Hogyan álljunk ellent az akár függőséghez vezető „pokémon-őrületnek”?
Az utóbbi időben az utcákon egyre több emberrel találkozhatunk, akik telefonjukat bámulva olykor örvendezve felkiáltanak, ekkor ugyanis pokémont, vagyis zsebszörnyet fogtak.
Az új számítógépes játék, a Pokémon Go szinte szempillantás alatt meghódította a világot, a legfrissebb adatok szerint immár közel kétszáz millió telefonra töltötték le. A „pokémon-őrület” alól természetesen Románia sem kivétel.
Boldogsághormon és józan ész
Túl azon, hogy ez a játék végre nem székhez köti az embert, ellenkezőleg, mozgásra készteti, pszichológusok figyelmeztetnek rá, hogy igen veszélyes berögződésekhez és nehezen ellenőrizhető függőségekhez vezethet.
A Pokémon Go egy kiterjesztett valóságra építő telefonos játék, amelyben a közismert sorozatban szereplő figurákat kell összegyűjteni valóságos földrajzi helyszíneken. A környzetünkben fellelt pokémonokra pokélabdákat kell dobnunk, hogy így ejtsük csapdába őket. Elkalandozott játékosok az elmúlt napokban számos balesetet okoztak, világszerte érkeznek hírek, a hatóságok pedig igyekeznek figyelmeztetni az embereket a figyelmetlen kalandozások veszélyeire.
|
A Hipnotizőrök Román Egyesületének elnöke, Eugen Popa szerint a függőség nyomban azt követően alakul ki, hogy letöltöttük a játékot és „elkaptuk” a legelső pokémont – ez pedig legelső alkalommal rendszerint többnyire közelünkben tartózkodik, nyilvánvalóan sikerélményünk kedvéért. Ez a kicsike – és viszonylag könnyen jött – győzelem jelentős hatással van a pokémon-játékosra, akinek agyában amolyan kis „robbanást” vált ki, amelynek nyomán jelentős mennyiségű, boldogsághormonnak is nevezett dopamin szabadul fel.
A szakértő szerint ez a kis diadalérzés mindig elfog akkor, amikor pokémont fogunk, amit csak fokoz a játékkal járó izgalom is. A pokémon-játékos egyre nagyobb örömet érez ilyenkor, agya pedig megköveteli a játék folytatását, ily módon valóságos ördögi kör alakul ki. A játékkal egyidőben tehát egyre nagyobb kényszert érzünk a folytatásra, az újabb sikerélményekre, mindez berögződést vált ki a pokémon-játékosból, aki a játékot így tulajdonképpen képtelen abbahagyni.
A berögződések hátterében – és ez a pokémon-játékosokra is érvényes – minden esetben valamilyen visszafojtott érzelem, belső egyensúlyvesztés, feszültség, stressz áll. A berögződés ilyenkor valóságos védelmi rendszerré alakul, amely nem egyszer akaratunktól függetlenül, tudat alatt működik, és igyekszik megvédeni bennünket a stressztől, a feszültségektől.
Eugen Popa szerint a szervezetünkre teljesen ártalmas ördögi kör és magatartás ellen csak annyit tehetünk, hogy igyekszünk felismerni és megszüntetni a stressz forrását jelentő belső feszültségeket, amelyek a kialakuló automatizmushoz vezetnek. Nincs szó önhipnózisról, a tudatalattival való egyéb „manipulációkról”, egyszerűen a józan ész szava szerint kell cselekednünk.
A szabadulás két útja
A Pokémon Go játék „nagy titka” abban rejlik, hogy az emberek nem vagy csak igen nehezen tudnak különbséget tenni a belső vágy valamint annak megvalósítása között. A szakember szerint amennyiben engedünk ennek a belső vágynak, akkor ezzel csak ráerősítünk, úrrá tesszük magunkon. A megoldást azt jelenti, hogy ellenállunk a szerintünk ellenállhatatlanná váló első vágynak, ezzel pedig éppen csökkenthetjük ránk gyakorolt hatását, de akár sikerülhet is teljesen megszabadulnunk tőle.
Az egyik módszer a várakozás. Több tanulmány is azt bizonyítja, hogy akár engedünk, akár nem a játék- vagy bármilyen másfajta szenvedélynek, az nagyjából 10-15 percen belül jelentősen alábbhagy, sőt, akár meg is szűnhet. A cigarettáról, italról leszokni vágyók ezt pontosan tudják: ha negyedórán át képesek ellenállni szenvedélyüknek, annak intenzitása ennyi idő alatt nagy valószínűséggel elviselhetővé csökken, de akár el is tűnik. Ha tehát 10-15 percig ellenáll a kényszernek, akkor nem kell rágyújtania, lehajtania egy kupicával – vagy pokémont játszania.
A másik módszer a késleltetés, amely legalább ennyire hatásos lehet. Ennek lényege az, hogy játék közben 15 másodpercig késleltetjük reakciónkat. Ez az idő elégséges lehet arra, hogy megfigyeljük önmagunkat, cselekvési kényszerünket. Pszichológusok szerint ez lehet, hogy banálisnak tűnik, de igen jó eredményekkel alkalmazható. Az embereknek számos apró cselekedetükről nincs is tudomásuk, ezeket mintegy automatikusan hajtják végre. A 15 másodperc viszont elegendő arra hogy felmérjük következő cselekedetünket és megállapítsuk azt is, az vajon magától jövő, természetese-e avagy sem. Ha pedig erre rájöttünk, akkor még mind van időnk arra, hogy ne tegyük meg a csupán a játék által kiváltott következő lépésünket.
Ez a módszer egyébként tökéletesen alkalmazható más szenvedélybetegségeknél is, mint például a dohányzás, az iszákosság, de akár a fogyókúrák esetén is.
Semmi sem változik – de jobbnak tűnik
A mobilos játék forradalminak hat, hiszen számos olyan embert is az utcára csábít, akik egyébként egész nap székükben ülnének.
Pszichológusok szerint azonban a Pokémon Go a virtuális valóság olyan veszélyes útján indította el az embereket, amelyen haladva a virtuális valóság jutalmazóbbnak tűnik fel az életnél. A játék az agy jutalomközponjával van összefüggésben, és immár átlépett a tévé képernyőjén, a kiterjesztett valóságon alapuló szoftver nagyjából elmossa a határokat a virtuális világ és a valóság között.
A játék kissé a bűvészmutatványokkal egyezik meg. Minden néző tisztában van vele, hogy ami történik az csak káprázat, agyuk mégis hajlamos valóságnak érezni ezt a fajta virtualitást.
A Pokémon Go játékkal viszont az a legfőbb baj, hogy bár a valóságban a dolgok nem változnak, nem lesznek semmivel sem jobbak, agyunk viszont mégis úgy érzékeli.
Figyelmeztetést adott közzé a román rendőrség: a játékosok megtalálhatják a Pokémonokat a közlekedési szabályok betartása mellett is, vigyázva saját és mások biztonságára. Az intézmény a más országokban történt esetekből kiindulva próbálja megóvni a mobilon játszó figyelmetlen személyeket a balesetektől.