Tavaly a szükségállapot, idén a járványügyi korlátozások miatt maradt el Sepsiszentgyörgy főterén a hagyományos március 15-i ünnepség. A sepsiszentgyörgyiek viszont a körülményekhez igazodva is megemlékeztek az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc kitörésének 173. évfordulójára.

Az önkormányzat – akárcsak az elmúlt években – piros–fehér–zöld kokárdákkal és zászlókkal díszítette fel a várost. A közéleti szereplők koszorúkat helyeztek el a városban és csatolt településeken lévő emlékműveknél.

Ugyanezt tette több ezer sepsiszentgyörgyi is, sokan egyedül vagy kisebb csoportokban, gyerekeik, családtagjaik, barátaik kíséretében, kokárdát viselve keresték fel az emlékhelyeket és helyeztek el egy-egy szál virágot vagy koszorút, és hajtottak fejet a márciusi hősök előtt. Ezt követően sokan készítettek családi fotót a főtéren felállított piros–fehér–zöld kokárdában.

„Ma is megtartjuk az ünnepet, mert a mi szabadságunkat nem lehet bezárni!”

Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a közösségi oldalon közzétett videóüzenetében rámutatott: számára, székely-magyar emberként, és közösségi vezetőként egész évben a március 15-e a legfontosabb ünnep.

„Mindig úgy éreztem ezen a napon legszebb a városunk, még inkább mint máskor szabadok vagyunk. Aztán jött a járvány, és életünket egy éve korlátok között éljük, és úgy tűnt, a szabadságot bezárták. Kevesebbet utaztunk, nyitották-csukták a határokat, és örültünk, ha legalább a szeretteinket hazaengedték. Kevesebb embert láthattunk, a család, a szűk baráti kör, a kollégák jelentik ma a találkozást. Elmaradtak a főtéri koncertek, a tomboló fesztiválok, és maszkot viselve úgy érezhetjük, már egymást sem ismerjük” – jellemezte az egy éve tartó állapotot a sepsiszentgyörgyi elöljáró.

Antal Árpád hozzátette: „ma reggel, amikor elindultam, nem tudtam erre gondolni, nem erre akartam gondolni! Hálát éreztem, amiért egészségesek vagyunk, és tudunk gondoskodni azokról, akik betegek. Hálát éreztem, amiért képesek vagyunk mindenek ellenére lépni, élni és otthont teremteni városunkban egy rendkívüli közösség számára.Ma megtartjuk ünnepet, mert a mi szabadságunkat nem lehet bezárni! A mi szabadságunk kirándul Sugásfürdőn, a Perkő csúcsáról néz szerteszét, gyerekeinkben ficánkol, vagy csak csendesen, kézen fogva sétál az Erzsébet-parkban. A mi szabadságunk a pöttyös, a kockás, a címer vagy a zászló! Mi rajzoltuk, és ha most ott kell, az arcunkon is büszkén viseljük!” – mondta Antal Árpád.

Az elöljáró szerint szabadságunk a korlátok fojtásából is utat tör magának, mert tud élni a csattogó szélben is, és tudja, hogy csak ott érdemes.

„A mi szabadságunkon nem fog a béklyó, a láncokat letéptük. Tanuljuk mindennap egymásban a jót látni, a félelem helyett a hitet választani, tanuljunk tenni, fogózni, ellenfél helyett barátnak lenni! ... Az erőnk, bátorságunk, kitartásunk és élni akarásunk egyértelmű üzenet a világnak: bármi is jöjjön mi nem adjuk fel soha! Mert mi döntjük el, hogy rabok legyünk, vagy szabadok!” – zárta ünnepi üzenetét Antal Árpád.