A román társadalom egy részében és kormányzati körökben is kiverte a biztosítékot Remus Cernea képviselő törvényjavaslata a melegek élettársi kapcsolatának bejegyzéséről, valamint az egyházak finanszírozásának módosításáról. A Zöld Párt elnöke a maszol.ro-nak és az Erdélyi Riportnak adott interjút.

Elöljáróban tisztázzuk, a Zöld Párt elnökeként hogyan jutott tavaly parlamenti mandátumhoz?

A Szociál-Liberális Szövetség (USL) jelöltjeként kerültem be a parlamentbe. Ennek előzménye, hogy már 2010-től tárgyaltam Victor Pontával, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökével a lehetséges együttműködéséről, ennek eredményeként a Zöld Párt és az USL politikai szövetséget kötött. A kormányfő felajánlotta, hogy az USL által támogatott jelöltként induljak a választásokon Konstancán. Ez volt az egyetlen esélye a Zöld Pártnak képviselőt küldeni a törvényhozói testületbe. Bárki bármit mond, én fenntartom: a politikában fontosak az ideálok, az értékek, de legalább ennyire fontos a pragmatizmus. A politikusnak eszközökre van szüksége ahhoz, hogy tegyen is valamit az ideáljaiért. Ilyen eszköz volt számomra a parlament: így tehetek valami a Zöld Párt által megjelenített értékekért. Pragmatizmus nélkül a politikus nem tudja érvényesíteni szándékait. Ideálok nélkül pedig a pragmatista politikus haszonleső marad. Romániának ideálokat követő, ám pragmatikus politikusokra van szüksége.

Be meri még tenni a lábát Konstancára? A város polgármestere, az egyébként USL-s Radu Mazăre polgármester azzal fenyegette, hogy eltöri a lábát, ha arra téved, mert változtatna az egyházak finanszírozásán.

Többször is voltam Konstancán Radu Mazăre fenyegetőzései óta. És nem ez az első eset, hogy fenyegetnek, sértegetnek. Ez viszont az első alkalom, amikor egy viszonylag magas pozícióban lévő politikustól érnek támadások a javaslataim miatt. Ezekre úgy szoktam reagálni, hogy odatartom a másik orcámat is.

Elmondaná néhány szóban annak a törvénytervezetnek a lényegét, amely miatt számos frakciótársa is ön ellen fordult?

Javaslatom abból indul ki, hogy a román törvények nem szabályozzák világosan az egyházak finanszírozását. A 2006-os egyházi törvény csúfot űz a jogalkotásból. Ez ugyanis kimondja: a román állam „valós szükségleteiknek megfelelően” finanszírozza az elismert felekezeteket. Ez képtelenség. Egy törvénynek világosan, egyértelműen kell fogalmaznia. A „valós szükségletek” megfogalmazás utópisztikus, engem a kommunista időkre emlékeztet. Ez a megfogalmazás önkényeskedésekhez vezet. Láthattuk, ahogy az elmúlt években a politikusok óriási összegeket fordítottak templomépítésre és felhasználták kampányaikban az egyházakat. Elfogadhatatlan alkuk születettek: a politikus közpénzeket utal az egyháznak, az egyház pedig támogatja őt a kampányban. Ez sérti az egyházak autonómiáját, sérti a demokrácia elveit, és csúnyán kihasználja a polgárok vallásos érzületét. Az én törvényjavaslatom ezen a téren teremtene rendet. Lényege: a polgárok maguk döntsék el, hogy adójuk egy részéből melyik felekezetet támogatják. Ez az elv kiiktatná a politikusokat az egyházak finanszírozásából. Lehet azon vitatkozni, hogy az adó hány százaléka (egy, kettő vagy akár három) legyen fordítható ilyen célokra, az elv a lényeg. Ez az egyháztámogatási rendszer kiválóan bevált több európai országban (Németországban, Belgiumban, Norvégiában), ráadásul Romániában sem új: a polgárok jelenleg is az általuk preferált civil szervezet, alapítvány számlájára utalhatják adójuk két százalékát.

A leghevesebben a romániai ortodox egyház tiltakozott a törvényjavaslat ellen. Ha jól értettem, audienciát is kértek már az egyház vezetőségétől. Sikerült személyesen tárgyalni egyházi méltóságokkal a törvényjavaslatról?

Igen, találkoztam Konstancán Teodosie Tomitanu érsekkel, a tomiszi egyházkerület vezetőjével. Két, erős meggyőződésű ember tárgyalása volt ez. Mindketten határozottan megvédtük az álláspontunkat. Civilizált párbeszéd volt, és örülök, hogy ilyenre sikeredett. Meggyőződésem, hogy csak a civilizált dialógus viszi előre Romániát. Lehetnek nézeteltéréseink, eltérő álláspontjaink, de kell tudnunk tárgyalóasztalhoz ülni.

Szándékában áll konzultálni az erdélyi történelmi egyházak vezetőivel is?

Igen, természetesen.

