Múlt héten az egész ország megtanulta a székelyudvarhelyi Györgydeák Apor és a marosvásárhelyi Barabási Kinga nevét, akik a Krakkóban rendezett Európai Játékokon aranyérmet szereztek a teqball egyéni versenyszámaiban. Hazaérkezésük után nyilatkoztak a Maszolnak.

– Milyen volt az itthoni fogadtatás?

Györgydeák Apor: – Az éjjel (kedd – szerk. megj.) 1-kor érkeztem haza Udvarhelyre, egyenesen a barátnőmhöz mentem. Nagyon örült nekem. A szüleim kinn voltak Krakkóban, ők élőben szurkolták végig a mérkőzéseimet és együtt örültünk az aranynak.

Barabási Kinga: – Mindenki nagyon várt, az éjjeli óra ellenére az egész család fenn volt.

– Kicsit tudnátok mesélni a körítésről? Milyen volt az Európai Játékok hangulata? Milyenek voltak a körülmények Krakkóban?

GY.A.: – Sokkal nagyobb volt a felhajtás, mint a tavalyi világbajnokságon. Kicsit úgy kell elképzelni, mint egy nyári olimpiát, egy olyan olimpiát, amelyen csak európai országok vesznek részt. Minden nemzetnek megvolt a maga delegációja. A román küldöttség 150 sportolóból állt, de emellett itt voltak a vezetők, edzők, orvosi stáb. Egy olimpiai faluban lakott a 7 ezer versenyző, ahol minden a rendelkezésünkre állt.

B.K.: –Nagyon szép volt, igazából semmi se hiányzott. Előzetesen nem is tudtam, hogy számítsak, de minden le a kalappal. A hangulat nagyon jó. Ott lenni annyi sportolóval, annyiféle sportolóval, valami különleges érzés volt.

– Ez volt az Európai Játékok harmadik kiadása. A lengyelek részéről mekkora volt az érdeklődés?

Gy. A.: – Óriási! A helyszínen is nagyon sokan nézték meg a versenyeinket és több mint ötven tévécsatornán lehetett nézni a Játékokat. Magyarországon az M4 Sport, Romániában a TVR adta élőben a meccseinket.

– Milyen céllal utaztatok ki Krakkóba?

B. K.: – Harmadik kiemeltként utaztam ki, de első helyezett francia lányt és a második magyart is megvertem az utolsó tornán. Ezért aztán a cél az aranyérem volt, de úgy voltam vele, hogy ha az első három helyen végzek, akkor meg leszek elégedve magammal.

Gy.A.: – Miután kvalifikáltam az Európai Játékokra, utána természetesen az volt a cél, hogy meg is nyerjem azt. Úgy voltam vele, hogy ha idén más versenyt nem is nyerek, de az Európa-bajnokságot nyerjem meg.

– A mezőny az milyen volt? Itt voltak a legjobb teqballosok Európából?

Gy. A.: – Előtte négy kvalifikációs verseny volt, s így jutott ki Európa legjobb 16 nemzete.

B. K.: – Nagyjából igen. Szerintem jelenleg Izsák Anna a legjobb magyar teqballos, de neki nem sikerült kijutni, Magyarországot egy másik nagyon jó játékos, Janicsek Zsanett képviselte. Itt volt az első helyezett francia lány is. Kisebb meglepetésre, egy 18 éves dán lánynak sikerült legyőznie Zsanettet, így aztán vele játszottam az elődöntőt.

– Hogyan építettétek fel a versenyeteket? Látva a mezőnyt különböző ellenfelekre más-más taktikával készültetek?

B.K.: – Én általában megpróbálom a saját játékomat játszani, aztán ha történik valami váratlan, akkor igazodom hozzá.

Gy. A.: – Mindenképp, igen. Kicsit nehezítette a dolgomat, hogy Krakkó főtere nagyon szeles, a labdát fújta ide-oda a szél, emiatt nem tudtam teljesen az én játékomat játszani.

A csoportkörben egy szlovák és portugál ellenféllel kerültem össze. Tudtam, hogy ezek olyan meccsek lesznek, amik megalapozzák az indulást a versenyen. Simán vettem az akadályokat, utána viszont egy ukrajnai játékossal játszottam. Ellene már teljes fókusszal teqballoztam, két 12-3-as szettben vertem meg.

