(Nota bene: eme iromány csak nyomokban tartalmaz család- és személyneveket!)

A választási kampány kezdete óta Székelyudvarhely polgármesterjelöltjeiről annyit biztosan megtudtunk, hogy kommunikációban egyszerűen verhetetlenek. Az egyik jól beszél. A másik jól ír. A harmadik pedig jó beszédeket irat másokkal, bár azok felolvasásával még eléggé hadilábon áll.

Az Erdély TV egymásnak eresztette a három jelöltet. Nézettségre is számíthatott, hiszen a zajos, olykor botrányosan elképesztő közéletével a székely anyaváros többször is okot adott az elképedésre mind a Székelyföldön kívüli, mind pedig a székely földönkívüliek számára.

Érdekes vitaműsor volt. A beszédek hallatán az egyszerű polgárban könnyen felmerülhetett, hogy például az asztrofizika gyakorlati alkalmazása könnyű kis ujjgyakorlatnak tűnhet a városvezetői feladatok ellátásához képest, hiszen nem egyszer fordult elő, hogy míg az egyik jelölt beszélt, egy kukkot nem értettünk abból, amit mond, annak ellenére, hogy magyar szavakat használt. A szekunder szégyen vastagon hódított a tévénézők, főképp az udvarhelyiek körében.

A televíziós vitában igencsak sikerült felidézni a székely anyaváros múltját. Volt „elmúlt nyolcévezés”, „tizenhatévezés”, de még „harmincnégyévezés” is. Ez utóbbi azért furcsa, mert ha megnézzük a helyhatósági választásokon induló összes székelyudvarhelyi jelöltet, nem tudom, ha akad egy is közöttük, aki 34 éve ott van a politikában. Sőt a jelöltek elég jelentős része nemhogy nem 34 éve politizál, nem is élt ennyit. Ami a polgármesterjelölteket illeti, láttuk azt, aki már a jövőben él. Azt is, aki a jelenben. És ott volt az is, aki még mindig a múltban. Többször szóba került a 2008–2016 közötti periódus, és megtudtuk, hogy Székelyudvarhelyen abszolút minden a legnagyobb rendben van, nincs itt gond egy szál se, ha mégis van, akkor ez azért van, mert Bunta nem csinált semmit!

Az elmondottak alapján az egyik polgármesterjelölt talpig becsületes. Mindenki más, beleértve a többi jelöltet, azok szimpatizánsait, de amúgy a teljes 30 ezres Székelyudvarhelyt – egyebet nem tesz, mint lop, csal és hazudik.

Kaptunk egy igazán jó hírt is. Illetve a hír az eddig ismert volt, csakhogy eddig rossznak gondoltuk. De – meglepetés – ez bizony jó hír. Eddig ugyanis bőven voltak panaszok a helyhatósági választások előre hozatalára, de az senkinek nem fordult meg a fejében, hogy az udvarhelyiek számára ez mennyire szerencsés döntés volt. Hiszen így nem kell őszig várni a régóta esedékes beruházások átadására. Zsinórban jönnek majd a következő napokban. Nyilván nem „szándékosan”. Bármilyen hasonlóság a valósággal, az pusztán a „véletlen” műve.

A lényeg, hogy jó volt dolgozni látni a három polgármesterjelöltet. Merthogy ez is a munkájuk része. A kommunikáció, az érdekütköztetés, az ésszerű érvelés, a vitázás is. Bár nem ezek kell legyenek egy leendő polgármester legfontosabb erényei, azért ebben is jónak kell lenni – ez tagadhatatlan. Érdekes látvány volt, ahogy a három jelölt egyazon fedél alatt, azonos időben, mennyire másképp feszül neki a jobbára ugyanazon feladatok megoldásának.

Nem ismerem a nézettségi adatokat, de véleményem szerint annak, aki tényleg felelősséggel, a város érdekeit szem előtt tartva szeretne szavazni június 9-én, az illetőnek – a sok más információ begyűjtése mellett, a tanulságok levonása közben, – kötelezően meg kell néznie ezt az adást is.

Megérett az idő a változásra, és erre most minden adott. Bár a jövő alakulása bármelyik jelölt győzelme esetén is tartalmaz több-kevesebb bizonytalanságot, június második vasárnapján egy dolog biztosan kiderül, konkrétan az, hogy a saját sorsuk formálásának kérdésében az udvarhelyiek mennyire felelősségteljesek. Vagy mennyire ostobák, ha éppen úgy adódik. Mert erről is döntenek.

(Nyitókép: A székelyudvarhelyi városháza | Fotó: az önkormányzat Facebook-oldala)