Már megint abrakolnak az Apokalipszis lovasai. Ezúttal a helyzet viszont komoly. Mint bármikor az elmúlt kétezer évben. De most aztán csakugyan és elkerülhetetlenül és egészen biztosan és végleg…

Kik ijesztgetik a világot az Apokalipszissel? Az istállófiúk! Azok, akik lovat adnak a négy lovas alá. A Mesterséges Intelligencia kidolgozói-fejlesztői megszeppenve állnak a világ elé és könyörögnek, hogy valaki végre fogja már vissza őket. Másként nagy életművük ki fogja irtani az emberiséget, ha nem is holnap, de holnapután. Sok agyficamot ismerünk a világ történetéből – ld. Ráth-Végh István klasszikusát, Az Emberi butaság kultúrtörténetét – viszont mérhetetlen gyávaságot látok abban, hogy akik létrehozták ez újabb Frankensteint, most a kormányok és a társadalmak tehetetlenségére, általában a világra hárítanák a felelősséget az MI veszélyeivel kapcsolatban. Ők hatalmas szellemi és anyagi erőfeszítéssel létrehozták a szörnyeteget, aztán szóltak, hogy vigyázzunk mert elszabadulhat vagy máris elszabadult. A világ legnagyobb zsenijei mossák kezeiket, és lelkiismeret-furdalás nélkül a világ kiírtásáról fantáziálnak.

A veszély komoly, de nem lesz apokalipszis. Lesz világszintű felfordulás, mint már annyiszor, lehet, hogy csődbe megy a világgazdaság, lehetnek óriási háborúk, járványok is, sok minden lehetséges, de a világvége még sokáig elmarad. A sokáigat persze, nem csillagászati léptékben, csak az emberiség történetének viszonylatában értem. Bármit tegyen is az MI, legyőzhetetlen fegyver van az emberiség kezében: a mérhetetlen és kiszámíthatatlan emberi butaság, és ezt a legkomolyabban mondom. A planetáris bajoktól nem, de a teljes kihalástól védve vagyunk. Mert minden áron élni akarunk – egyénenként is, ami szép ábránd, de fajként is, ami még sokáig lehetséges – és ez a legelvontabb és legnagyobb „butaság”. Ne felejtsük: az egyetlen faj vagyunk a Földön, amely nemcsak ösztönösen, de tudatosan is élni akar! Ezt csinálja utánunk az MI!

Gyakran emlegetik a társadalmi-technológiai életben az emberi tényezőt, mint a megtervezett eseményekre ható egyetlen kiszámíthatatlan faktort. Az emberek figyelmetlenek, fáradékonyak, szeszélyesek és mindenekelőtt irracionálisak. Állítom, hogy ezen a területen verhetetlenek vagyunk, a Mesterséges Intelligenciának esélye sincs minket ebben utolérni. Bármilyen tökéletes legyen, minden rendszernek megvannak a maga hiányosságai, a nyilvánvaló Achilles-inai.

Természetesen ezen érvek csak azoknak nyújthatnak viszonylagos megnyugatatást, akik fajunk életét féltik. Saját egyéni életünket, illetve közösségeink-társadalmaink, kultúránk és civilizációnk megmaradását számtalan reális veszély fenyegeti. De ez nem újdonság, mindig így volt amióta világ a világ. Ezért nem tudok meghatódni, ha egyik vagy másik kutató aggodalmaskodva előáll és azt állítja, valami olyat hozott létre, mely kiirtja az egész világot. Sőt, az illető azt is bejelenti, hogy ő kiszáll ebből a rettenetes vállalkozásból, és ezzel persze egycsapásra híres lesz, mint a tudományos moralitás bajnoka, bátran számíthat jobb pozícióra egy másik szervezetben.

Ami biztos: az MI-kutatást – akárcsak az atomfegyverekét – törvényileg szabályozni kell. Nemzeti és nemzetközi szabályozásra van szükség, amelyet az általában megszokott hosszadalmas eljárások felgyorsításával minél hamarabb létre kell hozni. Ugyanakkor az is biztos, hogy az MI-kutatások nem befagyaszthatók, még csak le sem lassíthatók, hiszen ezen a területen is első perctől zajlik a mindenkori nagyhatalmi verseny. Az MI felhasználásával nagyarányú fejlődésre számíthatunk, az ezzel járó gyökeres változásokat és elkerülhetetlen veszélyeket is beleértve. Minden ilyen gyökeres változásnak megvannak a maga nyertesei és vesztesei, lehetnek drámai következményei is, de az Apokalipszissel talán még kicsit várjunk. Bizakodva ismétlem: nincsen olyan szofisztikált Mesterséges Intelligencia, amely a verhetetlen és kikezdhetetlen emberi butaságot képes lenne legyőzni…

(Nyitókép: goldtersor.com)