Nagy visszhangja volt egy másik törvénykezdeményezésének is, amely lehetővé tenné a homoszexuális és heteroszexuális párok élettársi kapcsolatának a bejegyzését. Mondana néhány szót erről a javaslatról?

Elöljáróban emlékeztetnék arra, hogy a javaslat nem új, Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor mandátumának utolsó évében, 2008-ban terjesztett a parlament elé hasonló tervezetet. Újdonságot az jelent, hogy ezúttal sikerült közvita tárgyává tenni ezt a kérdést. Ennek kapcsán jegyezném meg: egy politikus fő feladata az ország és a polgárok számára hasznos törvények megalkotása, ám küldetéséhez tartozik az is, hogy próbáljon változtatni az emberek mentalitásán. Az én javaslatom bizonyos anyagi, örökösödési, egészségbiztosítási előnyöket jelentene a regisztrált élettársi kapcsolatban élő párok számára. A törvény szerint a meleg párokat hivatalosan is elismernék, és a heteroszexuális élettársakkal azonos jogokat élveznének. Ez áttörést jelentene a melegek számára, hiszen 1989 után sem sokat változott a helyzetük Romániában, csupán annyi történt, hogy kapcsolatuk többé nem számít bűncselekménynek. A homoszexuálisoknak folyamatosan szembesülniük kell a román társadalomban lévő előítéletekkel is. Ezek lebontásához sok idő kell, hiszen még magas rangú politikusok sem óvakodnak a homofób megjegyzésektől. Javaslatom hozzájárulna az előítéletek megszüntetéséhez, és visszaadná – legalább részben – a melegek méltóságát. Meggyőződésem, hogy amíg Románia nem rendezi ezt a kérdést, addig nem beszélhetünk a polgárok szabadságjogainak és az emberi méltósághoz való jogának tiszteletben tartásáról. Visszatérve a törvényjavaslatomhoz: a regisztrált élettársi kapcsolatban élő pároknak joguk lenne például banki hitelt felvenni úgy, hogy hitelkérelmük elbírálásakor mindkettejük jövedelmét figyelembe veszik; ha egyikük meghal, és kapcsolatuk során közös javakat szereztek, akkor az élettárs ezt a vagyont örökölheti; ha egyikük megbetegszik, kórházba kerül, ám nincs egészségbiztosítása, akkor a kezelési költségét fedezné az élettárs biztosítása. Jelen pillanatban a kórházban kezelt homoszexuálist bizonyos esetekben még csak meg sem látogathatja a párja, hiszen nem számít rokonnak, családtagnak. Én kiálltam a különböző kisebbségek jogai mellett akkor is, amikor még civil szervezetekben tevékenykedtem. Nagyon szeretném, hogy Románia lakójaként Európában érezhessem magam. Azt kívánom, hogy hazám európaisága ne csupán egy földrajzi konjunktúra eredménye legyen, ez az európaiság a felvállalt értékekben is megnyilvánuljon.

Említette a politikusok homofób megjegyzéseit. Puiu Haşotti liberális szenátor az ön törvényjavaslatára reagálva kijelentette, hogy a homoszexuálisok beteg emberek. Ugyanakkor felszólította a PSD Konstanca megyei szervezetét, hogy vonja meg öntől a politikai támogatást. Számított ilyen reakciókra?

Igen. Az elmúlt években is kaptam hasonló fenyegetéseket és volt részem sértegetésekben is a nézeteimért és a tevékenységemért. Én képviselőként is ugyanazokat az elveket vallom és próbálom érvényesíteni, mint az életem civil mozgalmi korszakában.

Törvényjavaslataira Victor Ponta kormányfő úgy reagált: egyik sem élvezi az USL politikai támogatását, mert a román társadalom még nem készült fel a parlamenti elfogadásukra. Ezt hogyan kommentálja?

Nem idézte pontosan a miniszterelnököt, és a politikában az árnyalatok is fontosak. Victor Ponta azt mondta, hogy az USL-ben még nem tárgyalták a törvényjavaslataimat. Ezeket azért nem támogatják, mert még nem is vitatták meg. Ez nagy különbség. Ponta azt is mondta: a román társadalom még nem készült fel több olyan kérdés rendezésére, amelyeket más államokban már jó ideje törvények szabályoznak. Hozzátette azt is, hogy nem hajlandó részt venni az én megkövezésemben, majd gratulált a bátorságomhoz. Engem nem bátortalanít el, hogy egyelőre nincs meg a kellő politikai támogatottsága és társadalmi elfogadottsága a javaslataimnak. Politikusként küldetésemnek tartom azt is, hogy felkészítsem a román társadalmat ezeknek az értékeknek a befogadására. Egyébként a román társadalom egy része már felkészült a javaslataimra. Egy felmérés szerint a bukarestiek 54 százaléka támogatja az egyházak állami finanszírozását módosító kezdeményezésemet, míg 35 százaléka a regisztrált élettársi kapcsolatokra vonatkozó tervezetemet. Vidéken valószínűleg alacsonyabbak ezek az adatok, de a tendencia kedvező. Nem elhanyagolhatóak ezek az arányok, nem 5-10 százalékról van szó. Ráadásul a javaslataimról szóló közvita még az elején tart, az arányok nőhetnek. Akár már egy éven belül jóval kedvezőbb lehet az elképzeléseim társadalmi elfogadottsága.

