Jelentem, van nemzeti kisebbségi kérdés Romániában – mondta Kelemen Hunor az Európa Tanács 47 tagállama helyi és regionális önkormányzati képviselőinek részvételével zajló, Nyelvhasználat a helyi és regionális önkormányzatokban című konferencián csütörtökön, Bálványoson. Az RMDSZ elnöke szerint a nemzeti kisebbségeket a román diplomácia konfliktusforrásként jeleníti meg. „Azt állítják róluk, hogy a destabilizáció veszélyét hordozzák magukban. Ugyanakkor meg azt olvasni Romániáról, hogy a kisebbségi kérdést megoldotta – azaz tulajdonképpen nincs is. Másképpen: nincs kisebbségi kérdés, de az, ami nincs, az destabilizációnak látszik” – fejtette ki.

Kelemen Hunor arra kérte a nemzetközi meghívottakat, hogy az erdélyi közösségek helyzetét az európai kisebbségek szempontjából értékeljék, hazatértük után is emlékezzenek arra, hogy ami jó a kisebbségeknek, az jó kell legyen a többségnek is. „Segítsenek abban az erőfeszítésünkben, hogy békés és biztonságos otthont teremtsünk, olyan országot, ahol az etnikai identitásunk megőrzése nem kerülhet veszélybe. Az a célunk, hogy Erdély a nemzetközi porondon is látszódjon, hallassa hangját, hogy az Európa Tanács ajánlásait kötelező érvényű jogalkotássá tegyük” – tette hozzá csütörtöki köszöntőbeszédében az RMDSZ elnöke Bálványosfürdőn. Rámutatott: az európai elithez, Unióhoz és NATO-hoz csatlakozó eminens diák, Románia az elmúlt tíz évben ellustult, elkanászodott.

100 éve annak, hogy a magyar közösség többségből kisebbség lett, ami azért sem ad okot az ünneplésre, mert az 1918-as egyesüléskor a nemzeti kisebbségeknek tett ígéretek betartása még mindig várat magára.

„Ezért nem az elmúlt évszázadra vetjük tekintetünket, hanem az előttünk levőre, hiszen a jövőt akarjuk építeni. Érdekünkben áll, hogy Románia egy erős, fejlett, modern állam legyen, amelyben békében, biztonságban és kölcsönös tiszteletben élnek az őt alkotó közösségek” – mondta a hazai érdekvédelemről Kelemen Hunor, aki arról is beszélt, hogy a román diplomácia által összeállított háttéranyagokban az áll, hogy a kisebbségi kérdést Romániában mintaszerűen megoldották. „Nem könnyű ebben a helyzetben a magunk igaza mellett érvelni, amikor a nemzeti kisebbségeket egyesek, a román diplomácia a konfliktus forrásaként jelenítik meg, és állítják róluk, hogy a destabilizáció veszélyét hordozzák magukban. Ugyanakkor meg azt olvasni Romániáról, hogy a kisebbségi kérdést itt megoldották – azaz tulajdonképpen nincs is. Másképpen: nincs kisebbségi kérdés, de az, ami nincs, az destabilizációnak látszik” – tette hozzá. 

Az RMDSZ elnöke szerint a kisebbségvédelmet lehetővé tévő törvények egy része meg sem született, amit meg elfogadtak, sokszor nem tartják be. „A kulturális autonómiáról szóló törvénytervezet több mint tíz éve a parlament előtt áll, de még mindig nem volt politikai akarat annak elfogadására a többség részéről. Vagy itt van például a restitúciós törvény, amelynek be nem tartása a magántulajdon szentségéről, illetve esetünkben az egyházi vagyon visszaszolgáltatásáról szól. De említhetem a szabad nyelvhasználat korlátozását, az anyanyelvi jogok megsértését, politikai vezetőink zaklatását vagy a magyar nyelvű oktatás körüli folyamatos anomáliákat is – ezek mind a már elfogadott törvények súlyos megsértését jelentik. A legtöbb helyi önkormányzatban, ahol egyébként az állampolgárokat érintő legfontosabb döntéseknek kell születniük, még mindig elutasításra talál a kisebbségi közösségek anyanyelv-használata” – sorolta a problémákat a szövetségi elnök.

Rövid távú politikai haszna lehet annak, hogy bűnbakkereséssel másfajta politikai konfliktusok elfedhetők – véli Kelemen Hunor, aki szerint könnyen bűnbakká válnak a magyarok, ha a román politikai elit éppen kudarcot vall. „A társadalmi békéhez többszörösen is hozzá tudnak járulni a magyarok, mint ahogyan hozzájárultak akkor is, amikor Románia az euro-atlanti integráció előszobájában állt, egyrészt tudásunkkal, munkánkkal, adóinkkal. A romániai modernizációnak, innovációnak Erdély a bölcsője. A középkori kézműves céhektől a 19. század ipari forradalmán át Erdély volt e térség húzóereje évszázadokon keresztül. Harmadrészt pedig az erdélyi magyar közösség hídszerepet játszik Románia és Magyarország között. Ennek gazdasági és kulturális előnyei nehezen becsülhetők” – mondta az RMDSZ elnöke.

