A fal adja a másikat, olyan arculcsapást kapott a hagyományos nyilvánosság politikusostól, sajtóstól, közvéleménykutatóstól Călin Georgescu színrelépésével az államelnök-választás első fordulójában. A szavazók közel negyede olyan egyszerűséggel pecsételt a hivatalosan függetlenként induló jelölt neve mellé, mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga, az ország másik fele pedig nem győzi kapkodni a fejét, hogy egyáltalán ki az a jelölt, aki elsőként jutott tovább a második fordulóba. Az előre nem látott fejlemény hidegzuhanyként jelentkező társadalomébresztő hatása ellenére nem a szavazófülkében dőlt el. Csak ott vált a hagyományos nyilvánosság számára láthatóvá. Călin Georgescu (CG) üstökösként való hirtelen felemelkedése azt sugallja, hogy a sajtó, a politikusok, és általában a közélet szereplői által formált nyilvánosság mellett létezik egy láthatatlan, de igencsak élő és nagy tömegeket megmozgató nyilvánosság.

Buborékban élünk. Azok is, akik a hagyományos nyilvánosságot követik, és azok is, akik a búvópatak-szerűen terjedő, a közösségi oldalakon algoritmusok által dominált alternatív nyilvánosságot tekintik valóságuk alapjának. Eli Pariser 2011-ben megjelent könyvében (The Filter Bubble) részletesen kifejtette szűrőbuborék-elméletét, ami szerint a közösségi oldalak által mindenkinek egyénileg személyre szabott hírfolyamok révén információs univerzumok jönnek létre. A különböző tartalomszűrő algoritmusok a személyek korábbi online tevékenységei alapján jelenítik meg az újabb és újabb tartalmakat, így mindenki bezáródik saját információs buborékjába. Az emberek érdeklődési körük és személyes igényeik szerint alakították korábban is a médiaválasztásukat, azonban az algoritmusok által válogatott hírfolyamok három jelentős különbséget hoztak: a saját szűrőbuborékjában mindenki egyedül van; ezek a szűrőbuborékok láthatatlanok; nem mi döntünk a szűrőbuborékba lépésről.

Ez a szűrőbuborék gondoskodik arról, hogy jól érezzük magunkat a közösségi oldalakon (éppen az az algoritmus célja, hogy ott tartsa a felhasználót, s ne pedig a számára nem tetsző tartalmakkal elidegenítse). S arról is ez tehet, hogy az emberek egymástól teljesen eltérő valóságokat tapasztalnak meg, mintha egymással párhuzamos világokat látnának, ami egyre reménytelenebbé teszi a valódi párbeszédet. Azt hiszem, nagy általánosságban kijelenthető, hogy a többség az általa látott és ismert nyilvánosság mellett nem tudatosította azt a buborékot, amelyben CG terjesztette az elképzeléseit, amelynek világnézetével rezonálni tudott a szinte már prófétai, messianisztikus alakot formáló elnökjelölt. Ezt nem láttuk jönni.

Ugyanakkor az elnökjelölt buborékjában levők nagyrésze már nem követi a hagyományos nyilvánosságot, mert talán csalódott benne, esetleg a közösségi oldalak algoritmusa miatt szétfejlődött az útjuk, netán soha nem is érdekelte (persze az sem kizárt, hogy egy részük követi, de Călin Georgescu tűnt számukra a lehetséges legjobb választásnak). Igazából ez a milliókat magába foglaló buborék a társadalom vakfoltja, amit eddig nem láttunk vagy nem akartunk észrevenni, nem akartunk rájuk figyelni. Mint a régi térképeken a fehér foltok, amelyek a feltérképezetlen területeket jelölték. Nem áll rendelkezésünkre elég információ, akárcsak a térképkészítőknek, akik sokszor a fehér foltokat szörnyekkel „népesítették be” (pl. hogy egy fehér folton sárkányok laknak). Egyelőre a hagyományos nyilvánosság is „szörnyetegeket” rajzolt a fehér folt helyére.

Kapcsolódó

Négy elképesztő dolog, amit nem tudtál a meglepetésjelölt Călin Georgescuról

Sorra kerülnek elő az összeesküvés-elméletekkel fűszerezett, ellentmondásos állításokat tartalmazó, helyenként zavaros, de hangzatos nyilatkozatai, furcsa videói.

