Románia politikája régóta az abszurd felé hajlik, de az elmúlt napokban a szokásosnál is abszurdabbá vált a bizarr események sorozata. Ez önmagában figyelemre méltó, mert ez a mostani, új szintű abszurd magasabb téteket jelez. Ami hétfőn este a bukaresti parlamentben történt, az túlmutat egy kormányalakítási kísérlet kudarcán, egy politikai rendszer látványos tehetetlenségének bizonyítéka, amely mögött egymásba gabalyodott hatalmi érdekek, félresikerült kalkulációk és egyre szűkülő mozgástér húzódik meg. Nézzük a részleteket.

Bolojan, az ügyeletes megváltó az urbánus elit szemében

A válság gyökere egészen a tavalyi elnökválasztásokig nyúlik vissza és a szálak a Cotroceni palotába vezetnek. Minden jel arra mutat, hogy Nicușor Dan a háttérből irányította a Bolojan-kormány megbuktatását, részben a saját újraválasztási esélyeinek növelése érdekében. Ilie Bolojan ugyanis elsősorban az elnök számára vált veszélyessé: az urbánus liberális réteg számára igazi megváltóvá nőtte ki magát, akit Bukarest kezdetben lenézéssel illetett és azt gondolták, hogy a nagy halak már az első körben megeszik a provinciális figurának tűnő pártelnököt, de a várakozásokkal szemben Bolojan ideiglenes államelnökként meglepően jól szerepelt, és mostanra teljesen elhódította Nicușor Dantól a nagyvárosi szavazókat. Ami a helyzetet igazán robbanékonnyá és egyesek számára kellemetlenné tette: Bolojan nem félt bizonyos struktúrákhoz hozzányúlni, olyan privilegizált érdekeltségekhez, amelyekhez a román politikában évtizedek óta senki sem mert még közel sem menni. A népszerűség a liberális elit körében és a politikai vakmerőség e kombinációja egyszerre tette veszélyessé Nicușor Dan és a mélyállam számára. A PSD pedig szintén zavarónak látta Bolojant, és eltávolításában aktívan részt véve zsákutcába manőverezte magát: megbuktatta Bolojant, de ezzel nem hatalmat szerzett, hanem egy olyan válságot indított el, amelynek most nem látja sem a végét, sem a megoldását.

Veștea személye ezt csak illusztrálta: egy PNL-en belüli szakadár, akinek sem pártja, sem bázisa, sem tekintélye nem volt, akit saját pártja puccsistának nevezett, és aki végül az AUR bukaresti székházába zarándokolt szavazatokért. A bukaresti sajtó napokig szórakozott rajta, nem ok nélkül. Veștea az igazi provinciális bábfigura volt ebben a történetben, szemben Bolojannal, akit ugyanezzel a jelzővel illettek, de aki közben felülemelkedett ezen az állapoton. Veștea ebben az értelemben tragikus figura, saját opportunizmusának lett az áldozata, egy elhibázott politikai számítás eszközeként, akinek politikai jövője a hétfői szavazás után kétségessé vált.

A balkáni smeker és a doktríner hatékony együttműködése

A valódi nyertes ebben a játszmában George Simion és az AUR volt, akinek Nicușor Dan és a PSD együttesen a kezére játszotta akaratlanul is a hatalmat. Simion sajnos számunkra jól ismert politikai kalandor, egy megbízhatatlan balkáni „smeker”, aki időben felismerte, hogy a román elitellenes hangulat hullámán lehet a legtöbbet nyerni, és azóta következetesen csak egyet csinál: azt a pozíciót foglalja el, ahol a legnagyobb kárt okozhatja a legkisebb kockázattal. Kelemen Hunor fogalmazta meg a legtömörebben: a napnak egyetlen nyertese van és ez Simion és az AUR. Ez szerintem pontos diagnózis.

