Így választanak elnököt az amerikaiak: szabályok és furcsaságok

Hamarosan kiderül, hogy ki lesz az Amerikai Egyesült Államok következő elnöke. Az elnökválasztás szabályait, furcsaságait gyűjtöttük össze.

Az elnökválasztási bonyolult folyamat. Hagyományosan – 1972 óta – az ország közepén fekvő agrárállamban, Iowában – pontosabban az állam mindössze 1700 lakosú városában, Rockwell City-ben indul.  

Az előválasztásokkal kezdődik

Negyvenkilenc államban és öt egyéb területen jelölőgyűléseken (caucusokon) illetve előválasztáson (primary) döntenek arról, hogy kit látnának szívesen pártjuk elnökjelöltjeként. Az elnökjelölt-aspiránsok minden államban úgynevezett delegátusokat „gyűjtenek”, és ők szavazzák majd meg az elnökjelölt személyét a pártok nyáron sorra kerülő elnökjelölt-állító konvencióján.

Az egyes szövetségi államok nem egyforma számú delegátust küldenek, ezért nem mindegy, hogy a Fehér Házba pályázó politikus melyik államban hány küldöttet állít maga mellé. A republikánus jelöltnek 1237 delegátus támogatására van szüksége, hogy elnyerje pártja elnökjelöltségét, a demokratának pedig 2383 küldöttet kell maguk mellé állítaniuk.

Elektoros rendszer

Magát az elnököt és az alelnököt formálisan az elektori kollégium választja meg decemberben. A szavazók november 8-án tehát tulajdonképpen a számukra rokonszenves elnökjelöltet támogató elektorokra voksolnak. Összesen 538 elektor van, és az elnökké választáshoz 270 elektor szükséges. Minden egyes állam más létszámban küld elektort, a létszám az állam nagyságától és népességétől függ. A legtöbb elektort – ötvenötöt – Kalifornia adja, a legkevesebbet, hármat pedig Wyoming.

Az elnökválasztással egy időben választják meg a 115. kongresszus tagjait (a teljes képviselőházat és a szenátus egyharmadát). A következő elnököt és alelnököt 2017. január 20-án, pénteken iktatják be a hivatalába.

Ingadozó államok

Az évtizedek során a demokraták és a republikánusok „kisajátítottak” maguknak néhány államot, ahol biztosra mehetnek a szavazatokat illetően. Vannak azonban „határozatlan” államok – swing states – is, amelyek hol a demokratákra, hol a republikánusokra voksoltak.

Kiszámíthatatlan például a nagyságrendileg a harmadik és hetedik állam, 29 illetve 18 elektorral rendelkező Florida és Ohio állam, amely a két párt között ingadozik. Az utóbbi ötven év során viszont az a jelölt, aki győzelmet aratott ebben a két államban, megnyerte az elnökválasztásokat is. Nem véletlen tehát, hogy mind Clinton mind pedig Trump igen nagy figyelmet fordít erre a két államra.

Az Egyesült Államokban bekövetkezett demográfiai mozgásokra, illetve a Donald Trumpot övező botrányokra való tekintettel több olyan állam is van, amely korábban republikánus pártinak számított, ám jelenleg Hillary Clinton mellé állhat. Észak-Karolinában 2008-ban például Barack Obama győzött – ő volt Jimmy Carter után az első demokrata politikus, akinek ez sikerült.  Barack Obama ugyanakkor „meghódította” a különféle etnikumok által lakott Coloradót és Nevadát, a többnyire középosztálybeli választókkal rendelkező Virginiát és Észak-Karolinát, valamint a hagyományosan ingadozó államnak tekintett Iowát és Pennsylvaniát is

Hillary Clinton arra is számíthat, hogy sikerül nyernie további republikánus államokban is, mint például Arizonában, Georgiában és Missouriban. A jelöltnek azonban nehéz dolga lesz a korábban demokrata pártinak számító New Hampshire államban, amely 2000-ben például a republikánusokra voksolt.

Miért éppen kedden?

A négy évenként tartandó amerikai elnökválasztásokat egy 171 évvel ezelőtt hozott törvény értelmében a november legelső hétfőjét követő kedden tartják. Európai fülnek ez kissé bonyolultan hangzik, ám a törvény jól tükrözte az 1845-ös év Amerikáját, amely akkoriban még túlnyomóan agrárállam volt. A távolságok miatt az emberek többségében legalább egy napjába került az, hogy leadja szavazatát. Vasárnap nem lehetett a szavazás napja, mert az pihenőnap. A hétfőt ugyanezért szintén elvetették, hiszen az embernek vasárnap kellett volna elindulnia szavazni. 

