Soha nem győzött ekkora fölénnyel a választásokon a Fidesz–KDNP. Fölösen kétharmados többsége lesz a magyar törvényhozásban.

A baloldal stratégiája elbukott. (A programja nem, mert az nem is volt. Vagy ha volt is, egyetlen mondatba sűríthető: Vesszen Orbán!)

Azt a Fidesz–KDNP szavazók is érezték, sokan vannak, a nyugtalanító kérdés csak az volt, hogy elegen-e. Ha nagyarányú lesz a részvétel, az nekünk kedvez – mondták az egységes ellenzék szimpatizánsai. Szoros eredményre számítottak, no meg, megfellebezhető választási csalásokra, és győzelemre. Ebbéli tévhitüket a közvélemény-kutatók is erősítették. A Fidesz–KDNP hajszálvékony előnyét vetítették előre. Mert vigyázniuk kellett az elegen szükségének a teljesítésére. A baloldalhoz közeli közvélemény-kutató intézetek pedig behozható hátrány emlegetésével buzdították szavazóikat.

Ma, a részeredmények birtokában kimondhatjuk: megbuktak a közvélemény-kutatók. A hajszálvékony előny mértéke 18 százalék, amely mandátumokban kifejezve 135:56.

És ez – kedves minket, külhoniakat zsigerből gyűlölő nemzettársaink – a Magyarországon leadott szavazatok megszámlálása utáni eredmény. A kétharmadot tehát nem mi, tudatlanok, trágyát zabáló magyarul beszélő románok, szerbek, szlovákok, ukránok hoztuk össze, hanem a magyarországi magyarok.

Erdély, Vajdaság, Felvidék, Muravidék, Kárpátalja, a horvátországi magyarok csak támogatták azt a politikai erőt, mely emberszámba veszi a külhoni magyarokat. Nem szólja le, nem rekeszti ki: erőt, segítséget nyújt nekik, hogy legnemesebbnek tartott vállalásukat teljesíthessék: magyarként megmaradni szülőföldjükön.

A förtelmes diverziókeltés után, amely előrevetíttette, hogyan szeretne minket Márki-Zay Péter és a nagy machinátor, Gyurcsány Ferenc, jóleső érzéssel hallottuk Orbán Viktor miniszterelnöktől, a köszönő szavakat, amiért a külhoni magyarok részt vettek a választásokon, segítettek a Fidesz–KDNP-nek, hogy a pártszövetség is segíthessen az élni akaró  közösségeken.

És jóleső érzés volt hallani, hogy a miniszterelnök megköszönte azoknak, akik imádkoztak a Fidesz–KDNP győzelméért, bízva abban, tudva azt, hogy ha velünk az Isten, s mi Istennel vagyunk, kicsoda lehetne ellenünk.

A Fidesz–KDNP győzelme – mondta Orbán Viktor – nem a múlt remineszcenciája, hanem a jövő európai politikájának a kijelölése, a kereszténydemokrácia szerepének felértékelődése.

Szóljunk arról is, hogy a nagyarányú Fidesz–KDNP győzelemnek a másik tényezője az ellenzéki összefogás képtelen ötletének a kierőszakolása. Egy józanul gondolkozó választó nehezen tudja elfogadni, hogy a szélsőbal összefoghat a szélsőjobbal, közös kormányzási programot fogadhat el, és megvalósíthatja a jó kormányzást. A választásokat nem csak a Fidesz–KDNP nyerte meg. Az ellenzék veszítette el. Mert alternatíva helyett jószerint csak a gyűlöletet kínálta. És még valamit elveszített az ellenzék: a hitelét.

Mert ahhoz sem volt bátorsága, hogy kiértékelje a választási eredményeket, hogy szembenézzen a választóival. Gyáván megfutott a hat pártelnök vasárnap este, magára hagyta Márki-Zay Pétert, aki zavarában Biri néniről tartott szakállás példabeszédet.

Magyarországnak, a Fidesz–KDNP-nek szüksége van egy erős és hiteles ellenzékre, de tegnap éjfélkor nem maradt más talpon csak a Fidesz.

(Nyitókép forrása: MTI)