Simion manővere egyébként rá jellemzően sunyi volt, és a helyzetet csúcsra járatta. Délelőtt még meglebegtette, hogy az AUR megszavazhatja Vesteát, ha Nicușor Dan nyilatkozatban elismeri, hogy már nem tartja szélsőségesnek a pártját. Dan elnök nem nyilatkozott. Veștea másfél órával a szavazás előtt ellátogatott az AUR székházba, ami önmagában politikai kapitulációnak számított. Aztán Simion kivezette a frakcióját a teremből. Egyértelmű: az AUR azért nem szavazta meg Veșteát, mert előrehozott választásban érdekelt, és mert egy megszavazott kormány esetén elveszítette volna azt a vétószerepet, amelyet most oly látványosan gyakorol.

Az AUR népszerűsége elsősorban nem elsősorban Simion személyes sikere, hanem egy mélyen gyökerező elitellenes hangulat terméke, amelyet az AUR leginkább csak meglovagolt. Ez a hangulat már ott volt a 2024-es elnökválasztáson, amikor Călin Georgescu az első fordulóban előként végzett, a választási eredmények megsemmisítése pedig még mélyebb csalódottságot és dühöt hagyott maga után egy bizonyos szavazórétegben. Simion folyamatosan erre a sebre épít. Az AUR azonban kormányképtelen, egy lufi, amely nagyon hamar kipattanna, ha igazi felelősséggel kellene szembenéznie. Éppen ezért veszélyes: ha hatalomhoz jut, a tehetetlensége minden bizonnyal nem mérsékelt irányba tolná a pártot, hanem még intenzívebb radikalizálódásba csapna át, legalábbis ha alapul vesszük Georgescu elképesztő politikai programját.

Ráadásul az AUR nem csupán egy populista indulatpárt. Kialakult benne egy doktriner mag, amely hosszabb távra tervez. Dan Dungaciu, a párt egyre befolyásosabb alelnöke geopolitikai szakértőként érkezett a politikába, éveken át podcastokban és elemzésekben formálta a román nacionalista diskurzust, és ma is rendszeres szereplője a Gândul népszerű internetes műsorainak, ahol az online román nyilvánosság széles rétegeihez jut el. Az AUR pontosan ezért hívta meg a soraiba: Dungaciu koherensnek tűnő ideológiát ad a pártnak, amelyből Simion populizmusa egyébként híján van. Közreműködött például a Lebădă neagră pe Balaton című könyvben, amely Orbán Viktort olyan képtelenségekkel vádolja, hogy orosz kapcsolatain keresztül titkos megállapodása volt Erdélyre vonatkozóan. Ennek a narratívának a célpontja az erdélyi magyarság, azt sugallva, hogy az erdélyi magyar közösség valamiféle geopolitikai ötödik hadoszlop. Ez tehát egy tudományos köntösbe öltöztetett magyarellenes doktrína, amelynek most parlamenti platformja is van. Dungaciu sokkal veszélyesebb Simionnál, mert a szofisztikáltság érzetét kelti, és aki évek óta követi a Gândul podcastjaiban a szerepléseit, mint jómagam is, riadtan látjuk, hogy az AUR az utóbbi időben a Dungaciu-féle ideológia mentén kezdett egyre jobban kiépülni.

Az igazságszolgáltatás és a politika keresztmetszete

Ez az a pont, ahol a román politikai válság strukturálissá válik. Az alkotmány szerint előrehozott választáshoz két egymást követő sikertelen kormányalakítási kísérlet kell, és az első elutasítástól számítva legalább hatvan napnak kell eltelnie. Veștea bukása az első kísérlet volt. Nicușor Dan most újabb jelöltet keres, de a parlamenti erőviszonyok nem változtak. Bármilyen konstrukció, amely kizárja a PSD-t, nem kap többséget, és bármilyen konstrukció, amely bevonja, a PNL és az USR számára elfogadhatatlan.

