Marco Rossi csapata március 20-án Törökországban lép pályára a Nemzetek Ligája rájátszásában, és ez lesz a 123 éve fennálló magyar labdarúgó-válogatott ezredik meccse. A milleniumi mérkőzés alkalmából visszatekintettünk a kezdetekre és megnéztük, melyek voltak a futballválogatott legemlékezetesebb sikerei és pillanatai. A nemzeti csapat eddigi története során két világbajnoki ezüstérmet szerzett, számos, ma is élő rekordot felállított, játékosai pedig Puskás Ferencen és Kocsis Sándoron keresztül a napjainkban egyre nagyobb klasszisnak számító Szoboszlai Dominikig nyomot hagytak a nemzetközi futball történetében is. A történelem során sok erdélyi származású labdarúgó is magára ölthette a nemzeti mezt, többek között az aradi származású Avar István, aki 21 szereplése alkalmával 24 gólt szerzett az 1930-as években.

Hónapok óta tudni lehet, hogy a magyar férfi labdarúgó-válogatott Törökországban játssza története fennállásának 1000. hivatalos mérkőzését. A történelmi találkozó alkalmából összegyűjtöttünk néhány statisztikai érdekességet és tényt a nemzeti csapat 123 éves múltjáról.

A válogatott Ausztria ellen játszotta első hivatalosan bejegyzett mérkőzését 1902-ben, még az Osztrák–Magyar Monarchia idején. Az a meccs az osztrákoknak sikerült sokkal jobban, könnyed, 5–0-s győzelmet arattak. Várni kellett tehát a magyarok első szerzett góljára és győzelmére, de csak a következő évig. 1903 április 4.-én Minder Frigyes megszerezte a nemzeti tizenegy első hivatalos találatát a csehek ellen, néhány perccel később pedig Borbás Gáspár a másodikat is berúgta. A meccset végül 2–1-re nyerték a magyarok, elkönyvelve ezzel első sikerüket is.

Abban az évben az osztrákoknak is visszavágtak korábbi vereségükért, ami egyfajta felvezetése is volt a két nemzet közötti, változatos eredményeket hozó összecsapásoknak. Abban a kezdeti időszakban kizárólag Ausztria és Csehország válogatottjával volt lehetősége megmérkőzni a magyaroknak. 1906-tól szövetségi kapitánya is lett a csapatnak az úszásban és labdarúgásban is kiemelkedő, kétszeres olimpiai bajnok Hajós Alfréd személyében.

1908-ban játszott először nyugat-európai válogatottal a magyar együttes, Anglia akkor még fölényes, 7–0-s csapást mért rájuk Hilsdon mesternégyesével. A szintkülönbség ellenére a csapatnak sikerült bekerülnie a nemzetközi körforgásba, a folytatásban a németekkel, a franciákkal és az olaszokkal is többször összecsaphattak.

A magyar foci fénykora

Az I. világháború rendkívül súlyos következményei a labdarúgás fejlődését nem gátolták meg hosszútávon az országban. A monarchia felbomlása után is évente megrendezték a már hagyományossá vált magyar–osztrák meccseket, a csapat pedig egyre több tapasztalatot gyűjtött.

Időközben természetesen a nemzetközi futball is rohamosan fejlődött, a nemzetközi szövetségek törekvésének köszönhetően az 1920-as években megjelent az Európa Kupa, 1930-ban pedig a világbajnokság is. Utóbbi esetében a magyarok nem vettek részt a legelső tornán, de négy évvel később, Olaszországban már pályára léphettek.

A kieséses szakaszban Toldi Gézáék Egyiptom ellen játszottak. Az első félidőt még kétgólos hátrányt ledolgozva 2–2-re mentették az afrikaiak, de a másodikban viszonylag gyorsan visszaépítette előnyét a magyar csapat és 4–2-es győzelemmel jutott be a negyeddöntőbe. Ott a már jól ismert Ausztria várt a válogatottra, amely ezúttal egy góllal jobbnak bizonyult és kiharcolta az elődöntőbe jutást.

Az 1938-as év a magyar futballtörténelem szempontjából meghatározó. Ekkor ugyanis a magyar csapat addigi legnagyobb sikerét elérve az aranyéremért harcolhatott a világbajnokságon. A svédek 5–1-es legyőzése után az olaszok jelentették az utolsó akadályt, amit végül nem sikerült megugraniuk. A címvédő olaszok 4–2-re nyerték a mindent eldöntő mérkőzést, a magyar csapat részéről Titkos Pál és Sárosi György tudott gólt szerezni. A párizsi ezüst egyfajta megalapozása volt a következő másfél évtizednek, amikor eljött az Aranycsapat korszaka.

