A Demokrata Liberális Párt most megújított vezetősége – egy-két apró kivételtől – szinte semmiben sem különbözik a régi vezérkartól, amelyben az  ismert arcok, levitézlett tárcavezetők kaptak helye

Derűlátás, borúlátás

Az ismert arcok mellett voltaképpen csak két, kevésbé ismert politikus kapott helyet: egy korábban közepes teljesítményű miniszter, Alexandru Nazăre, valamint a politikában még valóban újoncnak számító képviselőnő, Cristina Dobre.

A demokrata liberálisok sorsáról eltérőek a vélemények, nem csak a pártok kívül, de a tömörülésen belül is. Vasile Blaga pártelnök és emberei szerint sikerül újból felépíteni a pártot. Blaga abban bízik, hogy a párt hamarosan „igen megerősödik”, „sikerül megnyernie a 2016- évi választásokat” és „ismét kormányra kerül”. Az Elena Udrea által vezetett párton belüli ellenfelei szerint a jelenlegi felállásban a politikai alakulat aligha lehet esélyes arra, hogy a jövőben beleszóljon a román politikai életbe.

A legtöbb politikus és politológus szerint a demokrata liberálisok végképp leszerepeltek. Traian Băsescu maga is búcsút vett a párttól, méghozzá két alkalommal is: először, amikor nem Elena Udreát választották meg pártelnökül, másodjára pedig akkor, amikor az új vezetőség legtöbb tagja is a régi-új pártelnök, Vasile Blaga embereiből került ki. A volt államfő szerint a demokrata liberálisok számára immár nincs megállás a lejtőn – ennek ellenére tanácsára mégis a tömörülésen belül maradtak Vasile Blaga ellenfelei, ami arra utal, hogy Traian Băsescunak tervei vannak velük.

A nagy kérdés az, hogy a derűlátóknak vagy a borúlátóknak van-e igazuk?         

Furcsa idegenkedés

Traian Băsescu „elidegenedése” a párttól nehezen magyarázható. Az biztos, hogy a PDL kongresszusa ügyet sem vetett az államfő nem is titkolt igényére, miszerint Elena Udreát szeretné látni a párt élén. Az is igaz viszont, hogy – ha Băsescunak Vasile Blagával vitái is támadtak – a párt hangadó politikusai voltaképpen szinte az államfő embereiként ismert politikusokból állanak. Anca Boagiu, Mircea Hava, Romeo Raicu, Ioan Oltean, Roberta Anastase, Cezar Preda, Goerge Scripcaru, ha nem is éppen Udrea, de mindenképpen az államfő híveiként váltak ismertté.

Márpedig Anca Boagiu – akit voltaképpen éppen maga Băsescu „fedezett fel” politikusként és tette meg maga helyett közlekedési tárcavezetőnek – a demokrata liberálisok politikai stratégiájáért felelős első alelnöke, Andreea Paul, az államfő embereként ismert Emil Boc híve pedig szintén első alelnök, az üzletkötési légkörrel foglalkozik. Az alelnökök közé még Elena Udreának is sikerült megválasztatnia két emberét, Roberta Anastasét és Ioan Olteant, és közel áll a volt turisztikai miniszterasszonyhoz Gheorghe Ștefan is, aki szintén alelnök lett.

De Traian Băsescu mellett álló politikusként ismerik azokat is, akik a kongresszuson Elena Udrea ellen szavaztak: Gheorghe Flutur, Raluca Turcan, Radu F. Alexandru, Sulfina Barbu korántsem mondható az államfő ellenségének, hiszen a párt hivatalosan is „Basescu-korszakának” nevezhető időszakban váltak ismertté.

A régi gárda harca önmagával

Politikai megfigyelők szerint a Demokrata Liberális Párt legnagyobb hibája az, hogy bejelentett megújulásukat olyan emberekkel akarják megvalósítani, akik két kormányon át (az öt Boc-kormányt csak egynek számítva!) tönkretették az országot, akiket a milliárd lejes közpénzekkel való pazarlással, korrupcióval vádoltak meg. Aligha vezethet sikerre a demokrata liberálisoknak az a próbálkozás, hogy az önmagukat lejárató emberekkel kerüljenek ismét hatalomra.

A demokrata liberálisokra az sem vet jó fényt, hogy a többrendbéli korrupcióval is meggyanúsított, miniszterként, Bukarest főpolgármestereként is leszerepelt, a saját bányájából származó anyagokkal beindított „járdaszegély-javító” programjával elhíresült Adriean Videanu a napokban államfő-jelöltként reklámozta magát.

Ráadásul akárcsak Vasile Blaga mellett, Elena Udrea körül is a régi gárda csoportosul. Párharcuknak voltaképpen semmi értelmes sincs, hiszen a régi gárda küzd a régi gárdával.

Szakítás-e a szakítás?

Traian Băsescu államfő látszatra megharagudott a pártjára, amelyet két ízben is megtagadott. Az nyilvánvaló, hogy a párton belüli hatalmi harchoz nem kívánja a nevét adni, hiszen tulajdonképpen régi emberei között dúl a küzdelem. Az államfő arról viszont meggyőződhetett, hogy megbízható embere, Elena Udrea nem örvend különösebb rokonszenvnek a párton belül (sem).

Traian Băsescu tehát nem tehet mást, mint kivár. Az államfő túlságosan ravasz politikus ahhoz, hogy ne tartson legalább két vasat a tűzben: egyrészt elsősorban arra kíváncsi, milyen eredményt ér el a Demokrata Liberális Párt az európai parlamenti választásokon. Ha a PDL netán kielégítő sikerrel zárná a megmérettetést, akkor feltehetően ismét felvállalja majd a demokrata liberálisokat – a pálfordulásnak az államfő éppen elég módját ismeri ahhoz, hogy elhitesse megváltozott véleményét a választókkal.

Ha a demokrata liberálisok mégis rosszul teljesítenének (és ez tűnik valószínűbbnek), akkor biztonsági megoldásnak még mindig ott marad számára a Népi Mozgalom, amely – és ezt sem az államfő, sem a jelenleg alapítványként futó mozgalom tagjai nem tagadják – könnyen párttá alakítható. Feltehetően az államfő átmenti majd az új pártba a demokrata liberálisok hozzá hű embereit, azaz a régi garnitúrát, Elena Udreával, Gheorghe Fluturral, Ioan Olteánnal, Roberta Anastaséval az élen – és máris készen áll az újdonatúj párt.