Összegzésként felelevenítette azt is, hogy a Szövetség idén az európai színtérre is kilépett, a Minority SafePack európai polgári kezdeményezéssel pedig a kisebbségi jogok védelmének európai éllovasa lett. „Azért harcolunk, hogy az MSPI az uniós törvényhozás része legyen, ily módon arra kötelezve a tagállamokat, hogy betartsák a kisebbségek jogait. Ehhez persze szövetségesekre van szükségünk, erős szövetségesekre” – összegzett Kelemen Hunor.

Tamás Sándor: Románia nem csak a románoké

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke házigazdaként köszöntötte a konferencia résztvevőit, azzal indítva előadását, hogy a Székelyföldet alkotó három megye, Maros, Hargita és Kovászna megye lakosságának 75 százaléka magyar nemzetiségű. „A köznyelvben mindenki magyarul beszél, és bár jogszabályok léteznek, hivatalosan nem használható maradéktalanul a magyar nyelv. Mi azt szeretnénk, hogy Székelyföldön a román mellett a magyar nyelv is legyen hivatalos regionális nyelv. Ez nem ördögtől való, hiszen az európai országok többségében van erre megoldás” – fejtette ki a tanácselnök, számos konkrét példát hozva a többnyelvűségre és az anyanyelvhasználatra.

Míg a szerbiai Vajdaságban az anyakönyvi kivonat lehet szerb és magyar, illetve szerb és román nyelven, addig Romániában Kovászna Megye Tanácsa évekig járta a bíróságot azért, hogy fejléces papírján románul, magyarul és angol nyelven is szerepeljen az intézmény neve. „Az anyanyelvünkről van szó, mindannyian tudjuk, hogy anyanyelvünkön tudunk a legjobban tanulni, gondolkodni, sőt, álmodni is. Az anyanyelvhasználat alapvető emberi és kulturális jog, amelyet nem lehet senkitől elvitatni. Nekünk, akik ezer éve itt lakunk szülőföldünkön, van egy álmunk: annak az országnak a többsége, ahol élünk, ne lekezelő és intoleráns legyen, hanem megértő és segítő. Mert a többség és kisebbség viszonyának minőségét mindig a többség határozza meg! Nem az a megoldás, hogy megfenyegetnek, hogy megpróbálják megakadályozni legitim törekvéseinket, hanem az, hogy közösen rendezzük dolgainkat, sajátos problémáinkat” – mutatott rá, megjegyezve, hogy sajnos jelenleg épp az ellenkezője tapasztalható a hazai hatóságok részéről.

„Világos kell legyen mindenki számára, Románia nemcsak a románoké, hanem a magyaroké, zsidóké, szászok, törököké, tatároké, mindazé a 19 kisebbségé is, amely őshonos nemzeti közösségként évszázadok óta él itt él a mai Románia területén. Románia minden román állampolgár országa és ezt nemcsak az Alkotmány írja, hanem a realitás is ezt mutatja. Tiszteletet várunk a román politikusoktól és állami hatóságoktól. Nekünk, erdélyi magyaroknak nem Romániával van bajunk, hiszen itt élünk, tiszteljük ezt az országot. Nekünk az intoleranciával, a nacionalizmussal, a retrográd gondolkodásmóddal, a kettős beszéddel van problémánk. Éppen ezért Önökben partnereket keresünk, azért, hogy amit kisebbségvédelem terén elértek, azt mi is itthon megvalósíthassuk” – fordult a nemzetközi konferencia résztvevőihez Kovászna Megye Tanácsának elnöke.

Az ET-ben folyamatosan téma a nyelvi sokszínűség

A nyelvi sokszínűség kérdése gyakran felmerül az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusában – mondta köszöntőbeszédében Gudrun Mosler-Törnström, a kongresszus osztrák elnöke, hangsúlyozva, hogy Európa fontos kulturális öröksége a nyelvi sokszínűség, amire büszkék lehetünk és amely fontos erőforrásunk.

„Azért is vagyunk itt, hogy megünnepeljük a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájának húsz éves évfordulóját, olyan dokumentum ez, amelynek létrejöttében a kongresszus fontos szerepet játszott, arra bíztatva a tagállamokat, hogy fogadja el, ratifikálja és tartsa be ennek a kartának az ajánlásait” – mondta, megjegyezve, hogy a gyakorlati oldala is nagyon fontos a dokumentumnak. A kongresszusnak nagyon fontos, hogy az önkormányzatok minél közelebbi kapcsolatba legyenek a közösség tagjaival, viszont, ha nem lehetséges, hogy a saját nyelvükön kommunikáljanak, ennek alapja a nyelvhasználat kérdése” – fejtette ki az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának elnöke.

