Meglepően magas romániai részvételi arányt jósoltak a különböző közvélemény-kutató cégek felmérései a júniusi európai parlamenti- és önkormányzati - választásokon. Elemzők találgatják ennek az okát, s leginkább a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) mindent támadó, tabudöntögető, szélsőséges hangnemű, gátlástalan politizálására tippelnek, amely olyan, a rendszerben csalódott, arra ráunt embereket képes megszólítani, akik 2019-ben messze elkerülték a szavazóurnákat.

A koalíció pártjai – ahogyan a többi romániai politikai szereplő is – a potenciális voksolók mozgósításának maximumra pörgetésére vannak ítélve. Ehhez képest a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok olyan performanszot mutattak be a bukaresti főpolgármester-jelölt kapcsán, amit politológia tankönyvekben oktathatnak negatív példaként.

Már a közös jelölt szokatlanul hosszú ideig tartó keresése jelezte, hogy koalíciós pártok improvizálnak. Aztán előbukkant a kórházigazgató, akinek nevét az őt jelölő politikusok sem találták el mindig. Végül jött a totális kudarc. A sajtó nyomokban még szakmaiságot felmutatni képes része gyorsan kiderítette: a doktor nem makulátlan, a felmérések pedig kimondták ki az ítéletet: győzelemre esélytelen a közös koalíciós jelölt.

A hatalmon lévő döntnökök visszatértek a kályhához, saját jelöltekkel indulnak harcba a főpolgármesterségét. A kérdés csak az, kiváncsi-e még ezek után valaki rájuk Bukarestben? A szavazókra azt szokták mondani, hogy könnyen felejtenek. Így lehet, de nem teljesen hülyék. A Bukarestben történtek hatással lesznek a részvételi arányra és nyilvánvalóan érinteni fogják a koalíciós pártok országos támogatottságát is. Örülhet az új helyzetnek az AUR.

A román voksolók valószínűsíthető elkedvtelenedésének az RMDSZ is örülhet, mivel egyes felmérések szerint jelenleg a magyarok szavazói hajlandósága alacsonyabb a románokénál. Erdélyi magyar közönnyel és érdektelenséggel indul a kampány, erre szokták mondani: innen szép nyerni. A tét az RMDSZ számára nyilvánvalóan az európai parlamenti jelenlét. Az öt százalék elbukása kihatna az őszi megmérettetésre is.

A kérdés az, kimozdíthatók-e a magyarok a közönyből, a politikai unalomból. Mivel az EP-választás kapcsán az Európai Unióról van szó, nem tűnik elérhetetlennek az apátia ellenszere. Ha bárki belép egy székelyföldi kocsmába, s szóba hozza Brüsszelt, nem a híres belga sörökről fog véleményeket hallani, hanem mindenféle agyament ötletről, túlszabályozásról. Esetleg Ursula asszonyról. Megkockáztatom: egyetlen pozitív szó sem fog elhangozni az unióról. Lehet ennek az okain vitázni, az értelmiségi méltatlankodásnak is helye van, csak a lényegen nem változtat: az erdélyi magyarok túlnyomó többsége életidegennek, egyszerűen idegesítőnek tartja a brüsszeli okoskodást, fontoskodást.

Az emberek, a közösség, a potenciális szavazók véleményére figyelni, azt ideológiamentesen felhangosítani nem populizmus – ahogyan a régi mintáktól szabadulni képtelenek hirdetik –, hanem vállalás, képviselet. Ha hiteles, akkor érzelmeket vált ki, feledteti az unalmat, legyőzi a közönyt. Politikai nyelven: mozgósít.

(Nyitókép: Európai Parlament Facebook oldala)