A nők több mint hatvan százaléka munkaideje lejárta után odahaza még további 2-6 órát tölt főzéssel, takarítással, mosással, gyermekneveléssel, egyéb – igencsak fontos – teendőkkel. Legmegterhelőbb házimunkának a főzést tartják, a gyermeknevelést élvezetes feladatnak – derül ki a BestJobs munkaerő-toborzási platform nemrégiben készült felméréséből.

A megkérdezett nők több mint 60 százaléka a rendes munkaidő lejárta után otthon további két-hat órát tölt főzéssel, takarítással, mosással, gyermekneveléssel, egyéb teendőkkel. A megkérdezett hölgyek 80 százalék vallotta, hogy nagyjából minden idejét a gyermeknevelésnek, a háztartási munkáknak szenteli, és még éjszakájának egy részét is hajlandó feláldozni azért, hogy odahaza rendben legyenek a dolgok. 

Az alkalmazásban lévő nők valamivel több, mint 8 százalékának nyilatkozata szerint naponta legalább 4 órájuk marad, amelyet magukra fordíthatnak, 33 százalék két óráról beszélt, több mint felének, 51 százalékának nagyjából egy órányi szabadideje marad, 8 százalék pedig azt állította, hogy a házimunka miatt egyáltalán nem marad szabadideje.

Tíz munkát vállaló nő közül hét hazaérve éppen csak bekapja az ebédjét-vacsoráját, csakhogy elvégezhesse az „otthoni műszakot” is, 93 százalék pedig arról beszélt, hogy lemondott szenvedélyeiről, kedvenc kedvteléseiről is azért, hogy elegendő időt tölthessen családja körében.

A legnehezebbnek tartott házimunkák

A naponta elvégzendő, legnehezebb házimunkákra vonatkozó kérdésére válaszolva a megkérdezett nők legnagyobb hányada, több, mint 80 százaléka egyebek között a főzést és az ennivaló feltálalását nevezte meg. 77 százalék a takarítást is a „második műszak” legmegerőltetőbb feladatai közé sorolta, a bevásárlás a nők egyharmadának okozza a legnagyobb megterhelést. 

A mosogatást és a vasalást csupán 30, illetve 28 százalék jelölte meg fárasztó munkának. A megkérdezettek nagy része a gyermeknevelést élvezetes feladatnak nevezte, 15 százalék pedig csupán a gyerekek leckéiben való segítést mondta terhes feladatnak.

Így zajlik a munkamegosztás

A nők túlnyomó többsége állította, hogy a házimunkát csaknem teljes egészében magának kell elvégeznie, és alig 35 százalék nyilatkozott úgy, hogy a „második műszak” terheit egyenlő mértékben megoszthatja élettársával. Még ennél is jóval kevesebben – mindössze 5 százalék – beszélt arról, hogy a munka legnagyobb részét a férje vállalja magára. 40 százalékra tehető viszont azoknak a nőknek a száma, akik szerint élettársuk „néha segít” az otthoni munkákban, 15 százalék viszont azt állította, hogy minden őrá marad.

Amennyiben a gyermek megbetegszik, vagy vakáción van, akkor nagyrészt a nőknek kell munkahelyükről szabadságot kérniük, hogy otthon maradhassanak. Tíz nő közül három állította, hogy párja vesz ki ilyenkor szabadnapokat, ugyanennyien pedig azt vallották, hogy ilyesmi soha nem fordul elő.

Tulipánt illik ajándékozni

A nőnap nemzetközi jele a tulipán, amely a tavaszt, a kecsességet jelképezi. A nőnap alkalmával ezért leginkább tulipánt illik ajándékozni a szebbik nem képviselőinek.

A nőket már az ókori Görögországban és a Római Birodalomban is megünnepelték. Ennek eredete valahonnan Kis-Ázsiából ered, ahol Kübelé, a frígek nemzeti istenasszonya, az összes istenségek anyja előtt tisztelegtek. Innen terjedt Krétán keresztül görög földre, ahol Rheát tekintették az istenek anyjának. A keleti Kübelé és a görög Rhea egyesüléséből aztán új misztikus istenalak Rhea-Kübelé keletkezett, akiben a termékeny, mindent világra hozó természetet tisztelték. Rómában az istennő neve Rhea Silvia lett, akit Romulus és Remus anyjaként tekintettek.

A nemzetközi nőnap megünneplése azonban ahhoz a kemény harchoz köthető, amelyet a nők folytattak – és a világon sok helyen folytatnak még ma is –, hogy a társadalomban egyenlő esélyeik lehessenek. Ebben a csatában egészen 1857-ig kell visszamennünk, amikor is március 8-án, New Yorkban, a textiliparban dolgozó nők tüntetést szerveztek az emberibb munkafeltételekért és a magasabb fizetésért. 

Fontos állomásai voltak az egyenlőségért folytatott harcnak az Internacionálék. Az I. Internacionálén (1866. szeptember 3-8.) fogadták el azt a határozatot, qmely lehetővé tette a nők hivatásszerű munkavégzését. Több mint harminc évvel később, a II. Internacionálé alakuló közgyűlésén Clara Zetkin emelt szót a nők munkához való jogágért, hangsúlyozva: „Amíg a nők nem lesznek anyagilag függetlenek, addig ugyanúgy a férfiak rabszolgái maradnak, mint ahogyan a munkások is a tőke rabszolgái.”

Javaslatára 1910-ben a II. Internacionálé végül meghozta döntését a nőnapról, amikor is a nők választójogának kivívása érdekében kívántak demonstrálni. A világon először 1911. március 19-én tartották meg a nemzetközi nőnapot Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A végleges, március 8-ai dátum, 1917-ben alakult ki, miután a II. Miklós cár lemondása után megalakult polgári kormány szavazójogot biztosított a nőknek. 

A nőnapot 1945 óta hivatalosan megünnepelték minden szocialista országban. Sokan ezért „kommunista ünnepnek” tartják, igencsak távol járva a valóságtól. A március 8-án ünnepelt nemzetközi nőnapot az ENSZ 1975-ben ismerte el – ezt az esztendőt a nők nemzetközi évének, az 1976-1985 közötti tíz évet pedig a nők nemzetközi évtizedének nyilvánította.