Az RMDSZ megrendelésére felmérés készült márciusban az erdélyi magyarok közhangulatáról, intézményekbe vetett bizalmáról, pártpreferenciáiról. Barna Gergő kutatásvezetőt kérdeztük a fontosabb adatokról és az értelmezésükről.

Az RMDSZ által megrendelt felmérés közhangulatot ábrázoló görbéje szerint 2018 szeptemberétől a friss mérés időszakáig, 2019 márciusáig 85 százalékról 77 csökkent azoknak a magyaroknak a száma, akik úgy gondolják: az országban a dolgok rossz irányba haladnak. Mi ennek az oka, és mit mutat ez a közhangulatot ábrázoló görbe húsz éves távlatban?

A nagyobb távlattal kezdeném, mert ami itt érdekes, és amit folyamatosan nyomon is követünk, az az, hogy a magyarok közhangulata elmarad az országos átlagtól: pesszimistábbak Románia irányát tekintve, mint a románok. Ha azt is megnézzük, hogy ezt mi befolyásolja, akkor nyilvánvaló, hogy egyrészt gazdasági, másrészt politikai összetevői vannak. Mert ha például azt vesszük figyelembe, hogy a gazdasági válságkor állt legközelebb a magyarok és a románok pesszimizmusa, akkor azt is látjuk, hogy a gazdasági jellegű kérdések hasonló arányban vagy mértékben hatnak a két populációra. Ha viszont a politikai kérdéseket vesszük figyelembe, akkor azt látjuk, hogy a magyarok jelentősen bizalmatlanok a román politikai intézményrendszer – a kormány, parlament, politikai pártok – iránt, és innen van ez a nagyobb eltérés.

Ha pedig azt nézzük, hogy mi történt az utóbbi évben, akkor a legutóbbi, mostani mérésből az látszik, hogy jelentősen javult a magyarok közhangulata, még annak ellenére is, hogy többségben még mindig azok vannak, akik rossz irányt vizionálnak. De volt egy jelentős javulás, ami azzal függ össze, hogy gazdaságilag viszonylag stabil volt az elmúlt egy vagy fél év: jelentősen nőttek a bérek bizonyos rétegek körében, illetve nőtt az átlag- és a minimálbér, nőttek a különböző juttatások, beígérték a gyermektámogatások növelését. Ha pedig a politikai okok között keresgélünk, akkor azt látjuk, hogy ősztől beindult az európai parlamenti választások előkampánya, aminek volt egy bizonyos felhajtóereje ebben a tekintetben.

A megkérdezettek meglepően magas arányban (39 százalékban) bíznak az igazságszolgáltatásban, amelyet a helyi önkormányzatok (51 százalék) és az egyházak (83 százalék) követnek. Milyen társadalom képe körvonalazódik ezekből az adatokból, és mennyire tekinthető megingathatatlannak a magyaroknak a különböző intézményekbe vetett bizalma?

Ha magáról az igazságszolgáltatásról beszélünk, akkor ez a magas bizalmi index nem ennyire egyértelmű. Van egy bizonyos növekedés az utóbbi időben, de ha ezt egy hosszabb idősorban figyeljük meg, akkor a tendencia alapvetően csökkenő. Ez nyilván nem független attól, hogy az igazságügyi törvények kapcsán mi történt, pontosabban mi nem történt. Fontos például az, hogy az elmúlt két év kormányzása során nem sikerült végigvinni azokat a módosításokat, amelyeket az erdélyi magyarok is kritizálnak, vagy egyenesen elutasítottak. Az is látszik, hogy az elmúlt fél évben bekapcsolódtak az európai intézmények is a vitába, és ez egyben magyarázza is azt, hogy valamennyire megnőtt az igazságszolgáltatásba vetett bizalom. De nem tudjuk ezt pontosan megállapítani. Fontos tényező itt, hogy az elmúlt fél évben szintén napirenden volt Laura Codruța Kövesi európai főügyésszé való avanzsálásának lehetősége.