Ami pedig az előrehozott választásokat illeti: sokan úgy gondolják, hogy ez valamiféle megoldás lehet a patthelyzet feloldására. Én ezt nem így látom, ugyanis a fragmentáltság maga kódolva van az intézményi architektúrába és ezen belül is a választási rendszerbe. Románia pártlistás arányos választási rendszere strukturálisan eredményezi ezt, de ez is volt a cél, az egyensúlyok létrehozása. Ezért azt gondolom, hogy újabb választás után is hasonló erőviszonyok alakulnának ki, azzal a különbséggel, hogy talán az eredmény kedvezőbb lenne az AUR számára, hiszen a jelenlegi felmérések szerint a párt önmagában eléri a PSD és a PNL össztámogatottságát. A különbség viszont az lenne, hogy egy erősebb AUR-ral szemben még nehezebb lenne bármilyen proeurópai koalíciót összerakni.

Van azonban a román politikai rendszernek egy sajátossága, ami mindig nagyon árnyalja a képet. Az igazságszolgáltatás és a mélyállami rendszer komplex keresztmetszetéről van szó, ami egyfajta nyílt titok az országban. Az elmúlt napokban feltűnő sebességgel indultak eljárások vagy kerültek lezárásra olyan politikusok ellen, akik valamilyen okból keresztezték az aktuális hatalmi érdekeket. Az USR több prominens tagja ellen folyik vizsgálat, sőt a pártelnök Dominic Fritz nem indulhat újabb mandátumért Temesváron, Ciucu, Bukarest egykori befolyásos polgármestere ellen szintén eljárás van folyamatban, és maga Veștea is korrupciós gyanúsítgatások kereszttüzébe került hirtelen, amikor megnevezték mint miniszterelnökjelöltet, holott ezen tevékenysége soha nem tűnt fel senkinek korábban. Az időzítés nyilvánvalóan nem véletlen. Az igazságszolgáltatás szelektív aktivizálása mindkét oldal eszköze: egyszerre próbálkozás a másik lejáratására és a saját pozíciók védelmére.

Romániában az ügyészségek, a titkosszolgálatok és a politikai hatalom közötti átjárás olyan mélyen intézményesült, hogy a mindenkori hatalom számára az igazságszolgáltatás nemcsak fék, hanem eszköz is, és minden választás alkalmával ezt az összefonódott, kibogоzhatatlan rendszert próbálják leváltani az emberek, eddig sikertelenül. A Bolojan-kormány buktatásának előzményei között ott volt például a tavalyi bírósági sztrájk is, amelyet egy olyan privilegizált elit szervezett, amelynek járandóságait és különleges nyugdíjait Bolojan megnyirbálni készült. A mélyállam, azt láttuk, hogy az elmúlt évtizedekben nem ideológiai alapon működött, hanem érdekalapon: aki hozzányúl a privilegizált struktúrákhoz, azzal szemben mozgósítható az apparátus.

A válság geopolitikai háttere

Nicușor Dan ebben az összetett rendszerben eddig előnyben volt. Az Európai Uniónak és különösen Párizsnak a keleti végeken szüksége van egy olyan államfőre, aki biztosítja az oroszellenes vonalat, fenntartja az ukrán kérdésben képviselt nyugati pozíciót, és kiszámítható partnere marad a brüsszeli főáramnak. Dan elnök ezt a szerepet tölti be. Az AUR ezzel szemben többször demonstrálta, hogy másként képzeli el Románia geopolitikai helyzetét, Dungaciu irányából pedig ez pontosan a Nicușor Dan elnök által képviseltek ellentétének megerősítését jelenti. Nicușor Dan joggal gondolhatta, hogy ez erős ütőkártya a kezében: Brüsszel és Párizs nem engedhet meg magának egy olyan Romániát, amely geopolitikailag elcsúszik. Ebből következik az uniós hallgatás: sem Brüsszelből, sem Párizsból nem érkezik komolyabb jelzés, nyomás vagy figyelmeztetés a jelenlegi válságra. Nem azért, mert nem látják mi történik, hanem azért, mert egy második Dan-mandátum az ő érdekük is. Bolojan azonban rendszerhiba volt ebben a kalkulációban: egy olyan szereplő, akit nem lehetett sem megnyerni, sem kézben tartani, és akinek eltávolítása most visszaütött.

