Felmérés: a házimunka nagy részét továbbra is a nők végzik el

A nők több mint hatvan százaléka munkaideje lejárta után odahaza még további 2-6 órát tölt főzéssel, takarítással, mosással, gyermekneveléssel, egyéb – igencsak fontos – teendőkkel. Legmegterhelőbb házimunkának a főzést tartják, a gyermeknevelést élvezetes feladatnak – derül ki a BestJobs munkaerő-toborzási platform nemrégiben készült felméréséből.

A megkérdezett nők több mint 60 százaléka a rendes munkaidő lejárta után otthon további két-hat órát tölt főzéssel, takarítással, mosással, gyermekneveléssel, egyéb teendőkkel. A megkérdezett hölgyek 80 százalék vallotta, hogy nagyjából minden idejét a gyermeknevelésnek, a háztartási munkáknak szenteli, és még éjszakájának egy részét is hajlandó feláldozni azért, hogy odahaza rendben legyenek a dolgok. 

Az alkalmazásban lévő nők valamivel több, mint 8 százalékának nyilatkozata szerint naponta legalább 4 órájuk marad, amelyet magukra fordíthatnak, 33 százalék két óráról beszélt, több mint felének, 51 százalékának nagyjából egy órányi szabadideje marad, 8 százalék pedig azt állította, hogy a házimunka miatt egyáltalán nem marad szabadideje.

Tíz munkát vállaló nő közül hét hazaérve éppen csak bekapja az ebédjét-vacsoráját, csakhogy elvégezhesse az „otthoni műszakot” is, 93 százalék pedig arról beszélt, hogy lemondott szenvedélyeiről, kedvenc kedvteléseiről is azért, hogy elegendő időt tölthessen családja körében.

A legnehezebbnek tartott házimunkák

A naponta elvégzendő, legnehezebb házimunkákra vonatkozó kérdésére válaszolva a megkérdezett nők legnagyobb hányada, több, mint 80 százaléka egyebek között a főzést és az ennivaló feltálalását nevezte meg. 77 százalék a takarítást is a „második műszak” legmegerőltetőbb feladatai közé sorolta, a bevásárlás a nők egyharmadának okozza a legnagyobb megterhelést. 

A mosogatást és a vasalást csupán 30, illetve 28 százalék jelölte meg fárasztó munkának. A megkérdezettek nagy része a gyermeknevelést élvezetes feladatnak nevezte, 15 százalék pedig csupán a gyerekek leckéiben való segítést mondta terhes feladatnak.

Így zajlik a munkamegosztás

A nők túlnyomó többsége állította, hogy a házimunkát csaknem teljes egészében magának kell elvégeznie, és alig 35 százalék nyilatkozott úgy, hogy a „második műszak” terheit egyenlő mértékben megoszthatja élettársával. Még ennél is jóval kevesebben – mindössze 5 százalék – beszélt arról, hogy a munka legnagyobb részét a férje vállalja magára. 40 százalékra tehető viszont azoknak a nőknek a száma, akik szerint élettársuk „néha segít” az otthoni munkákban, 15 százalék viszont azt állította, hogy minden őrá marad.

Amennyiben a gyermek megbetegszik, vagy vakáción van, akkor nagyrészt a nőknek kell munkahelyükről szabadságot kérniük, hogy otthon maradhassanak. Tíz nő közül három állította, hogy párja vesz ki ilyenkor szabadnapokat, ugyanennyien pedig azt vallották, hogy ilyesmi soha nem fordul elő.

A felmérést 2020. február 10-e és március 2-a között végezték, 718, 18 és 55 év közötti nő megkérdezésével. Legtöbbjük a 36 és 45 év közötti korosztályba tartoztak, 34 százalékuk pedig 26 és 35 év közöttiek voltak. 

Tulipánt illik ajándékozni

A nőnap nemzetközi jele a tulipán, amely a tavaszt, a kecsességet jelképezi. A nőnap alkalmával ezért leginkább tulipánt illik ajándékozni a szebbik nem képviselőinek.

A nőket már az ókori Görögországban és a Római Birodalomban is megünnepelték. Ennek eredete valahonnan Kis-Ázsiából ered, ahol Kübelé, a frígek nemzeti istenasszonya, az összes istenségek anyja előtt tisztelegtek. Innen terjedt Krétán keresztül görög földre, ahol Rheát tekintették az istenek anyjának. A keleti Kübelé és a görög Rhea egyesüléséből aztán új misztikus istenalak Rhea-Kübelé keletkezett, akiben a termékeny, mindent világra hozó természetet tisztelték. Rómában az istennő neve Rhea Silvia lett, akit Romulus és Remus anyjaként tekintettek.

A nemzetközi nőnap megünneplése azonban ahhoz a kemény harchoz köthető, amelyet a nők folytattak – és a világon sok helyen folytatnak még ma is –, hogy a társadalomban egyenlő esélyeik lehessenek. Ebben a csatában egészen 1857-ig kell visszamennünk, amikor is március 8-án, New Yorkban, a textiliparban dolgozó nők tüntetést szerveztek az emberibb munkafeltételekért és a magasabb fizetésért. 

Fontos állomásai voltak az egyenlőségért folytatott harcnak az Internacionálék. Az I. Internacionálén (1866. szeptember 3-8.) fogadták el azt a határozatot, qmely lehetővé tette a nők hivatásszerű munkavégzését. Több mint harminc évvel később, a II. Internacionálé alakuló közgyűlésén Clara Zetkin emelt szót a nők munkához való jogágért, hangsúlyozva: „Amíg a nők nem lesznek anyagilag függetlenek, addig ugyanúgy a férfiak rabszolgái maradnak, mint ahogyan a munkások is a tőke rabszolgái.”

Javaslatára 1910-ben a II. Internacionálé végül meghozta döntését a nőnapról, amikor is a nők választójogának kivívása érdekében kívántak demonstrálni. A világon először 1911. március 19-én tartották meg a nemzetközi nőnapot Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A végleges, március 8-ai dátum, 1917-ben alakult ki, miután a II. Miklós cár lemondása után megalakult polgári kormány szavazójogot biztosított a nőknek. 

A nőnapot 1945 óta hivatalosan megünnepelték minden szocialista országban. Sokan ezért „kommunista ünnepnek” tartják, igencsak távol járva a valóságtól. A március 8-án ünnepelt nemzetközi nőnapot az ENSZ 1975-ben ismerte el – ezt az esztendőt a nők nemzetközi évének, az 1976-1985 közötti tíz évet pedig a nők nemzetközi évtizedének nyilvánította. 

Kapcsolódók

Kimaradt?