A marosvásárhelyi római katolikus temetőben felállított Don-kanyari emlékműnél szerdán, az offenzíva 79. évfordulóján, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Maros megyei szervezete és a Marosvásárhelyi 23. Határvadász Hagyományőrző Csoport szervezésében gyűltek össze az áldozatok hozzátartozói, hogy megemlékezzenek a több ezer erdélyi magyar katonáról, akik hazájukat elhagyva küzdöttek a fronton.

„A Don folyó partján 1943. január 12-én megindult a Vörös Hadsereg, elsodorta a magyar királyi második honvéd hadsereg addigra már legyengült csapatait. A magyar hadsereg tagjai között több ezer erdélyi magyar katona is volt, a legtöbb odavezényelt magyar katona nem tért haza” – mondta Ábrám Zoltán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezetének elnöke.

Hozzátette, az áldozatok emlékének megőrzése érdekében csaknem húsz éve létrehoztak egy emlékbizottságot, amely konferenciákat, kiállításokat, emléktúrákat is szervezett, és minden évben valamilyen formában megemlékeztek az áldozatokról. Kifejtette, időközben Maros megyében is több áldozatot sikerült felkutatniuk, és a lista folyamatosan bővül, hiszen a kutatók egyre több információ birtokában újabb és újabb nevekre bukkannak.

Mint mondta, az erdélyi magyar családok többségében van legalább egy családtag, aki részt vett a Don-kanyari offenzívában. Hangsúlyozta, ezért volt fontos az a pillanat, amikor 2005-ben felállították a Don-kanyari emlékművet, hiszen az emlékmű nemcsak a Maros megyei áldozatok tiszteletére készült, hanem a Don-kanyarban elveszett erdélyi magyar katonák emlékét is őrzi. Ábrám Zoltán azt is elmondta, eleinte a megemlékezéseken több túlélő is részt tudott venni, ez azonban mára már nem lehetséges, hiszen a többségük elhunyt.

A szerdai megemlékezésen Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke mellett Benkő József történész is beszélt az egybegyűlteknek. Emlékeztetett, a magyar hadseregnek hiányos felszereléssel kellett helytállnia a Don-kanyari fronton a mínusz 40-50 fokos hidegben, ezért esélyük sem volt a Vörös Hadsereggel szemben.

Ezt követően Benkő Mihály felsővárosi református lelkész szólt az emlékezőkhöz, megjegyezte, hogy a Don-kanyari tragédia a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb embervesztesége volt, majd az ő lelkükért való imádkozásra kérte a jelenlévőket. A megemlékezésen ezután koszorúzás, majd gyertyagyújtás következett. Az esemény a magyar, illetve a székely himnusz eléneklésével zárult.