Az egyházakban viszonylag stabil a közösségi bizalom, a helyi önkormányzatok esetében viszont fontos azt kiemelni, hogy az erdélyi magyarok nagyobb mértékben megbíznak ezekben, mint a romániai átlag, sokkal jelentősebbnek tartják ezeket, ugyanakkor az önkormányzatisággal, illetve decentralizációval szembeni elvárásaik is ehhez mértek. De nyilván ez etnopolitikai vonatkozásban érthető is.

Kongattak már vészharangot több irányból is, hogy az RMDSZ veszít a szavazótáborából. A felmérésben meg éppen azt látom, hogy a magyar közösség minimum tartózkodóan viszonyul a román pártokhoz, a szövetség támogatottsága közel 80 százalékos. Mekkora a választói lemorzsolódás veszélye?

Itt két dolgot külön kell választani: a választásokon való részvételi hajlandóságot, illetve azt, hogy a pártokra leadott szavazatok milyen irányába mozdulhatnak el. A mobilizáltságra vonatkozóan a tavaszi mérésünk azt mutatja, hogy az erdélyi magyarok viszonylag aktívak, és úgy tűnik, hogy a részvételük nem marad el a korábbi, 2014-es EP-választáshoz képest, hiszen ehhez hasonló arányt mértünk az előtt a megmérettetés előtt is.

Az derült ki, hogy az emberek az európai választásokon való részvételt is fontosnak tartják, de nyilván azt is tudjuk, hogy azoknak egy bizonyos hányada, aki most úgy vélekedik, hogy elmegy, nem jelenik meg az urnáknál. Ez attól is függ, hogy a kampány következő időszaka hogyan zajlik majd le. Ráadásul ehhez a részvételhez még azt is hozzá kell tenni, amit most nem tudunk megbecsülni sem: milyen lesz a románság részvétele. Mert az RMDSZ eredménye elsősorban attól is függ, hogy a román szavazók mennyire lesznek mobilizáltak. Erről egyelőre azt lehet elmondani: vannak arra utaló jelek, hogy ez jelentősen növekedni fog. Az előző EP-választásokon viszonylag alacsony volt a részvétel, ez ebben az évben valamelyest változni fog, ami jelentősen befolyásolhatja az RMDSZ eredményét.

Ami pedig az opciókat illeti, talán azt lenne fontos kiemelni, hogy az EP-választásokon általában nincs jelentős átszavazás. Mert ha arra gondolunk, hogy erdélyi, magukat magyarnak valló személyek tömegesen vagy nagy számban szavaznának román pártokra, ez ebben a formában nem igaz. Ez beigazolódott a legutóbbi parlamenti választásokkor, de akkor is ezt láthatjuk, ha az utóbbi tíz évet vesszük figyelembe. És ez egyfelől azzal magyarázható, hogy a román pártoknak a magyarság számára semmiféle kínálatuk nincs, másfelől a magyarságnak a román pártokba vetett bizalma is jelentősen csökkent. Mi ezt is nyomon követtük, és azt láthatjuk, hogy mélyponton van a román pártok megítélése: a magyarság körében sem a PNL, sem az USR nem lépi át az 5-6 százalékos bizalmi küszöböt. És ezt úgy kell érteni, hogy eléggé kevéssé valószínű az a forgatókönyv, amelyben stabil RMDSZ-szavazók voksolnának át román pártokra, másfelől azok a magyarok sem mobilizáltak ebben a kérdésben, akik vegyes környezetben élnek, nyomon követik a román politikát. Ez azt is jelenti, hogy a román politikai térben általában nincs jelen pillanatban egy reálisnak tekintett alternatíva a jobboldali szavazók számára. Sokan gondolták azt, hogy az USR összefogást hoz ilyen téren, azonban most úgy tűnik a felmérésünkből is, hogy nem fogják tudni áttörni ezt a pszichológiai küszöböt, hiszen még a románok körében sem mutatkozik biztos vagy reális alternatívaként a jobboldali szavazótábor megmozgatására. Tehát, ha konkrétan megnézzük, akkor az erdélyi magyarok 2-3 százaléka mondta azt, hogy román pártokra szavaz, ezt meg valamennyi román pártra értve.