De szerdára sem tehették, mert az hagyományosan vásárnap volt. Így aztán keddre esett a döntés, ami nincs túl messze vasárnaptól. Csakhogy fennállt annak a veszélye, hogy ha mondjuk november elseje keddre esik, akkor nem marad elég idő  a választási kollégium összehívására, amely decemberben szokott ülésezni. Így aztán az időpont a november első hétfőjét követő kedd maradt.

Szoros versenyek

Az amerikai elnökválasztások nem egy esetben szoros eredménnyel zárultak, és 1876-ban az is megtörtént, hogy a képviselőháznak kellett szavazattal dönteni az elnök személyről. Ekkor néhány tagállam vitái és a vád miatt, miszerint egyik jelölt nem teljesítette a választhatóság feltételeit, a döntőbe jutott két politikus közül egyiknek sem sikerült megszereznie az elektorok szükséges szavazatát. A képviselőház ekkor külön bizottságot alakított, amely csak azért választotta elnöknek Rutherford Hayes-t, mert kijelentette, nem indul majd második mandátumért.

De igen szoros volt a verseny 2000-ben Al Gore és George Bush között. A két jelöltet a döntő államban, Floridában mindössze néhány száz szavazat választotta el. Al Gore ráadásul félmillióval több voksot szerzett vetélytársánál, de öt elektor hiányzott a győzelméhez. Ilyesmire 122 év óta nem került sor. A demokraták a szavazatok újraszámolását kérték. Végül az igazságszolgáltatás George Bush javára döntött.

Nők a választási küzdelmekben

Hilary Clinton nyolc évet várt arra, hogy nevesítsék a Fehér Házért folyó versenyre. Először 2008-ban próbálkozott meg az elnökjelöltséggel, de a demokraták Barack Obamát részesítették előnyben. Most viszont éppen Barack Obama támogatását élvezi. Az első amerikai elnök, aki egyébként női jelöltet támogatott a tisztségre, Dwight Eisenhower volt, aki 1950-ben Oveta Hobby támogatta volna – ám pártfogoltja végül is nem indult a választásokon.

Hillary Clinton egyébként az egyetlen nő, aki egy nagy párt jelöltjeként bejutott az elnökválasztások döntő ütközetébe. Ez viszont nem azt jelenti, hogy ő lett volna a szebbik nem egyetlen képviselője, aki indult az elnökválasztásokon.

A jeget Victoria Woodhull törte meg, 1872-ben. Sokan vitatták jelölését, arra hivatkozva, hogy nem érte el a jelöléshez szükséges hivatalos életkort, a 35 évet, ám a vitának nem volt értelme, hiszen olyan kevés szavazatot kapott, hogy azokat meg sem számlálták. Igaz, ő megelőzte korát, hiszen az Egyesült Államokban a nők – és csakis a fehérek – 1920-ban kaptak szavazati jogot. Ahhoz, hogy a fekete nők is szavazhassanak további ötven évnek kellett eltelnie.

1884-ben pedig az Egyenlő Jogok Pártjának elnök- és alelnökjelöltje is nő volt: Belva Ann Lockwood és Marietta Stow – ám ők is nevetségesen kevés szavazatot kaptak. Száz évnek kellett aztán eltelnie ahhoz, hogy a demokraták nőt jelöljenek alelnöknek, Geraldine Anne Ferraro személyében. Ő Walter Mondale elnökjelölt csapatához tartozott, ám az 1984-es választásokon Ronald Reagen győzött.

Közel negyedévszázad után pedig a republikánusok állítottak női alelnököt, Sarah Palint, ám neki sem volt szerencséje, mivel a választásokon Barack Obama legyőzte John McCaint.

Mindenképpen rekord születik

A két jelölt közül, bármelyik győz, az idei elnökválasztások mindenképpen rekordot jelentenek.  Hillary Clinton győzelmével első ízben lesz nő az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump győzelme esetén pedig a 70 éves politikus lesz a legidősebb jelölt, akit megválasztanak az Egyesült Államok élére. Igaz, Hillary Clinton mindössze egyetlen évvel marad le mögötte. Az Egyesült Államok legfiatalabb elnökévé Bill Clinton választották, aki akkor mindössze 46 éves volt.

Donald Trumpról egyébként igen kevesen tudják, hogy maga is „pártvándor”. A nyolcvanas évek végéig következetes republikánusnak vallotta magát, 1999-ben pedig átment a reformpártiakhoz, két évre rá pedig a Demokrata Párt tagja lett. Ráadásul ebben a minőségében – republikánus elnökjelöltet támogatott, egy év múlva pedig „visszaigazolt” a Republikánus Pártba, 2011-ben viszont már függetlenné vált. Igaz, ez is csak egy évig tartott, utána megint átment előző pártához, ígéretet téve a párthűségre.

Kapcsolódók

Kimaradt?