In memoriam Vaszi Jánoska emlékművet avattak szombaton Sepsiszentgyörgyön. Az 1984. június 5-én 12.35 perckor, a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul-szoborcsoportnál történt robbantás áldozata halálakor mindössze 11 éves volt, és idén töltötte volna be az ötvenedik életévét. Az ő tiszteletére állított a város emléket a robbanás helyszínén. Az alkotást Antal Árpád polgármester és Rápolti Éva, Vaszi Jánoska testvére leplezte le. Az emlékmű Sárpátki Zoltán szobrászművész alkotása.

A szoboravatást megelőzően a Bod Péter Megyei Könyvtár olvasótermében Puskás Attila mutatta be a Vaszi Jánoska ügyében végzett kutatásainak eredményét a sajtó képviselőinek. Majd 11 órakor az emlékműnél gyűltek össze a helyiek. Elsőként Antal Árpád szólt az egybegyűltekhez.

Mint mondta, Vaszi Jánoska ma már inkább János, lassan pedig János bácsi lenne, hiszen néhány héten belül betöltené az 50. életévét, gyerekei, talán már unokái is lennének.

„Mögötted volna már a rendszer által beárnyékolt gyermekkor, az egyenruhák, masírozások, tapsrendezvények garmada, az órákig tartó sorban állások és a propagandával átitatott újságcikkek, amelyekben szülővárosodról csak Sfântu Gheorgheként olvashattál volna. Nem láthattad, Jánoska, amit mi is gyakran csak fotók, vagy mélyen ülő, fájó emlékek alapján tudunk felidézni: nem láthattad, miként rombolták le épített örökségünk egy-egy kultikus darabját, hogy a helyükbe rideg tömbházsorokat húzzanak fel. Azt sem nézhetted végig, miként hurcoltak el ártatlan embereket az igazságért, hogy évekre sötét börtönökbe vessék őket, amiért ellene mertek szegülni a kommunizmusnak. Hány és hány fekete autó járta az utcákat Erdély-szerte...” – idézte fel a rendszerváltás előtti kort polgármester.

A polgármester kifejtette, hogy Vaszi Jánoska annak sem lehetett már tanúja, hogyan seperték le a színről a magyarokkal nem elég keményen bánó vezetőket, hogy helyükre saját zsarnokait ültesse a rendszer, mert minden erővel és cselekedettel azon voltak, hogy ellehetetlenítsék, identitásában, hitében megtörjék, kultúrájától megfosszák, lefejezzék a magyar közösséget.

„Több mint harminc év kellett, és harminc év sem volt elég, hogy a te gyilkosodat megtalálják. Talán, ha keresték volna... De valakik nem akarták, hogy kiderüljön. Valakik titokban akarták tartani akkor és azóta is, nem akarták és nem akarják, hogy megtudjuk, hogy mi történt akkor, amikor egy 11 éves gyereknek kioltották az életét. Bocsáss meg Jánoska a közel 40 éves késésért, és azért, mert most is üres kézzel jöttünk” – szólt ismét jelképesen az gyermekáldozathoz. Végül elmondta, az emlékmű örök mementó lesz arra, hogy eszünkbe juttassa, hogy az elnyomás minden lelket megöl, minden lelket megbetegít, ezért nem szabad engednünk, hogy megismétlődjön, amit történt.

A polgármester után Puskás Attila, az emlékműállítás társszervezője, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének képviselője szólt a jelenlévőkhöz, őt Váry O. Péter újságíró, az emlékműállítás kezdeményezője, a Háromszéki Magyar Sajtóért Alapítvány képviselője követte a felszólalók sorában. Majd Hajdú János főesperes megszentelte az alkotást.

A szobor leleplezését követően megkoszorúzták Vaszi Jánoska és az azóta már szintén ott nyugvó szülei sírját a katolikus temetőben.

A megemlékező eseménysorozatot filmvetítéssel zárták le a Művész Moziban. Vörös T. Balázs és Filep Farkas dokumentumfilmjét, amelynek címe Emlékmű helyett – Vaszi Jánoska emlékére, tekinthették meg az érdeklődők.