Tóth Csaba kiváló sportoló és labdarúgó emléke előtt tisztelegtek október 10-én Sarmaságon, ahol a XVII. Szüreti Focikupát az egykori sportember emlékének ajánlották. A szilágysági magyar öregfiúcsapatok hagyományos találkozója ezúttal a futball és a barátság mellett egy olyan ember felidézéséről szólt, aki egész életében szívügyének tekintette a sportot és a közösséget. A torna első helyezettjének járó serleg ráadásul szülőfalujában, Sarmaságon maradt.

A mérkőzések és a díjátadó során többször felidézték Tóth Csaba személyiségét, sportolói pályafutását és közösségért végzett munkáját. Az értékelések előtt Dombi Attila, Sarmaság polgármestere kiemelte, hogy a rendezvény évről évre lehetőséget teremt a régi csapattársak találkozására, a közös élmények felelevenítésére és a szilágysági magyar sportközösség erősítésére. A polgármester szerint fontos, hogy a következő nemzedékek megismerjék mindazt, amit Tóth Csaba a helyi futballért és a közösségért tett. Örömét fejezte ki amiatt is, hogy a vándorkupa Sarmaságon maradt, ami a helyi sportélet számára fontos eredmény.

Seres Dénes parlamenti képviselő beszédében hangsúlyozta, hogy az öregfiúk focikupája mintegy három évtizedes hagyományra tekint vissza, az idei találkozó pedig különleges jelentőséget kapott azzal, hogy az egykori kiváló labdarúgó emlékének szentelték. Mint fogalmazott, Tóth Csaba nemcsak nagyszerű sportember volt, hanem a közösség életében is aktív szerepet vállalt. Következetes, határozott és becsületes emberként emlékeznek rá, aki családját, barátait és magyar közösségét egyaránt fontosnak tartotta. Sporttársai szerint a pályán a végsőkig küzdött, és ugyanilyen elkötelezettséggel vett részt a közösségi életben is. Seres Dénes kiemelte: Tóth Csaba igazi közösségépítő volt, akinek emléke méltó arra, hogy a jövőben szüreti focikupát róla nevezzék el.

Dari Tamás alprefektus, Tóth Csaba barátja és Sarmaság szülötte szintén arról beszélt, hogy az egykori sportember számára a labdarúgás nem egyszerűen időtöltés, hanem szenvedély volt. Mindig együtt élt a mérkőzésekkel, örült a sikereknek, bosszankodott a kudarcokon, és szívvel-lélekkel állt ki a közössége mellett. Hangsúlyozta, hogy a torna legfontosabb üzenete a megemlékezés, hiszen Sarmaságon, Tóth Csaba szülőfalujában gyűltek össze mindazok, akik ismerték és szerették őt.

A rendezvényen Tóth Ádám, az elhunyt sportember fia a díjak átadása előtt köszönetet mondott a szervezőknek és a résztvevőknek. Mint fogalmazott, nemcsak édesapját, hanem a legjobb barátját is elveszítette. Meghatottan beszélt arról, milyen sokat jelent a családnak a közösség támogatása, és úgy vélte, édesapja büszke lenne arra, hogy a barátok és sporttársak ilyen formában őrzik az emlékét.

Tóth Csaba 16 éves korától profi szinten futballozott, és a labdarúgás iránti szeretete élete végéig elkísérte. A díjátadón a csapatok emléklapot vehettek át, elismerték a játékvezetők és a szervezők munkáját, valamint díjazták az egyéni teljesítményeket. A legidősebb és legambiciózusabb játékosnak járó elismerést Dénes András kapta, a fair play díjat Szilágyballa csapata érdemelte ki, a torna gólkirálya Vincze Zoltán lett, a legjobb kapusnak pedig Király Zoltánt választották.

A tornán Szilágybagos, Szilágypanit, Doba, Szilágyballa, Kraszna, Szilágynagyfalu, Varsolc és Sarmaság csapatai vettek részt, utóbbi település két együttessel is képviseltette magát. A mérkőzések végén a harmadik helyet Varsolc, a másodikat Doba szerezte meg, míg a házigazda sarmasági csapat diadalmaskodott, ezáltal a kupa Sarmaságon maradt. A hazaiak így győzelemmel tiszteleghettek egykori sporttársuk és barátjuk emléke előtt.

Király Zoltán, a sarmasági csapat kapitánya megköszönte társainak a helytállást, valamint a szervezőknek, az RMDSZ képviselőinek, Dari Tamás alprefektusnak, Dombi Attila polgármesternek és Kurucz János főszervezőnek a torna megszervezését. Elmondta, hogy a sarmasági öregfiúk az elmúlt tornákon eredményesen szerepeltek, és külön öröm számukra, hogy a negyedik egymást követő tornát nyerték meg. Hangsúlyozta, hogy a siker a csapat közös teljesítményének köszönhető, és reményét fejezte ki, hogy a serleg még hosszú időre Sarmaságon marad.