A második világégés hatására egy ideig elterelődött a figyelem a futballról az országban, az 1940-es évek végére viszont megjelentek azok a futballisták, akik később az Aranycsapatot alkották. Az 1948-as Balkán-kupán a magyar csapat 9–0-ra győzte le Romániát, Puskás Ferenc és Kocsis Sándor is duplázni tudott azon a meccsen, a nemzeti tizenegy már akkor is egyre erősebbnek bizonyult. Egy évvel később Sebes Gusztáv bemutatkozott a válogatott kispadján, a következő évek pedig már egyértelműen a magyar foci fénykorának tekinthetők.

1953. november 25-én rendezték meg az évszázad mérkőzésekének kikiáltott, legendás Anglia elleni találkozót a londoni Wembley stadionban, amelyet Hidegkútiék 6–3-ra nyertek meg. Ezzel a sikerrel megtörték Anglia kilencvenéves, európai csapatok elleni szériáját, korábban kilencven évig egyetlen vereséget sem szenvedett el az ország hazai pályán.

A meccs dátumát ma már a magyar foci ünnepeként tartjuk számon, de az Aranycsapat az azt követő évi világbajnokságon is feledhetetlen sikert ért el. Sebes Gusztáv csapata a csoportkörben 8–3-ra győzte le az NSZK-t, majd egyaránt 4–2-re diadalmaskodott a brazilokkal és az uruguayiakkal szemben is. Nagy meglepetésre a németek vissza tudtak vágni nekik a döntőben, 3–2-es győzelmükkel elhódítva a világbajnoki trófeát. Mai napig rengetegen érzik úgy, hogy az erősebbnek tűnő csapat története legnagyobb lehetőségét hagyta ki a világbajnoki címre.

A történelem közbeszólt

A sikeres időszak után az országban bekövetkeztek azok a politikai események, amelyek az Aranycsapat végét jelentették. A forradalom idején a tagok közül többen elhagyták az országot, többek között Puskás Ferenc is, aki a Real Madrid legendájává vált és a spanyol válogatottat erősítette a jövőben.

Ez még nem jelentett azonnali zuhanást a csapatnak, az 1960-as években két olimpián is sikerült aranyérmet nyernie (az MLSZ adatbázisában az olimpiai szereplések nincsenek hivatalos meccsként feltüntetve, mert az olimpiai csapat nem a szövetséghez tartozik). A magyar foci továbbra is klasszis tehetségeket adott a válogatottnak, a világversenyeknek pedig gyakori résztvevője maradt a csapat.

Az államszocializmus idején azonban a gazdasági állapotok romlottak, amely bizonyos szinten a labdarúgás és a szakképzés hanyatlását is eredményezte. Világbajnokságon utoljára 1986-ban léphetett pályára a magyar csapat, ahol a kanadaiak legyőzése mellett a Szovjetuniótól 6–0-ra, Franciaországtól 3–0-ra kapott ki.

Ezt követően három évtizedre elbúcsúzott a nemzeti együttes a nagy világversenyektől, eredményei pedig már egyáltalán nem idézték a múltat. Fordulópontot jelentett a 2015-ös év és az Európa-bajnokságon résztvevő csapatok számának kibővítése. Dárdai Pál ugyan rövid ideig volt szövetségi kapitány, de ez idő alatt elindította a csapatot a kijutás felé vezető úton. Végül a helyét átvevő Bernd Storck befejezte a projektet, a norvégok elleni pótselejtezőben kettős győzelemmel harcolta ki helyét az együttes a kontinenstornán

A franciaországi Eb-n Ausztria legyőzésével, valamint az izlandiak és portugálok elleni döntetlenekkel csoportelső lett a válogatott, felejthetetlen élményt okozva a szurkolóknak. Belgiummal szemben már nem volt esélye a legjobb 16 között, de így is az elmúlt idők legjobban sikerült tornája volt magyar szempontból a párizsi.

A sikert újabb kisebb kudarcszéria követte, Bernd Storcknak az Andorra elleni 1–0-s vereséget és a gyenge világbajnoki selejtezős szereplést követően mennie kellett. Ekkor igazán rossz állapotba került a magyar foci, de a korábban Budapest Honvédot bajnoki címre vezető Marco Rossi színrelépése hosszú távon pozitív folyamatot indított el. Vele a 2020-as és a 2024-es Európa-bajnokságnak is résztvevője volt a magyar válogatott, a Liverpoolban játszó Szoboszlai Dominikhoz vagy a szintén kulcsembernek számító Sallai Rolandhoz hasonló futballisták megjelenése pedig reménykedésre ad okot a folytatást illetően.