Kapcsolódó

Erdélyi magyar sikerek Krakkóban: Barabási Kinga és Györgydeák Apor is aranyérmet nyert

Szenzációs eredmények.

teqball

Az elődöntőben egy nagyon nehéz ellenfél következett, egy francia. Róla tudtam, hogy minden labdáért küzdeni fog és hajt végig. Ez így is volt, ellene döntő szettre került sor. Elhúzott 5-2-re, itt kicsit bajban éreztem magam, ezért időt kértem, hogy átgondoljam a dolgokat újra. Mondtam is az edzőmnek, hogy olyan nincsen, hogy én itt most kikapjak, azért jöttem, hogy megnyerjem az Európai Játékokat, hogy Európa-bajnok legyek. Úgyhogy ahogy visszatértünk az asztalhoz, jól fel tudtam építeni a játékomat, egyből fordítottam is, és behúztam az elődöntőt.

A döntőben egy lengyellel, Adrian Duszakkal játszottam. Őt jól ismertem, hiszen a tavalyi világbajnokságon is ellene döntőztem. A nézők több mint 90 százaléka neki szurkolt, de ez nekem nem volt teher, vagy nyomás. Sőt, nagyon fantasztikus hangulatot teremtettek.  Fejben többször is azt gondoltam, hogy nekem drukkolnak, nyilván nem így volt. Viszont sok romániai is kint volt a meccsen. A 150 fős csapatból is sokan megnéztek a döntőmet. Itt volt a Román Olimpiai Bizottság elnöke, Mihai Covaliu is.

Az első szett nagyon jól sikerült. 4-0-ra elhúztam, így tudtam tartani az eredményt, 12-8-ra be is húztam az első játszmát. Második szettet még extrábban kezdtek, ott már 8-0-ra is vezettem. Kicsit összeszedte magát az ellenfelem, de nem engedtem felzárkózni, és megnyertem a mérkőzést.

– Mi volt az első dolog, amit gondoltál, miután bevitted az utolsó labdát?

Gy. A.: – Hogy megvan, amiért jöttem. A sok munkának mindig beérik a gyümölcse, s ez most is beigazolódott. Ahogy a világbajnokság előtt, úgy most is rengeteg munkát beleraktunk a felkészülésbe.

– Kinga, az egyéni számban elért sikered után a párosban is nagyon közel álltatok az aranyhoz a magyarországi lányok ellen, ott min múlott?

– Elég sok labdát elhibáztunk, nagyon keveset támadtunk. Mikor támadtunk is, akkor sem tudtunk úgy támadni, hogy semmi esélyük se legyen a visszaadásra a magyar lányoknak. Ők sokkal többet támadtak, minket folyamatos védekezésre kényszerítettek. Igazából ezen múlt.

– Krakkóban a két egyéni számot ti ketten nyertétek meg, a páros és vegyes páros számokban pedig a magyarországiak diadalmaskodtak. Mivel magyarázzátok azt, hogy a magyarok ennyire sikeresek ebben a sportban?

Gy. A. : – Hát ugye ők, a magyarországiak találták ki a teqballt. Mi ketten Kingával pedig nagyon jól elkaptuk, megéreztük a lehetőséget. Én nagyon sok munkát beleraktam a felkészülésbe, főleg a pandémia alatt. Minden reggel 5-6-kor keltem, edzettem megállás nélkül. Így tudtam utolérni az elitet. Szerencsére nagy volt a motiváció bennem, akkor is edzettem megállás nélkül, amikor tudtam, hogy nincs kilátás versenyezni.

Aztán mikor következett az első verseny, egyből érződött a sok munka eredménye, meg is nyertem az egyéni számot.

Magyarországon kicsit más a helyzet, ott nagyon sok jó játékos van, egymást tudják folyamatosan „felhúzni”. Nálunk ez nincs így, itt vagyunk egy páran, ketten-hárman, akik nagyon jók vagyunk, és utána a mezőny leszakadt.

B. K. : – Nehéz erre válaszolni. Én Aporékat láttam játszani Udvarhelyen, amikor ott voltam a női focicsapattal. Nekem ott kezdődött el a karrierem.

Ugye, a magyarok fejlesztették ki ezt a sportot. Előny számukra, hogy régebb óta készülnek, de most már lassan jönnek hátulról más országok is, akik nagyon jól játszanak. A fiúknál a szerbek már ott vannak. A lányoknál meg az Egyesült Államok, Brazília, Thaiföld jön fel. Az Európai Játékok előtti dubaji tornán a thaiföldiek nyerték meg a vegyes párost és a lány párost is, a férfi párosban pedig döntőztek. Egyre nehezebb lesz majd.

– Van-e közös edzőtáborozás a magyarországiakkal? Van-e kapcsolódási pont?