államelnökválasztás 2024 Călin Georgescu bizarr összeesküvés-elméletek

Ha a jelöltről két nap alatt kialakítható gyorsmérleg alapján próbálom megsaccolni a fehér folt mögötti „területet”, a korábban nem látott buborékot, néhány ijesztő árnyat vélek én is felfedezni. Itt kell leszögeznem, hogy még véletlenül sem az emberekben, hanem a jelenségekben látom a rémeket. A megállapításaim nyilvánvalóan nem terjeszthetők ki az összes CG-szavazóra, de jó eséllyel egy részük igaz rájuk. Abból az alaphipotézisből indulok ki, hogy a jelöltnek és az általa felvetett gondolatoknak valamiképpen összhangban kell lennie a rá szavazók gondolat- és érzésvilágával, ugyanis ezt sugallja a váratlan mértékű szinkron a szavazók együtt lépésében.

Az elnökjelölt egyes nyilatkozatai alapján valószínűnek tűnik, hogy az összeesküvés-elméletekre fogékonyabbak előszeretettel követik és osztoznak meglátásaiban, ugyanis több ilyent fennhangon hirdetett (pl. szerinte csak manipuláció, hogy az ember a Holdon járt, az 5G-t veszélyesnek tartja, de azt is sugallta, hogy az élelmiszerekben levő nanotechnológia számítógépekké változtatja az embert). A tudomány számos eredményével kapcsolatban szkeptikus, elutasító, így például a Covid-járvány alatt oltásellenessége révén talált követőkre. Ugyanakkor olykor ezoterikus csengésű kijelentéseket tesz, mint például, hogy a víz nem csak H₂O, hanem „információ, rezgés, frekvencia”. Mindezzel párhuzamosan egyházi és vallási kifejezésekbe csomagolja mondanivalóját, szerepére pedig szinte isteni küldetésként tekint. Ugyanakkor viszont ez a vallásosság egy kiforgatott, lebutított hitet tükröz, ami olyakor babonás, máskor szélsőséges irányba hajlik.

Azt gondolom, hogy a szavazóinak egy jelentős része kiábrándult a hagyományos elitből, a politikusokból, a médiából, a világnézetét pedig a közösségi médiában terjedő álhírek és összeesküvés-elméletek által dominált szűrőbuborék információiból alakította ki. Ezek hátterében a sokszor leegyszerűsítő, éppen ezért könnyen befogadható és ezzel egyszerre elfogadhatónak tűnő (világ)magyarázat állhat, ami „érthetővé” teszi a világ számos nehezen befogadható, sokrétű valóságát (lásd járvány, háború). A vallásos értékek és szókészlet alkalmazásával a vallásra fogékonyakat tudja maga mellé állítani, egyfajta prófétai szerepben tetszelegve. Ebben az áltudományos, ezoterikus, (ál)vallási világban a hiedelmek irányítják az emberek cselekedeteit, a nehezen megérhető vagy sokrétű problémák faékegyszerűségű magyarázatra redukálódnak, a háborút és a szegénységet pedig bemondásra meg lehet állítani. Călin Georgescu felemelkedése egyszerre jelzi a politikum, a sajtó, a nyilvánosság, de ugyanakkor a tudomány és – a látszat ellenére – a vallás válságát. Szavazói ezt a válságot érzékelik, a szavazatuk öntudatlanul is a válaszkeresésüket fejezi ki. Csak egy válasz egyszerűsége sajnos nem jelenti egyben a helyességét is. Nem lehet egy olyan ember az ország első embere, aki a valóságot egy roppant eltorzult szemüvegen keresztül látja, akkor sem, ha milliók látják hasonlóképpen torz módon a valóságot. Ehelyett arra kellene rájönni, hogyan lehetne, hogy ez a látásmód közelebb kerüljön a valósághoz.

„A fal adja a másikat”, írtam a társadalmi pofonról az elején, de most mindennél fontosabb, hogy ne falakat emeljünk, hanem próbáljuk megérteni egymást. Bontsuk le buborékjaink falát és keressük együtt, közösen korunk nagy kihívásaira a válaszokat. A társadalom nagyrésze tudatosította Călin Georgescu jelenlétét. Most azt kell felismernünk, hogy ő több millió embert testesít meg. Őket kell meghallgatni, velük kell párbeszédbe lépni, az ő problémáikat kell megérteni. Ehhez egymásra nyitott szívre és a világra nyitott értelemre van szükségünk. Színezzük ki egymás fehér foltjait!