Csíkszeredában megcsörrent a vállalkozói agytekervény, valaki merészelt gondolkodni. Nem szonettben, nem EU-s pályázati űrlapon, nem kulturális kerekasztalnál három deci szénsavmentes víz mellett. Hanem útvonaltervben, belépőjegyben, látogatószámban. Ráadásul nem is akármit talált ki: Drakula Parkot. Zsögödbe. Vérszínű pánik tört ki a kultúrelit tagjai közt, akik szerint ez az egész egy vámpíros ezüstszög a hagyományos értékek koporsójában. Mert hogy „miért pont Drakula?”, „kinek kell ez a giccshalom?”, „mindent a pénzért?” – kérdezik ők, miközben épp egy szakmai konferenciára tartanak egy államilag finanszírozott interdiszciplináris panelbeszélgetésre a kortárs fűzfapoézisről. Szigorúan büfével és napidíjjal, természetesen.

Hogy miért pont Drakula? Egyszerű. Mert ismerik. Nemcsak Erdélyben, hanem Tokiótól Torontóig. Drakula olyan, mint a 0 típusú vér: univerzálisan kompatibilis. A világnak ez Transylvania, nem pedig Madéfalva és a Székely himnusz harmadik versszaka. Ezt nem szentségtörésként kéne megélni, hanem lehetőségként. Nem a történelmi hitelességre hajt, hanem a turisztikai vonzerőre. Ha már Erdélynek van egy világmárkája, akkor használjuk fel a javunkra. Különben megteszi valaki más.

De úgy tűnik, a profit az új bűn. A vállalkozó pedig a XXI. század démonja. Ha valaki saját pénzén, saját kockázatára épít valamit, az gyanús. Mert nem EU-s támogatás, nem kulturális alap, nem a „kultúrelit” által jóváhagyott projekt. Bezzeg ha állami pénzből épülne egy interaktív kiállítás az interkulturalitás problematikájáról és a vasárnapi misék akusztikájáról, akkor tapsolnának hozzá. De Drakula? Az ízléstelen. És – jaj – jövedelmező! Micsoda arcátlanság!

Ha annak idején a kultúrára érzékeny haladókra hallgattak volna, ma nincs Eiffel-torony, csak egy poros tanulmánykötet arról, miért ronda a vas. A Gordon-tetői Jézus-szobrot is kinevették, mint giccsparádét. Ma meg mindkettő zarándokhely, posztoláskor 100 lájk felett kezdődik a boldogság. Ez van. Hát ennyit a „műértő” siránkozásokról.

Mert ne felejtsük el: ha jól működik, nekünk lesz jó. Munkahely, infrastruktúra, idegenforgalom, szolgáltatások, adóbevétel – vagyis mindaz, ami az elmúlt évtizedek kulturális tanácskozásai után csak PowerPointban létezett. Nem kell aggódni, nem lesz semmi baj, ha kiderül, hogy egy vámpír is többet hoz a konyhára, mint tíz regionális kulturális stratégia és három átfogó örökségvédelmi szakdolgozat együtt. Meg aztán a költségvetéshez olykor hozzá is kell tenni, hogy legyen miből éltetni az amúgy mellőzhetetlen kultúrát is. Drakula legalább jegyet kér, nem támogatást – és így mindenki jól jár.

(Nyitókép forrása: Csíkszeredai Városháza/ Facebook)