 böjti nap van. Ez a gyakorlat komoly veszélybe sodorhatja a lányokat és nőket, főleg, ha nem engedhetik meg maguknak, hogy más településen vagy megyében keressenek a beavatkozást elvégezni hajlandó orvost. Helyzetüket bonyolítja, hogy a terhességmegszakítást visszautasító orvos nem köteles másik szakemberhez átirányítani a hozzá forduló pácienst.

Az atlasz felhívja a kormányok figyelmét, hogy felelősségük megóvni a nők és a lányok jogát a szabad és biztonságos reproduktív élethez, megkülönböztetés és kényszer nélkül. A dokumentum több ajánlást, „felszólítást” tartalmaz. Eszerint az érintett kormányoknak korszerűsíteniük kell az abortusztörvényeket. Ide tartozik a művi terhességmegszakítás dekriminalizálása, illetve a meghosszabbítása az időkorlátnak, amelyen belül az abortusz legálisan elvégezhető. Azt is kérik a kormányoktól, hogy az Egészségügyi Világszervezet ajánlásait követve szüntessék meg az abortuszhoz való hozzáférést gátoló felesleges akadályokat; finanszírozzák az abortuszt az országos egészségügyi kasszából; tiltsák meg az egészségügyi szolgáltatóknak, hogy a reproduktív egészségügyi ellátás teljes spektrumának bármely részéről lemondjanak; illetve tájékoztassák az érintetteket a művi terhességmegszakításhoz való hozzáférés feltételeiről.