Húsz évvel a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájának elfogadása után kétségtelenül vannak eredmények, de ugyanakkor sok a be nem tartott kötelezettség a tagállamok részéről a karta előírásainak életbeültetését illetően, erősítette meg Grüman Róbert, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke. Utalva a konferencia szervezését nehezítő körülményekre, úgy fogalmazott, „ezekből a gesztusokból egyértelműen kiderül, hogyan viszonyul egy nemzetállam a határain belül élő nemzeti kisebbségekhez, hogy értéknek tekintik-e ezeket a közösségeket, vagy éppen ellenkezőleg, ahogy mi is érezzük nap mint nap és most is ezzel szembesültünk: teher vagyunk a politikai elit számára”.

Kisebbségi nyelvi jogok: közigazgatási szolgáltatás vagy adminisztratív teher?

„A romániai kisebbségek anyanyelv használati joga nem jelenti egyben azt is, hogy ezt a jogot alkalmazzák, illetve megfelelően ültetik gyakorlatba. Fontos kérdés az is, hogy az illető jog ebben a formában megfelel-e a kisebbségben élők szükségleteinek” – fogalmazott Laczikó Enikő államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője abban az előadásában, amelyben a romániai kisebbségi nyelvi jogokat mutatta be.

Arra is rámutatott, hogy egy Romániában élő nemzeti kisebbség tagja csupán akkor élhet a nyelvi jogaival, ha az illető közigazgatási egységben az illető kisebbségi közösség létszáma eléri az összlakosság 20 százalékát. „Ha az illető közigazgatási területen megvalósul ez a küszöb, akkor az egyén is élhet ezzel a jogával. Persze, az állampolgár azon is elgondolkodhat, hogy vajon miért kell az ő nyelvi jogainak egy törvénybe foglalt és igen magas alkalmazási küszöbtől függniük, amikor állampolgári kötelezettségeit nem mérik semmiféle küszöbhöz” – fogalmazta meg az államtitkár a kisebbségi nyelvi jogok törvényes kerete kapcsán felmerülő dilemmát.

Kitért arra is, hogy az adók és illetékek államkasszába való befizetésekor, vagy az egészségügyi költségvetésbe való hozzájárulásban nincs ilyen differenciálás, nem tesznek különbséget a román anyanyelvű, illetve a húsz romániai nemzeti közösség valamelyikéhez tartozók között. Ilyen értelemben a helyi közigazgatási szolgáltatásokban sem kellene a hatóságoknak megkülönböztetést alkalmazniuk. „A valóságban azonban a törvények alkalmazása a helyi szintű politikai akarattól függ” – tette hozzá Laczikó Enikő.

Az előadásban a kisebbségügyi államtitkár ismételten aláhúzta: a helyi közigazgatásban való anyanyelvhasználat a legfontosabb jogok közé tartozik, hiszen közvetlen összefüggésben áll a helyi döntéshozatalban való tényleges és hatékony részvétellel, valamint az etnikai önazonosság megőrzésével. „A helyi közigazgatás kétségtelenül meghatározza a mindennapi életünket és tevékenységeinket, az anyanyelvhasználat pedig lehetővé teszi a döntéshozatalban való igazi részvételt. Használata ugyanakkor megmutatja a nyelv státuszát is, másfelől pedig hozzájárul a biztonságérzethez és egy nyelvi közösséghez való tartozásunkat erősíti meg” – mutatott rá az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője.

„A nemzeti kisebbségekhez tartozókat, mint az ország egyenrangú állampolgárait ehhez mért bánásmódban kellene részesíteni a helyi közigazgatásban is. Ma az ország hivatalos nyelvén való szolgáltatásbiztosítás mindössze egyforma bánásmódot, nem pedig egyenlő bánásmódot jelent Romániában. Ez viszont az Európai Unió által definiált hátrányos megkülönböztetésnek a legtisztább formája, amely abban áll, hogy az állam azonos helyzeteket és egyének különböző bánásmódban, eltérő helyzeteket és különböző szükségletű embereket egyazon bánásmódban  részesít” – vonta le a következtetést  Laczikó Enikő, aki szerint egy ilyen hátrányos megkülönböztetés az is, hogy a helyi hatóságok az ország hivatalos nyelvének ugyanolyan szintű használatát követelik meg a kisebbségben élőktől is, mint az anyanyelvű beszélőktől.

A nyelvi jogokra vonatkozó törvények alkalmazásának elmulasztása esetében nem alkalmazhatók szankciók, továbbá az alkalmazásra vonatkozó monitorozás is hiányzik, így a helyzet javulása nehezen képzelhető el. Ráadásul arra vonatkozóan is hiányoznak az adatok, hogy mekkora érdeklődést mutatnak arra a nemzeti kisebbségekhez tartozók, hogy éljenek ezekkel a jogaikkal, így a szükséges következtetések levonása és további irányok meghatározása is kétséges – nehezményezte Laczikó Enikő.

A címlapfotó forrása: RMDSZ