„Az erdélyi magyar kisebbségi társadalom egyre inkább teljes értékűvé válik” – interjú Barna Gergő szociológussal

Augusztus elején ismertette részletes felmérésének eredményeit Barna Gergő és Kiss Tamás szociológus. Az itt részletezett kutatás rá eső részéről az előbbivel beszélgettünk, rákérdezve nemcsak az eredmények hátterére, hanem arra is: milyen üzenetük van a számoknak a centenárium évében a románság felé?

Úgy tűnik, a romániai magyarok pesszimistábbak a románoknál, legyen szó a korrupció, életszínvonal, demokrácia kérdésétől egészen a kivándorlásig vagy a gyerekszám csökkenéséig. Hogyan lehet, hogy személyes életükkel viszont több tekintetben is elégedettebbek?

A közhangulatot alapvetően két tényező befolyásolja, egyrészt az ország gazdasági helyzete, másrészt a politikai történések. Ha abból indulunk ki, hogy a gazdasági folyamatok inkább pozitívak az utóbbi években, főképp a gazdasági válsághoz viszonyítva, az okokat a politikai tényezőkben érdemes keresnünk.

Egyrészt azt állapíthatjuk meg, hogy az erdélyi magyarok az utóbbi tíz évben folyamatosan eltávolodtak a román politikai tértől. Ez az egyik jele az erdélyi magyar társadalom fokozódó párhuzamosodásának is. A román politikai aktorok kivétel nélkül ebbe az irányba taszítják őket. Jelentősebb bizalom a magyarok körében utoljára a 2005-2008-as Tăriceanu-kormány időszakában volt, akkor még számottevő volt azok aránya, akik megbíztak a kormányban, az elnökben, a parlamentben, és általában az állami intézményekben. Most alapvetően nem bíznak abban, hogy a politikai osztály képes lesz pozitív irányba kormányozni a román társadalmat.

Ezzel szemben az egyéni szinthez kapcsolódó kérdésekben valamivel elégedettebbek a magyarok, az életszínvonalukkal, az egészségügyi helyzetükkel, iskolázottságukkal. A munkahely és a jövedelem esetében nincs számottevő eltérés. Feltételezhetjük, hogy a románok esetében a negatív politikai kontextus nagyobb mértékben rávetül a privát szférára is, átszövi a mindennapokat. Nagyon fontos adalék mindehhez az is, hogy az erdélyi magyarok számára ugyanolyan fontos Románia fejlődése, mint maguknak a román nemzetiségűeknek – nagyon is tudatos felismerése annak, hogy a magyar közösség jóléte alapvetően az ország irányától, fejlődési pályájától függ. Ez merőben cáfolja a román politikai és médiaszereplőinek azon gyakorlatát, amely rendszerint ellenségképként kezeli a magyar kisebbséget.

A felmérés ismertetőjén szóba került az Európai Unió megítélése: az erdélyi magyarok kisebb arányban bíznak az EU-ban, mint a románok (37 vs. 55 százalék). Három magyarázat merült fel: a gazdasággal és kisebbségek jogaival kapcsolatos csalódások, illetve a magyar kormány Brüsszel-ellenes kampánya. Hogyan érintheti ez majd az EP-választás eredményeit itthon?

Alapvetően az első két tényező a magyarázat. Románia teljes lakossága nagy várakozásokkal tekintett az Európai Unióhoz való csatlakozásra, amelytől a nyugati életszínvonal elérését, az ahhoz való közeledést vizionálta mindenki, románok és magyarok egyaránt. Ma már a többségi vélemény az, hogy a csatlakozás valós nyertesei a nyugati állomok, amelyek egyrészt olcsó munkaerőt importáltak, másrészt piacot teremtenek saját gazdaságuk számára a csatlakozó országokban. Az árak uniós szinten mozognak, a fizetések közötti szakadék pedig nem csökken.

Az erdélyi magyarok (és más közép-kelet-európai kisebbségek esetében is) volt egy plusz várakozás is, amely értelmében az EU az utolsó védvonalat jelentette számukra a kisebbségi jogok tekintetében. Nagy valószínűséggel ezzel magyarázható az erdélyi magyarok kiemelkedő, majdnem 9 százalékos szereplése a 2007-es és a 2009-es EP választásokon. Mára ez a várakozás is inkább illúziónak bizonyult, azaz a védvonal-szerep határai jelentősen kitolódtak. Kérdés, hogy a Minority SafePack kezdeményezés milyen mértékben fog tudni ezen változtatni. A magyarországi politika ebben a kérdésben inkább katalizátor szerepet tölt be, azzal, hogy explicit kritikát fogalmaz meg Brüsszellel szemben, eltérően a román politikai osztálytól, amely továbbra is szinte homogén módon, pártoktól függetlenül alig ad hangot a lakosság EU-val szembeni fenntartásainak.

Az egyházakkal szembeni bizalom magasabb az erdélyi magyaroknál, mint a románoknál (83 vs. 77 százalék) és a vallásosságot is nagyobb arányban szeretnék erősödni (62 vs. 71), miközben a magyarok inkább „papíron”  vallásosabbak a románoknál, legalábbis figyelembe véve egy korábbi interjúban elhangzott megállapítást: „a kutatások azt mutatták ki, hogy a vallásosság erőteljesen növekedett a kilencvenes években, de a papok jelezték, hogy ez nem igaz – ők azt látták, hogy a rendszerváltás után hirtelen megnövekedett ugyan a templomba járás, de aztán visszacsökkent a korábbi szintekre”. Tulajdonképpen mit érthetünk vallásosság alatt?