A kormányfő után Costi Rogozanu publicistát idézném az ön kezdeményezéseiről. „Nem értem Remus Cerneának azt a stratégiáját, hogy csomagban árulja a regisztrált élettársi kapcsolatokra és az egyházak finanszírozásának módosítására vonatkozó javaslatait. Ha valóban fontosak számára ezek az ügyek, előbb a politikai támogatást kellett volna megszereznie a tervezeteihez”. Ezt hogyan kommentálja?

Rogozanu ott téved, hogy semmilyen stratégiám nem volt az árukapcsolásra, ezt a sajtó tette a javaslataimmal. Sajtótájékoztatón egy újságíró megkérdezte tőlem, hogy a negatív fogadtatása után fenntartom-e még az egyházak finanszírozásának módosítására vonatkozó javaslatomat. Utána megkérdezték azt is, hogy fenntartom-e a regisztrált élettársi kapcsolatokról szóló javaslatomat. Természetesen mindkét kérdésre igennel válaszoltam. Lehet, egyesek ezt úgy értelmezték, hogy én a két tervezetet tudatosan összekapcsolom, ám erről szó sincs.

Az USL-t alkotó pártok tavaly még ellenezték a romániai palagáz-kitermelést. Fordult a világ, a környezetvédelmi miniszter nemrég adta meg az engedélyt egy külföldi beruházónak a palagázlelőhelyek Konstanca megyei feltárására. A Zöld Párt elnökeként ezt hogyan értékeli?

Tavaly ilyenkor én még Victor Ponta miniszterelnök környezetvédelmi tanácsosa voltam. Megtettem a kötelességemet, tájékoztattam a kormányfőt a palagáz-kitermelés veszélyeiről. Akkoriban a Ponta-kabinet moratóriumot hirdetett a palagáz-kitermelésre. Ez a moratórium az év végén lejárt, a kormány gyökeresen megváltoztatta az álláspontját ezen a téren. Én továbbra is támogatom Victor Pontát azokban a kérdésekben, amelyekben egyetértünk. A palagáz-kitermelés kapcsán nem értünk egyet. A Zöld Párt határozottan ellenzi ezeket az energia-beruházásokat, mert a környezetre rendkívül káros technológiát használnak.

Módosulni látszik az USL álláspontja a verespataki aranybánya megnyitásának ügyében is. Nemrég a kormány a verespataki állami részvények önálló cégbe szervezéséről határozott. Ezt a sajtó úgy értelmezte, hogy a kabinet újabb lépést tett a ciántechnológiás beruházás engedélyezésének irányába. Erről hogyan vélekedik?

A sajtó megengedheti magának, hogy spekuláljon, ezt politikusként én nem tehetem meg. Egy biztos, a Zöld Párt nem ért egyet a verespataki aranybánya megnyitásával. A beruházás elleni küzdelmet megalakulásunk óta felvállaltuk, jómagam 2006-tól részt veszek a „Mentsük meg Verespatakot” akciókban.

Ezek szerint több kérdésben nem ért egyet az USL-vel. Felvállalja, hogy a pártszövetség csupán eszköz volt az ön számára a parlamentbe kerüléshez?

Engem nem érdekel az USL, a Zöld Párt sorsa érdekel. És igen, felvállalom, hogy az USL csupán eszköz volt számomra a mandátumszerzésre. A Zöld Párt várhatóan felülbírálja majd az USL-vel kötött politikai együttműködési megállapodást. Júniusban lesz egy tanácskozásunk, ekkor döntünk majd erről. Nem nézhetjük ölbe tett kézzel, hogy konzultálásunk nélkül döntenek a környezetre káros beruházások ügyében.

Tehát a Zöld Párt szakítani fog az USL-vel?

Ha sokasodnak azok a kérdések, amelyekben nem tudunk egyetérteni, akkor igen. Jómagam kilépek a képviselőházi PSD-frakcióból, ha jóváhagyják a verespataki beruházást és a palagáz-kitermelést, és még csak nem is konzultálnak velünk ezekről a befektetésekről. Ha a Zöld Párt az USL mellett maradna, akkor legitimálná ezeket a politikai döntéseket.

Nagyon sok támadás érte az utóbbi időben, tervezeteit nem támogatják, csalódnia kellett a szövetséges kormánypártokban is. Gondolt-e már arra, hogy lemondjon a parlamenti mandátumáról?

Ilyen butaságot nem teszek. Nem adom fel a harcot, küzdő alkat vagyok. A parlament az az aréna, ahol be tudom bizonyítani küzdőképességemet.