Gy. A.: – Régen volt, volt egy pesti testvérklubunk. Akkor szerveztünk közös edzőtáborokat, jó lenne újra megszervezni azokat.

– Mint elhangzott, a teqball egy viszonylag új, magyar fejlesztésű sport. Melyek azok a képességek, amik szükségesek ahhoz, hogy jó legyél?

B. K.: – A jó labdaérzék mindenképp szükséges. Nekem nagyon sokat segített, hogy előtte fociztam. A technika sok gyakorlással elsajátítható, minden azon múlik, hogy mennyire akarod, mennyire vagy ambíciós.

Gy. A.: – Ha lábteniszeztél, akkor szerintem ebben is ott tudsz lenni. Segít, ha labdajátékokat játszottál, fociztál. Tehát kell egy jó labdaügyesség, ezután pedig lehet fejleszteni magad.

– Mi a legkorábbi életkor, amikor el lehet kezdeni?

Gy. A.: – Szerintem 14 év, amikor el lehet kezdeni.

– Kettőtök sikere bejárta a román sajtot, most már az egész ország ismeri a neveteket. Erdélyi, székelyföldi magyarként ez nektek hogyan csapódott le?

Gy. A.: – Mivel a román válogatottat képviseljük, számomra ez is egy nagy öröm volt, hogy végre Románia is felfigyelt a teqballra. A küldöttség, a stábtagok végig mellettünk voltak, nagyon rendesek voltak, segítettek mindenben. Boldog vagyok, hogy a jó eredmények után most már tényleg tudják a románok is, hogy van ez a teqball, és hogy jó játékosaink vannak. Egy rossz szó se esett arról, hogy mi magyarok vagyunk, és nem tudunk olyan jól beszélgetni románul. Nagyon rendesek voltak.

B. K.: – Nagyon örvendek, hogy sikerült két aranyat is szerezni, és hogy az emberek felfigyeltek ránk. Eddig lehet, hogy Aport ismerték egyes részeken az országban, de engem nem. Mindenképpen örvendek, hogy az emberek kezdenek megismerni.

– Apor, te a székelyudvarhelyi Góbék csapatában játszol, Kinga pedig Vásárhelyen, de a teqballal Udvarhelyen ismerkedtél meg. Miben vagytok ti jobbak, mint az ország más klubjai? Hol van egyáltalán még teqball az országban?

Gy. A.: – Bejegyzett klub több mint 40 van az országban, viszont akik nemzetközi versenyre is járnak, azok vásárhelyiek, mi, a Góbék, a zsidvéiek és a szászrégeniek. Remélem, idővel egyre többen leszünk, főleg, ha a jó eredmények után látják, hogy miket ér el a teqball. Ki lehet jutni az Európai Játékokra, világbajnokságokra. Még az se kizárt, hogy 2028-ban az olimpián is ott leszünk.

– Ti ezt profi szinten űzitek? Ebből meg lehet élni?

Gy. A.: – Igen, profi szinten, másképp szerintem nem is lehet bekerülni a világelitbe. Szerencsére sok támogatónk van, és a város is mellettünk áll.

B. K.: – Ha, nyersz, akkor igen, a pénzdíjak miatt. Másképpen elég nehéz szponzorok nélkül, mert nagyok az utazási költségek, a versenyek mind külföldön vannak. Ha profi szeretnél lenni, és minden beleadsz, akkor persze, meg lehet élni a teqballból.

– Úgy tudom, Kinga, hogy te testnevelési tanárként is dolgozol. Próbálod-e valamilyen módon megismertetni a tanítványaidat a teqballal?

– Az a helyzet, hogy ahol én tanítok, Sáromberkén, nincs asztal. De szerintem érdekelné a gyerekeket, mert azt látom, hogy Vásárhelyen, ahol vannak kihelyezve asztalok, elég sokan megállnak, próbálgatják.

– Mi a következő célotok? Mi a következő versenyetek? Mi az, amit kitűzetek magatok elé?

Györgydeák Apor.: – A következő verseny jövő héten lesz Los Angelesben, azután pedig július végén Esztergomban. Szeptember végéig tudjuk a versenynaptárt, augusztusban két versenyünk lesz, Kínában és Thaiföldön, szeptemberben pedig Brazíliában és Horvátországban. Itt sajnos egyéni számok nem lesznek, csak páros kategóriák. Az a célom, hogy fejlesszem tovább magam, és a világbajnokságon meg tudjam védeni a címem.

Barabási Kinga.: – A hónap végén lesz egy versenyünk Magyarországon, aztán el kell kezdeni készülni a világbajnokságra. Szeretnék világbajnok lenni.