A legek

Ami a magyar válogatotthoz fűződő legemlékezetesebb rekordokat illeti, érdemes a világhírű 6–3-as siker mellett is kiemelni néhányat. A világbajnokságon aratott nagyarányú győzelmek közül sokan emlékeznek az 1980-as El Salvador elleni csoportmeccsre, Nyilasi Tiborék akkor 10–1-re nyertek El Salvador legjobbjai ellen.

Nem ez volt viszont a magyar csapat egyetlen kilencgólos sikere a vb-k történetében, 1954-ben az Aranycsapat 9–0-ra győzte le Dél-Koreát, mindkettő ma is rekordkülönbségű győzelemnek számít. Mivel az 1930-as években még más rendszerben, kevesebb résztvevővel bonyolították le a tornákat, az 1938-as görögök elleni 11–1-es siker selejtezőmeccsként nem említhető egy lapon a főtáblás mérkőzésekkel, de mindenképpen érdemes megemlíteni ezen a listán.

Ami az egyéni rekordokat illeti, Kocsis Sándor az említett ’54-es vb-n tizenegy szerzett találatig jutott, így mai napig előkelő helyet foglal el a torna történetének góllövőlistáján. Az egyetlen világbajnokságon szerzett találatok tekintetében csak azért második és nem világrekorder, mert az 1958-as tornán a francia Just Fontaine tizenhárom gólig jutott, manapság ez szinte megismételhetetlen teljesítménynek tűnik.

Az egyéni rekordoknál maradva, eddig Dzsudzsák Balázs öltötte a legtöbbször magára a válogatott mezét, összesen 109 mérkőzésen lépett pályára a csapatban, a legtöbb szerzett gól pedig Puskás Ferenc nevéhez fűződik, Öcsi 84-szer talált be az ellenfelek kapujába.

A magyar válogatott története során összesen 89 ellenféllel játszott hivatalos meccset, a legtöbbször a 20. század első felében játszott rengeteg mérkőzés miatt Ausztriával csapott össze, összesen 137 alkalommal. Ennek megfelelően a legtöbb győzelmet is az osztrákokkal szemben aratták a magyarok és a legtöbb vereséget is tőlük szenvedték el.

Ami a törököket illeti, eddig tizenhat meccsből tízet megnyert ellenük a csapat, az 1000. mérkőzésen viszont nem lesz könnyű dolguk Szoboszlaiéknak, hiszen a hazaiak kerete is számos klasszissal lesz tele, elég csak az tavalyi Európa-bajnokságon remeklő, jelenleg Real Madridban játszó Arda Gülert említeni.

Erdélyiek a válogatottban

A magyar nemzeti csapat mezét természetes jónéhány erdélyi származású játékos is viselhette. A Trianont követő időszakban jellemző volt az Erdélyben született labdarúgókra, hogy a magyar és a román válogatott mezét is magukra öltötték pályafutásuk során. Erre az egyik legjobb példa az aradi születésű Avar István, aki magyar színekben 21 mérkőzésen 24 gólt szerzett.

Természetesen arra is volt példa, hogy egy Romániában született focista csak a magyar színeket képviselje, ahogyan ezt többek között a Magyarországon Lászlónak nevezett nagybányai születésű Vasile Miriuță is tette.

Ha a jelenlegi magyar focit nézzük, érdemes kiemelni az Arad megyei Simonyifalván született Zsóri Dániel sikerét, aki az év legszebb góljáért kiosztott Puskás-díjat első magyarként szerezte meg. Ennek ellenére neki a magyar válogatott történelemkönyvébe még nem sikerült beírnia magát, hiszen csak utánpótlásszinten képviselhette a nemzeti csapatot.

Rossi a legjobbak közt

A magyar válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya két Eb-kijutással, a Nemzetek Ligája A divíziójába való feljutással és az Anglia elleni idegenbeli 4–0-s győzelemmel már most beírta magát a magyar foci történetébe.

Ha a számokat nézzük, már kettővel több mérkőzésen ülhetett le a válogatott kispadjára, mint a legendás Sebes Gusztáv, de győzelmek számában még jelentősen elmarad tőle. Ezzel együtt is mindkét mutatóban dobogós az örökranglistán. Eddig Baróti Lajos irányíthatta a leghosszabb ideig a csapatot, 117 mérkőzést és 60 győzelmet számlálva.

Ami Marco Rossi mérlegéből hiányzik, az egyértelműen a világbajnoki kijutás. A magyar csapat idén újra megpróbálhatja elérni ezt a célt, a törökök elleni 1000. mérkőzés és párharc nem közvetlenül erről szól majd, hanem arról, hogy a csapat a Nemzetek Ligája legjobbjai közt maradjon.