Édesapja nyomdokaiba lépve döntött a kapusposzt mellett a csíkjenőfalvi Gyenge Szilárd. Keményen dolgozott azért, hogy a csíkszeredai akadémiáról bekerüljön az FK felnőtt keretébe. Jól sikerült tavalyi szezonja után nemrég bemutatkozhatott a Superligában is. Úgy érzi, az elmúlt hetekben sikerült is helyt állnia az OSK kapujában.

Gyenge Szilárd 2001-ben született Csíkjenőfalván. Gyerekkorában ott ismerkedett meg a labdarúgással is. Tavaly még az FK csapatát erősítette kapusként, idén nyártól a Sepsi OSK színeiben véd.

– Hány évesen kezdtél el futballozni, és mikor döntöttél úgy, hogy klubszinten is szeretnél játszani?

– Ha jól emlékszem, hat-hét éves koromban találkoztam a focival. Mivel korábban apum is kapus volt, úgy döntöttem, én is az leszek. Az ő elmondásai alapján első edzésemen eltalált a labda, ami nekem nem tetszett, akkor úgy éreztem, mégsem akarok az lenni. Végül csak ezen a poszton maradtam. Hozzá kell tenni, felcsíki gyerekként a többiekhez hasonlóan én is hokiztam. Egyszerre űztem a két sportágat egy ideig, aztán eljött az az idő, amikor választanom kellett közülük.

– Könnyű volt a döntés?

– Bizonyos okok miatt mondhatom, hogy igen. Nem bántam meg egyáltalán, de mai napig is szeretem a hokit. Maradtam végül a focinál, akkor még a szüleim vittek edzésre. Hetedikes koromban költöztem bentlakásba. Akkor indult el számomra a sportkarrier, jött az akadémia, ahová be kellett kerülni. Így kezdődött az egész.

– Feltételezem, sok munka kellett ahhoz, hogy teljesítményeddel kitűnj az akadémián. Akkoriban mennyire tudtad összeegyeztetni a sportot az iskolával?

– Az akadémiai korszakban még sikerült összehangolni a két dolgot. A gondok akkor kezdődtek, amikor már a felnőttcsapat ajtaján kopogtattam. Akkor már húzósabb volt a programom, mivel délelőtt tartották az edzéseket, és naponta 1-2 órára tudtam csak bemenni.

– Amikor bekerültél a felnőtt csapatba, mennyire volt nehéz számodra megszokni a magasabb színvonalat?

– Nagyon hirtelen jött számomra a váltás. A 2018/19-es szezont még az U19-es korosztályban kezdtem el, télen kerültem fel a felnőttek közé. Időm sem volt akkor azon gondolkodni, mennyivel nehezebb feladat vár rám, mint korábban. Könnyítést jelentett, hogy a csapat körül sok csíki szakember volt, és velem együtt több fiatal ismerősöm is felkerült. Nem éreztem magam egyedül abban a helyzetben, meg kellett ugrani ugyan az új szintet, de elég könnyen sikerült alkalmazkodni.

– Tavaly az FK Csíkszeredával közel voltatok a Superligához, de a rájátszás vége nem sikerült jól számotokra, az osztályozón pedig a Dinamóval kerültetek össze. Hogyan emlékszel vissza erre?

– Tényleg nem úgy sikerült az a rájátszás, ahogyan szerettük volna. Az, hogy a Dinamo ellen játszhattunk két színvonalas meccset, picit kárpótolt minket a történtek után. A Nemzeti Stadionban harmincezer ember előtt játszhattunk, ez mindenki számára életre szóló élmény marad, annak ellenére is, hogy nem sikerült elérni a célt. Remélem, idén sikerül korábbi klubomnak a feljutás.

– A nyáron igazoltál át a Sepsi OSK-hoz, egyértelmű volt számodra a döntés?

– Egy idő után az emberben megfogalmazódik az a kérdés, mit kezdjen a továbbiakban. Úgy éreztem, hogy eljött az ideje szintet lépni. A nyár folyamán voltak beszélgetések arról, hová igazoljak, több csapat is érdeklődött utánam. Nem volt egyszerű a döntést meghozni, de úgy éreztem, a Sepsi közelebb áll hozzám, mint bármelyik másik klub.

– A szezon elején még nem kaptál játéklehetőséget a bajnokságban, Niczuly Roland védett a meccseken, nemrég viszont eljött számodra a lehetőség a bemutatkozásra, milyen érzések voltak benned előtte?

– A Hermannstadt elleni mérkőzés volt az a pillanat, amikor én kezdhettem a kapuban. Hazudnék, ha azt mondanám, nem izgultam. Volt bennem egyfajta drukk, de meg akartam mutatni, ha már itt ez a lehetőség, igenis megérdemlem. Nagyon jó érzés volt, hogy az ország legjobbjai között bemutatkozhattam, ezt azóta tovább tudtam vinni egyelőre, az elmúlt mérkőzéseken is játszhattam.

– Mennyire voltál elégedett ezeken a meccseken a saját teljesítményeddel, sikerült helyt állni a húzós helyzetekben?

–Többé-kevésbé sikerült, de én olyan típus vagyok, aki sosem lesz teljesen elégedett a teljesítményével. Külön nem tudnék kiemelni egyetlen dolgot, amiben fejlődni kéne, de mindig van, mit csiszolni és javítani. Ezt próbálom mindig meccsről meccsre megvalósítani.

– A rosszul sikerült szezonkezdés után az elmúlt meccseken jó eredményeket értetek el a Superligában, versenyben vagytok a rájátszásért, hogy látod az esélyeiteket?

–Nyilvánvalóan képesek vagyunk megvalósítani, most nagyon jó a hangulat a csapaton belül és körülötte is. Megmutattuk, hogy tudunk küzdeni, van bennünk minőség. Ezeket kell minden meccsre összerakni, és akkor bármilyen célt elérhetünk, de ez rajtunk múlik.

– Hosszútávon milyen célokat szeretnél még elérni karriered során?

– Mindenki a Bajnokok Ligájáról álmodik kiskorában. Hosszútávra általában nem szoktam célokat kitűzni, inkább rövidtávra. Egyelőre szeretnék minél több ideig a kapuban maradni és a lehető legmagabiztosabb teljesítményt nyújtani.