A rideg valóság az, hogy Nicușor Dan és a PSD elveszítették a folyamatok irányítását, ez egyre nyilvánvalóbb. Nem sikerült sem az USR-t, sem a PNL-t megtörniük. Az RMDSZ esetében pedig még súlyosabban félreértették a helyzetet: úgy kezelték a szövetséget, mintha nem lennének vörös vonalak, mintha az RMDSZ bármilyen konstrukcióba besimítható lenne, elég ha elhúzzák a mézesmadzagot előtte. Ez tévedés volt. Az RMDSZ számára az AUR-szavazatokon nyugvó kormánytámogatás nem taktikai kérdés, hanem egzisztenciális határ.

Nicușor Dan elnök eddig abban bízott, hogy a helyzet a kezére játszik. A választások megsemmisítésétől fogva minden lépés azt látszott igazolni, hogy a mélyállam eszközei elegendők a folyamatok irányításához, hogy a PNL kellően meggyengíthető belülről, hogy Bolojan kiszorítható. Veștea kinevezése ennek a kalkulációnak a terméke volt, egy olyan ember kezébe adva a kormányalakítást, akin keresztül lényegében behatoltak egy párt struktúrájába, megpróbálva felülírni annak belső döntéseit.

Az erdélyi magyarság képe ezen a tablón

Románia ma nem csupán kormányozhatatlan. Egy olyan válaszúton áll, ahol a kiút keresése közben könnyen olyan ajtókat nyitnak ki, amelyek Pandora szelencéjének bizonyulhatnak, ezért hatalmas a nyomás a politikai elitre, és nagy a helyzet megoldásának felelőssége is. Ha az előrehozott választások megtörténnek és az AUR megerősödve kerül ki belőlük, felmerül a kérdés: mit kezd egy ilyen erős AUR a hatalommal?  Dungaciut hallgatva, lehetséges lenne egy intézményi rendszert átalakító hatalomkoncentráció: a pártlistás arányos rendszer megváltoztatása, egy többségi rendszer bevezetése, amely felszámolná a román politikára oly jellemző fragmentációt és tartós parlamenti többséget biztosítana. Ez technikailag a „kormányozhatóság" nevében történne, és első hallásra még ésszerűnek is hangzana a többség számára. (Dungaciuból kinézem ennek szorgalmazását, főleg annak fényében, hogy ez mit jelent az erdélyi magyarság számára.)

De egy ilyen változtatás az RMDSZ hangsúlyos parlamenti jelenlétére nagy veszélyeket jelent, akár még nagyobbat is, mint a rosszul kivitelezett regionalizáció. A romániai magyarság hangsúlyos politikai képviselete az arányos listás rendszerre épül. Többségi körzetrendszerben eltűnne az az erőteljes intézményes védelem is, amelyet a közösség az elmúlt harmincöt évben felépített. Számunkra tehát halmozottan súlyos helyzet ez, nemcsak az AUR primitív magyarellenes sovinizmusa miatt, hanem mert az AUR tele van olyan figurával, akik a román politikai rendszer átalakításában nagy örömmel néznék azt, ha a magyarság ennek az átalakításnak a járulékos vesztese lenne – hatalmas motiváció és hatalmas bónusz lenne ez számukra. Mindezeket tekintetbe véve nagyon nehéz pályán van az RMDSZ, nagyon szűk mozgástérrel; valahogy azon kell lennie, hogy se az AUR által dominált kisebbségi kormányzás ne legyen, se előrehozott választások.

Mindent összegezve, Nicușor Dan kalkulációjában volt egy végzetes tévedés. A Bolojan eltávolításához szükséges politikai manőverek során közvetve kiszabadított egy olyan erőt, amelyet aztán nem tudott visszaterelni. Az AUR, amely a válság legnagyobb haszonélvezője lett, ma már nem csupán a proeurópai koalíciók útjában áll, hanem magát Dan elnököt is fenyegeti.

A politikai szörny ki van szabadítva, és most már mindenki számára veszélyes, beleértve azt is, aki kinyitotta a ketrecet.