Miközben óriásira nőtt a magyarellenesség – már-már magyargyűlölet – a román sajtóban, s az RMDSZ koalíciós partnereivel közösen hergelik a szerencsére egyre józanabb hazai közvéleményt a „zsurnaliszták”, hihetetlen pofátlanságra ragadtatják magukat a helyi hatalom percemberei is.

Miközben záporoznak a sajtóban a vádak, hogy Magyarország fontos  beruházásokat támogat Erdélyben – például az óvoda és iskola programot –, miközben saját koalíciós partnereiket vádolják a nacionalizmus tövéről fakadó liberálisok és szociáldemokraták, hogy részt- és felelősséget vállalnak e beruházások megvalósításában, kis formátumú és kis stílű helyi képviselők rátennék a kezüket a más pénzén megépült létesítményekre. No, még nem az egészre, csak helyet követelnek benne, azt hiszik, hogy mint a kakukk, amely befészkelte magát más fészkébe, kitúrhatja onnan a tulajdonosát.

Így próbálkozott a kakukk-taktikával a bánffyhunyadi szociáldemokrata tanácsos, felvetette, hogy ha nem költözhetnek román gyerekek is a magyar kormány építette óvodába, az önkormányzat megtagadja az előzetesen megígért fenntartói támogatást. A magyar oktatás ellen irányuló magatartás egyébként nem új keletű, éppen 71 éve zárt be Bánffyhunyadon az utolsó magyar iskola, amelynek igazgatója a jelenlegi RMDSZ-es alpolgármester édesapja volt.

És nemcsak Bánffyhunyadon divat a magyar tanintézmények ellehetetlenítése. Szórványban ez elterjedt praktika. Ezt ismerte fel a magyar állam, s 2016-ban az Erdélyi Református Egyházkerülettel elindította bölcsőde- és óvodaépítési tervét. Elsősorban a szórványtelepüléseket célozták meg a programmal, és a Kolozs megyei Bánffyhunyad, Kalotaszeg székvárosa is annak számít: a 9300 lakosú városban közel 30 százalék a magyarok aránya.

Erdély szerte 103 új intézményt építettek, felújítottak félezernél is több óvodát, s több száz épültek játszóterek. Ráadásul korszerű és hatékony  didaktikai eszközökkel látták el a tanintézményeket.

Most azok, akik hét évtizede nem biztosították az önálló magyar óvoda, iskola létét, s ezt úgymond a multikulturalitás érdekében tették, most azzal fenyegetőznek, ha magyar óvoda és iskola lesz a magyar iskola és óvoda, azt a multikulturalitás elleni merényletnek nyilvánítják, és igyekeznek megakadályozni működését.

Pedig mennyivel előremutatóbb lenne, ha a bánffyhunyadi szocdemek azért emelnének szót, hogy hasonló értékű támogatást kapjanak a román kormánytól a hazai iskolák, köztük a vegyes tannyelvűek is. Hogy a fizika laborokban – ha vannak! – ne a Van de Graaff generátor legyen a legmodernebb szemléltető eszköz, a biológia laborban pedig a Monarchiából származó csontváz.

Ha ezt javasolnák, talán még Klaus Iohannis is felkapná mandátuma végére a fejét, hiszen ő a Művelt Románia programot évekkel ezelőtt meghirdette. S talán őszinte elismeréssel, a magyar állam programjára is utalva, mondaná: Ionopotchivanoc PéSzéDé!

Egyelőre azonban a sovinizmus alkonya borul Romániára, sötét éjszaka van számos megfelelési kényszerrel küzdő kis és nagystílű politikusnak a fejében.

(Nyitókép: Kiss Gábor)