A felmérésnek EP-képviselet fontosságára vonatkozó adataiból megállapítható: a csatlakozástól számítva (92,4 százalék) csökkenő tendenciájú (81,6 százalék), de szinte kitartónak mondható az a vélekedés, hogy kell erdélyi magyar képviselet Brüsszelbe. Mi táplálta az elmúlt tizenkét évben a magyar közösségnek ezt a kitartását?

A magyar közösség fontosnak tartja, hogy az önkormányzatoktól a román parlamenten át egészen az Európai Parlamentig legyen képviselet, legyenek hangadói, akik elmondják, melyek a magyarság problémái, és főként legyen, akik értük küzd ezeken a színtereken.

Azonban érdemes itt a képviselet kérdését az Európai Unió iránti bizalommal együtt tárgyalni, amiről viszont azt látjuk, hogy a magyarok körében 39 százalék körül van az elmúlt egy évben. Egyfelől fontos az, hogy a magyarok bizalma jelentős mértékben lemarad a románok vélekedése mögött, akik jelen pillanatban sokkal jobban megbíznak az Európai Unióban. Ez például a csatlakozás időpontjában teljesen fordítva volt. Ám ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy a magyarok realistábbak ebben a tekintetben, és az ő bizalmuk közelít az EU28 legutóbbi Eurobarométerben mért átlaghoz, ami 42 százalék. Ilyen szempontból azt mondhatjuk, hogy azoknak a túlzott elvárásoknak egy része, amelyeket az Európai Unióval szemben tápláltak az erdélyi magyarok, átalakult bírálattá. De ez bekövetkezett már a 2014-es EP-választásokon, ami nyilvánvalóan attól sem független, hogy az elvárások azért sem teljesültek, mert közvetlenül a csatlakozás után egy eléggé súlyos pénzügyi-gazdasági válság sújtotta Európát, ahogy egyébként az egész világot is.

Viszont érdekes itt megjegyezni azt is, hogy ezeknek a bírálatoknak a megerősödése nem jelent euroszkepticizmust, és ez éppen abban mutatkozik meg, hogy az erdélyi magyarok továbbra is fontosnak tartják a brüsszeli képviseletet, pozitívumként értékelik azt is, hogy Románia tagja az Európai Uniónak. Ezt nem kérdőjelezi meg senki. Itt pusztán arról van szó, hogy nagyon komoly bírálattal illetik az eddig nem teljesített elvárásaikat. A mostani választás tétje pedig tulajdonképpen az, hogy sikerül-e ezekben a kérdésekben úgymond előremutató választ találni – akár gazdasági, akár kisebbségvédelmi szempontból.

Mekkora hibahatárral dolgoztak? És miért van az, hogy az RMDSZ-ről szóló országos felmérések rendszerint kisebb támogatottságot mutatnak?

A hibahatárunk 2,8 százalék körüli, ami egy standard 1200 fős mintát jelöl, mi nagyjából ezzel dolgoztunk minden eddigi felmérésünkben is, mert ezt tartjuk mérvadónak abban a tekintetben, hogy mekkora lehet a magyarok részvétele, illetve hogyan alakulnak az opcióik a választásokon. Nyilván, itt ismételten hangsúlyoznom kell: ez módosulhat aszerint, hogy milyen lesz a román mobilizáció.

A magyarokra vonatkozó standard román méréseket viszont azért nem tartjuk mérvadónak, mert nagyon esetleges az, hogy milyen számú magyar elem kerül a román mintákba. Nem szoktak külön magyar mintát készíteni. És ha egy 1200-as mintába, mondjuk, 50 eset helyett csak 20 magyar etnikumú kerül, akkor az már nem valós. Az adatok nagyon függnek a mintavételtől, hiszen a magyarok regionálisan tömörülnek, a román mérésekben pedig ezt nem szokták nyomon követni. Emiatt azt sem lehet elhinni ezeknek, ha azt mutatják, hogy az RMDSZ 3 százalékon áll, és azt sem, ha 8 százalékra teszik a támogatottságát. Más a helyzet viszont az exit poll esetében, mert azt nagyobb mintán végzik, így az eredményei is közel állnak a realitáshoz, de hangsúlyozom: az ennél kisebb mintás román felmérések nem tekinthetők mérvadóknak.