Hatolykai Potsa József, Háromszék vármegye főispánja hivatalba lépésének 145. évfordulója alkalmából vasárnap mellszobrot avattak a Szentkatolna községhez tartozó Hatolykán.

A székelyek atyjaként emlegetett egykori főispán 26 évig szolgálta Háromszéket ebben a tisztségben, szerteágazó tevékenysége nagy hatással volt az egész térség fejlődésére, hangzott el az eseményen, amelyen Potsa József életpályáját bemutató kötettel és szabadtéri kiállítással is készültek.

Tóth László Magyarország csíkszeredai főkonzulja Mikszáth Kálmán jellemzését idézte, aki így írt Potsa Józsefről: „Kormányok jöttek, mentek. Potsa mindig ugyanaz marad, mint egy elkerülhetetlen földi gondviselés, avatott, szigorú, de igazságos kézzel tartva a láthatatlan gyeplőket megyéjében. Föl is emelte majdnem a mintamegyék közé”.

Tamás Sándor háromszéki tanácselnök szerint a Potsa József egykori főispán által vezetett közigazgatás nagymértékben hozzájárult a művelődés, oktatásügy, szociális ügyek, ipar és turizmus terén Székelyföld akkori fejlesztéséhez. Olyan közügyekről van szó, amelyek ma is fontos kérdések a megyei önkormányzat tevékenységében, Háromszék fejlesztésében” – hangsúlyozta a tanácselnök. 

Tóth Szabolcs Barnabás történész bemutatta az évforduló alkalmából megjelent Potsa József Háromszék történetében című könyvét, majd rövid történelmi kitekintő után beszélt a rendkívül népszerű és nagyhatású főispán tevékenységéről.

Az ünneplő közösség a templomból a hatolykai fürdőközpont elé vonult, ahol házigazdaként Tusa Levente, Szentkatolna község polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, majd felavatták a főispán mellszobrát.

„Nagy megtiszteltetés volt, hogy olyan férfiút kellett megmintázni, aki múzeumunk sorsának egyengetésében is sorsot vállalt” – mondta az ünnepségen a szobor alkotója, Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. Mint kiemelte, fontos volt a meglévő források feltérképezése, különösen Gyárfás Jenő festménye, de az is, hogy a mának, a jelenhez szóló alkotás szülessen.

Hatolykai Potsa József 1836. május 14-én született Marosvásárhelyen. Kolozsváron járt iskolába. Ifjúként került a család háromszéki birtokára. 1861-ben vármegyei jegyzőként kezdett dolgozni a közigazgatásban, majd székbírónak választották meg. Alig 41 évesen Háromszék vármegye főispánjának nevezték ki, 26 évet szolgált ebben a tisztségben. Háromszéken szinte nem találunk olyan gazdasági, ipari, művelődési eseményt, amelynek kapcsán ne fordulna elő neve. Sok időt fordított karitatív jellegű tevékenységekre. A helyi ipar és vasút fejlesztésének elkötelezett híve volt, attól remélte a székelység jólétét.