Ehhez az idézett Kiss Dénes szociológus sokkal jobban ért. Mi az egyházakkal szembeni bizalmat mértük. Ebből a szempontból szerintem kiemelt szerepe van annak, hogy a magyar egyházak alapvető pillérei az etnikai intézményrendszerünknek, a vallásosság, a hit kérdésén túl közösségi funkciókkal is bírnak. Az is fontos szempont, hogy az erdélyi magyarok általában konzervatívabbak a többségi lakossághoz képest.

Másrészt, a román társadalom szempontjából azt feltételezhetjük, hogy ott nem teljesen független az állami intézmények és az egyház megítélése, ezek szorosan összekapcsolódnak a percepciók szintjén is. Országos szinten az egyház iránti bizalom csökkenése a többi állami intézmény iránti bizalom csökkenésével egyenes arányba ment végbe, összefüggésben néhány egyházon belüli korrupciós üggyel és általában a korrupcióellenes harccal.

A médiával szembeni bizalom is alacsonyabb az országosnál, azaz míg a románok 42, addig a magyarok 34 százaléka bízik benne. Összefüggésben állhat ez és a román televíziók követésének drasztikus csökkenése a kilencvenes évek óta? Mire gondolhatnak ilyenkor a megkérdezettek, a román médiára, a magyarországira, az erdélyi magyarra? Esetleg begyűrűzött a fake news-jelenség, a mainstream médiával szembeni bizalmatlanság?

A média iránti bizalom mértéke sokat nem árul el sem a csatornák típusa, sem pedig azok nyelve szerint. Nagy valószínűséggel magyar válaszadóink inkább a román médiákra gondoltak ennél a kérésnél. Ha külön kérdezünk rá ezekre, a magyarországi televíziók esetében például a bizalom sokkal magasabb szintű, ezeket az erdélyi magyarok mintegy kétharmada tartja hitelesnek, míg a romániai TV-adókat mintegy egyharmaduk.

A fake news jelenség inkább az internetes tartalmakra koncentrálódik, az online újságok, illetve közösségi médiák a legkevésbé hitelesek, annak ellenére, hogy egyre nagyobb teret hódítanak, és nyilván hatnak is közvéleményre.

Ennél fajsúlyosabb annak kérdése, amit Ön is említett, hogy az erdélyi magyarok egyre inkább csak a magyar nyelvű médiatérbe kapcsolódnak be, a televíziózás esetében a magyarországi TV-adók a dominánsak, de az Erdélyi Magyar Televízió és a közszolgálati magyar adások nézettsége sem elhanyagolható. Az elmúlt húsz évben radikális változás következett be ezen a téren, míg a 90-es évek végén az erdélyi magyarok mintegy egynegyede fogyasztott dominánsan magyar nyelvű tévéadásokat, addig ez mára a háromnegyedükre igaz. Ezzel párhuzamosan jelentősen csökkent a román nyelvű adók nézettsége. A román médiában félre is értelmezték ezt az eredményt, ez nem azt jelenti, hogy a magyarok nem néznek egyáltalán román nyelvű televíziót, csupán a fogyasztáson belüli arányok fordultak át. Az erdélyi magyarok többsége továbbra is néz román adókat is.

Mit lát érdemesnek hangsúlyozni a centenárium évében a román közösség irányába a felmérés eredményei alapján?

Magyar és román szempontból is vannak fontos eredmények. A magyar közösség számára a már bemutatott eredményeken túl talán fontos annak láttatása, hogy a román társadalom nem teljes mértékben elutasító a kisebbségekkel szemben. Az erdélyi románok jelentős többsége elfogadja a különböző kisebbségi jogosítványokat, az anyanyelvű oktatáshoz való jogot, a magyar nyelvű médiahasználatot, a magyar polgármesterek és képviselők választhatóságát, a kétnyelvű feliratokat. A tolerancia ilyen értelemben elég magas az erdélyi megyéken belül, ez azért is érdekes, mivel ettől teljesen elszakadtnak látszanak a jelentős mértékben Erdély-központú román politikai jobboldal elmúlt időszakbeli viszonyulásai a kisebbségi kérdésekhez.

De ugyanígy fontos az is meglátásom szerint, hogy a román lakosság egyharmada kívánatosnak tartja Magyarország nemzetközi tekintélyének növekedését, vagy hogy több mint egynegyedük egyetért azzal, hogy a Gyulafehérvári Nyilatkozat szellemében a magyar kisebbségnek több jogot kellene biztosítani.

Mindkét közösség és döntéshozóik számára fontos kérdés lehet a két társadalom közötti párhuzamosság mélyülése is. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az erdélyi magyar kisebbségi társadalom egyre inkább kiteljesedik, teljes értékűvé válik, a társadalom különböző alrendszerei, dimenziói etnikailag szerveződnek (pl. az oktatás, a politikai képviselet, a médiafogyasztás, a kultúra, az egyházi élet, a szociális ellátás, a szabadidőtöltés és a sport, de részben a gazdaság is). Román-magyar viszonylatban mind az egyéni, mind pedig az intézményi interakciók szerkezete és intenzitása változik. Ez meglátásom szerint ma már egy természetes folyamat, a kérdés az, hogy milyen következményekkel kell számolni közép és hosszútávon.

Kapcsolódók

Kimaradt?