Az emberi tevékenységek által meghatározott földtörténeti legújabbkor megnevezésére versenyben van már néhány kifejezés. Közülük az antropocén és a holocén nem újak, ezért ismerősen hangzanak, a homogenocénről viszont talán már kevesebben hallottak. A Holocén a földtörténeti jelent nevezi meg – körülbelül 11-12 ezer éves visszatekintéssel – míg az Antropocén, ahogyan a neve is mutatja, az ember Földre gyakorolt hatásának beköszöntétől veszi kezdetét. E korszak kezdetének időpontja nagyon tág határok között mozog, hiszen van aki szerint az „emberkor” a mezőgazdaság feltalálásával veszi kezdetét, míg mások szerint csak az ipari forradalom kezdetére, vagyis az 1760-as évekre vezethető vissza. Az egyik legújabb javaslat alapján – Michael Samway, 1999, majd John L. Curnutt, 2000 – a homogenocén illik legjobban földtörténeti jelenkorunkra, mivel a planéta ökoszisztémái, élővilága és egyéb rendszerei is meglehetősen összekeveredtek mára. Ha a megnevezést gazdaságilag és kulturálisan is kiterjesztjük, akkor ezt a homogenizációt globalizmusnak hívjuk.

Ezen megnevezések mind csak javaslatok, egyikük sincs végképp hitelesítve-hivatalosítva, ezért legújabb emberi korunk egy lehetséges elnevezésével magam is benevezek és azt javasolom, hogy hívjuk korunkat mendaciocénnek, vagyis a hamis valóság, vagy mondjuk ki kertelés nélkül, a mindent átfogó planetáris hazudozás több mint civilizációs, mert már geológiai léptékű korszakának! Mendacium est, in puero levitas, in sene grande nefas – gyermektől csíny, véntől nagy bűn a hazugság – tartja a bölcs mondás. Nehéz eldönteni hol tart ma az emberiség: gyermek-e még vagy már felnőtt, esetleg vénségesen öreg?

Amióta ember él a világon hazugság mindig létezett. Cinikusan azt mondhatnánk: a hazugság az intelligencia fokmérője. Még a legtisztább erkölcsű ember is akarva akaratlanul hazudik, ha másként nem, hát a pia fraus – a kegyes csalás – bűnébe esvén, arról nem is beszélve, hogy sokszor a hallgatás is lehet hazugság, mert bűnösök között cinkos aki néma…

Nem moralizáló szándékból, pusztán a nyilvánvaló valóság tudomásulvétele alapján hívom korunkat mendaciocénnek. Egyetlen kor gyermeke sem volt az igazmondás bajnoka, de ami ma zajlik a világon az már rendszerszintű. A politikusokról, mint igazmondókról, a politikáról, mint az igazmondás táptalajáról nem teszek említést, mert nem szeretném olvasóimat szűnni nem akaró nevetőgörcs kellemetlen hatásainak kitenni. Természetesen, tisztelet a mindig létező ritka kivételnek, akit viszont már nem politikusnak, hanem államférfinak nevezünk. A globalizált üzleti élet kizárólag a profit bálványozója, és a marketing eszköztárával, melynek állandó eleme a be nem váltott ígérgetés, délibábos álomvilágba ringatják a boldogan elhülyülő emberiséget. Az egyházak tagadják, ezért nem ismerik a valóságot, párhuzamos, irreális világot kínálnak föl, melyben ideig-óráig a hívő megnyugodhat, de ez a személyes és (kis)közösségi kegyelem semmiképpen nem menti meg a világot. A művészek és a művészetek, mint minden más korban, alkalmasak ma is a katarzist kiváltani, viszont hiába áltatják azzal önmagukat, hogy a világ nélkülük nem létezhet, mára már nincs kiterjedt társadalmi hatásuk. Nem veszik észre az igazságot, hogy alkotómunkájuk irreleváns.

És modern korunk büszkesége, a tudomány? Az egzakt, a valóságot elfogulatlanul kutató-faggató természettudomány? Legnagyobb hazugsága egyben legfőbb ígérete is: naggyá teszi az emberi fajt és megmenti az emberiséget! Ami a nukleáris fegyvereket, az egyre meredekebb genetikai kísérleteket, legújabban pedig a mesterséges intelligencia imminens „hatalomátvételét” illeti, kidolgozóik mindig azzal a közhellyel mentegetőznek, hogy ezen a világon bármit fel lehet használni jóra és rosszra egyaránt, minden attól függ kinek a kezébe kerülnek ezek az eszközök. Mentegetőzésük tipikus féligazság vagyis kapitális hazugság, hiszen ha elismerik, hogy zseniális munkájuk veszélyes gyümölcse rossz kezekbe is kerülhet, azzal a statisztika és Murphy törvényei alapján beismerik, hogy oda is fog kerülni. Akkor miért hozzák létre mégis ezeket a tömegpusztító fegyvereket, vagy a világot tönkretenni képes technológiákat? Azt mondják az emberiség üdvéért dolgoznak, pedig „csak” korlátlan tudás- és versengésvágytól vezérelve, nagyon gyakran anyagilag is erősen motiválva, saját becsvágyukat minden más szempont elé helyezve dolgoznak ezek a megszállott lángelmék és valljuk be, hogy tevékenységük valóban lenyűgöző. Egyetlen dolog hiányzik még istenekké való avanzsálásukhoz: ne hazudjanak! Hagyják a patetikus jóságot és ne tetszelegjenek az emberiség megmentőinek a szerepében, mert nyilvánvalóan nem azok. Felelőtlen hazudozásuk félelmetesen emberi, vagyis egyáltalán nem vagyunk jó kezekben, ami a tudomány planetáris hegemóniára törekvését illeti: az emberiségből bármikor kísérleti nyuszit csinálnak, vagy egy grandiózus kísérlet kedvéért bármikor kihúzzák talpunk alól a Földet.

És mi, átlagemberek? A közösségi média futótűzszerű térhódítása a teljes emberiségről lerántotta a leplet: a több milliárd felhasználó mind mind pózol és hazudik! Miért is mondana igazat? A társasági életet, a társadalmi médiát nem a fantáziátlan igazmondásra találták ki. Ismerd meg önmagad – tanácsolja Szókratész, a nagy antihazug. Nevetséges anakronizmus! Mert megérdemled! – szajkózza a marketing, és a világ öncsodáló kéjjel követi a társadalmi média terében önmaga lehető leghamisabb képét.

Megkérdezték a mesterséges intelligenciát (MI), hogyan pusztítaná el az emberiséget? Az MI a rá jellemző gyorsasággal válaszolt, de ne gondoljon senki szofisztikált robotokra, Terminátorokra, de még nukleáris háborúra sem. Az előbbi értelmetlenül hosszadalmas, anyag- és energiaigényes megoldás lenne, míg a második az MI számára fontos infrastruktúrát is tönkretenné. Megoldása végtelenül egyszerű: hamis információkkal, célzott, intenzív hazudozással egymás ellen ugrasztaná az embereket, akik majd elpusztítják egymást. Az MI tudja, hogy mindenkit a saját fegyverével lehet legyőzni… Vivát Mendaciocén!

(Nyitókép forrása: Pixabay)