Kis nemzetek nem engedhet(né)nek meg maguknak nagy geopolitikai tévedéseket. Ezt mi, magyarok, tudjuk a legjobban. Ha az amerikai demokrata kormányzat elmúlt négy éve alatt különösebb veszély nélkül magyar különutasok lehettünk, most Trump egyetlen dolgot vár el tőlünk: az abszolút lojalitást. Hamarosan vége lesz az orosz meg a kínai barátságnak, és a számunkra állítólag annyira hasznos keleti nyitást is elfelejthetjük, akárcsak a gazdasági semlegesség új modelljét vagy a viszonylagos függetlenséget.

A hanyatló birodalmak komoly és kiszámíthatatlan fenyegetést jelentenek. Látszólagos ellentmondásuk, hogy hanyatlásukat elsősorban nem megerősödő ellenségeiken, sokkal inkább hosszútávú csatlós-szövetségeseiken kérik számon. Trump pontosan ezt teszi, mikor Amerika évszázados szövetségeseinek benyújtja a számlát, ráadásul „last minute” felbuzdulásból ezek hátrányára terjeszkedne is: Kanadának mindenképpen az USA-ban a helye, Grönland pedig semmiképpen nem kerülheti el az immáron második felvásárlási ajánlatot – mondja. És ez csak a kezdet.

Ami a számlabenyújtást illeti, Trump első elnöksége alatt még csak a GDP két százalékát követelte katonai kiadásokra a NATO-tagoktól. Most már öt százalékot! Állandóan azt szajkózza, hogy Európa mindent az Egyesült Államoknak köszönhet, így nyúljon csak mélyen a zsebébe, ha további védelmet akar. Mert ha nem, akkor jönnek az oroszok. A szomorú igazság az, hogy Trump mélyen lenézi az európaiakat, és Európát magatehetetlen, elkorcsosult, cselekvésképtelen kontinensnek tartja. Sok a hibánk és rengeteg a diszfunkcionalitás az EU-ban is, de lenézését nem érdemeltük meg, így azt vissza kell utasítanunk. Európát Amerika mentette meg az első és a második világháborúban – hallhatjuk a megideologizált szemrehányást. Ez igaz. Az is igaz viszont, hogy Európa megmentésének folyamatából leginkább az Amerikai Egyesült Államok profitált, melyből új világbirodalomként emelkedett ki a Brit Világbirodalmat leváltva. Kérjük ezt mi is számon Amerikán, több hálát és köszönetet követelve magunknak? Abszurd elgondolás: a szerelemben és a történelemben ne várjon senki hálát.

A világot törvények irányítják. Fejlett társadalmak, erős jogérzékkel felvértezett közösségek hajlamosak bonyolult szabályozási rendszerek kidolgozására, majd azok merev követésére. Túlfejlett társadalmak az észszerűtlenség határait túllépve bonyolult jogrendszereket fejlesztenek ki, melyek elkerülhetetlenül bizarr vadhajtásokat produkálnak. Nem látják be, hogy szélsőséges, mindent elnéző toleranciájuk hosszútávú hatásai már-már vetekszenek az intolerancia káros hatásaival. Ezt a hozzáállást hívja a konzervatív ellentábor megvetően liberális-progresszív-demokrata álláspontnak. Túlfejlettek és betegesen kifinomultak, de van aki csak egyszerűen kreténnek tartja őket.

Az amerikai republikánusok Trump vezetésével most igyekszenek lebontani ezt a szélsőségesen elburjánzott rendszert, és visszahozni a „klasszikus”, nyers erőből való (geo)politizálást. Ez sok embernek tetszik. Hogyne tetszene! Üdítő a fárasztóan kifinomult közízlés és bonyolult jogrendszer ellenében keményen odamondani, esetleg keményen oda is ütni. Egyelőre csak az odamondás fázisában tartunk, de hamarosan továbblépünk ezen az új úton, nem kétséges.

Trump megadja az alaphangot, a világ pedig igazodik. A legjobban Trump, a showman fog majd őszintén meglepődni, mi lehet, mi lesz majd mindebből. „Én csak beszéltem, álmodoztam, de percig sem gondoltam volna, hogy…” Ez az igazi történelmi felelőtlenség! Mások pedig, a meggyőződéses követők és az opportunisták mindig csak a „parancsot teljesítették”. Ezt ismételgetik folyton a kivizsgálóbizottságok és a történelem előtt, mikor az őrület újabb fejezete véget ér. De, fájdalom, úgy látszik a dolgokat újra meg újra végig kell csinálni, meg kell történjenek.

Az amerikai demokraták bűne óriási! Eszement, minden hagyományos alapot nélkülöző, megtagadó progresszivitásukban, szélsőséges klímamániájukban, korlátlan, bármit elfogadó, kiforgató toleranciájukban annyira kilendítették a társadalmi ingát, hogy az most nagy sebességgel és megállíthatatlanul a másik, történelmileg igencsak jól ismert, annyi kínnal-keservvel kipróbált szélsőség felé lendül ki. Alig van teremtett lélek, aki észrevenné, hogy az emberhez méltó élet esélye valahol középen lenne, nem a hagymázas baloldali vagy az ordas jobboldali széleken.

(Nyitókép: Donald Trump Facebook oldala)