A Háromszéki Ágyúsok húszéves hokijátékosa, Kernászt Máté sokáig nehéz felkészülési körülmények között, kisméretű jégpályákon edzett szülővárosában, ez viszont megerősítette őt céljaiban karrierje során. Ma már a helyi jégkorongélet fejlődésének köszönhetően jóval kényelmesebb a helyzete, nemrég társaival elsőként játszhattak meccset a Sepsi Aréna jegén. Úgy érzi, csapatában benne van a lehetőség, hogy egyszer az Erste Ligában szerepeljen, de még sokat kell ahhoz fejlődniük.

Kernászt Máté 2004-ben született Sepsiszentgyörgyön. Fiatal kora ellenére több csapatnál kipróbálta már magát, az idei szezontól a Háromszéki Ágyúsok játékosa. Az elmúlt hónapokban társaival együtt a román bajnokságban és a kupában is sikerült jó eredményeket elérniük, utóbbi versenysorozatban bejutottak a hazai rendezésű Final Fourba.

– Hogyan kezdődött számodra a hokis karrier?

– Négy-öt évesen kezdtem el jégkorongozni. Abban az időben Sepsiszentgyörgyön akkora jegünk volt, mint a hokipálya egyik harmada. Akkor még fent, a nyári színháznál készültünk, később a piac mellé költöztünk egy hasonló méretű pályára. Ott is kemény körülmények voltak, azt követően pedig a régi műfüves focipálya helyén kaptunk lehetőséget edzeni. 2019-ben nyitott meg a nagy jégpálya, ami a városban újdonságot jelentett számunkra.

Amikor kisebbek voltunk, sokat játszottunk nagypályán Brassóban, később pedig Kézdivásárhelyen is készültünk. Mivel én játékosként a Székelyföldi Jégkorong Akadémia csapataiban szerepeltem, hetente egyszer feljártunk Csíkkarcfalvára, egészen a bentlakás elkészülésééig. A Covid alatt már hét szentgyörgyi csapattársammal együtt buborékban laktunk fent.

– Ebben az időszakban a román és a magyar bajnokságban is játszottatok?

Igen, az Akadémiával Magyarországra jártunk ki játszani, a hazai bajnokságban pedig a Sepsiszentgyörgyi Királypingvinekkel indultunk. Ott a legjobb eredményünk két román bajnoki második helyezés volt, ami az adott helyzethez képest nagyon szép teljesítménynek számított, hiszen akkoriban mindenki jobb körülmények között készülhetett és kevesen is voltunk a csapatban.

– Hosszútávon hátráltatott vagy megerősített téged, hogy nehéz körülmények között is ugyanolyan késznek kellett lenned a mérkőzésekre, mint a többieknek?

– Bárkinek erőt ad, ha fel kell vennie a versenyt olyanokkal, akiknek jobbak a lehetőségei. Ma már jobb helyzetben vannak ebből a szempontból a szentgyörgyi gyerekek. Egyértelműen fejlődött a hoki az elmúlt években. Ez nekem is erőt adott ahhoz, hogy jobban hajtsak, akarjak és hozzam ki magamból a maximumot.

– A Királypingvinek után a Sapientia U23-as csapatánál folytattad, ott hozzád korban közeli fiatal hokisokkal játszhattál együtt. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél?

– Két szép évet jelentett az az időszak számomra. Minden körülmény adott volt a felkészüléshez, két svéd szakember személyében nagyon jó edzőim voltak. A társaságot is élveztem, minden adott volt a fejlődéshez és fontosnak is bizonyult a karrierem szempontjából ez az állomás.

– Azt követően lehetőséget kaptál arra, hogy a Háromszéki Ágyúsoknál játszál. Jó időpontban érkeztél a csapathoz, ugyanis ebben a szezonban látványosan jobban teljesít, mint az előzőben. Mennyire erős a csapategység nálatok és milyen céljaitok vannak az idényre?

– Jó közösség jött össze a csapatnál. Az idei eredményeink tényleg egészen kimagaslóak, főleg a szezonkezdésünk volt jó. Közben becsúsznak olyan, meccsek, amelyeket másképp terveznénk el, mint ahogy alakulnak, de ez szerintem mindenhol előfordul. Főleg a szezonkezdésünk volt jó, az elején azt a célt tűztük ki, hogy a román kupa négyes döntőjében mindenképpen legyünk benne, ami össze is jött. Utólag megtudtuk, Sepsiszentgyörgyön lesz megrendezve, ott nyilván szeretnénk minél jobb eredményt elérni, egy érem nagyon szép lenne.

– Szerinted benne van a csapatban a lehetőség, hogy a jövőben akár az Erste Ligában is megállja a helyét?

– Nagyon szép lenne az Erste Ligában játszani, csapatszinten és játékosként is nagy lehetőségként élnénk meg. Bennünk van a potenciál, hogy elérjük azt a szinten, de még sokat kell ezért dolgoznunk. Abból a szempontból felkészültebbnek kellene lennünk, hogy ne mi kapjuk az ütközéseket, hanem mi kezdeményezzük őket. Fizikailag jó formában vagyunk, de nem szabadna meglepnie minket, ha az ellenfél keményebben játszik, mint mi.

– Nemrég lehetőségetek volt felavatni Sepsiszentgyörgyön az új jégpályát. A mérkőzés ugyan nem sikerült jól, mert a Steaua győzött, de azt hiszem, így is maradandó élmény volt számotokra az esemény. Milyen érzéseket éltetek át?

– Számomra mindenképpen különleges élmény volt. A csapatban velem együtt néhány szentgyörgyi hokis játszik, ez nekik is fontos. Ott voltam, amikor megnyitották az arénát, hiszen kosármeccsekre is sokat járok. Láttam, milyen az, amikor teltház van, játékosként átélni pedig csodálatos érzés volt. Hálás vagyok, hogy részese lehettem a jégpálya felavatásának. Kicsit furcsa is volt az élmény, hiszen mindenhol ismerőst láttam a lelátón. A meccs nem úgy sikerült, ahogy terveztük, de az ellenféltől is sokan azt mondták, különleges eseménynek lehettek résztvevői.

– A sepsiszentgyörgyi hokiéletbe szerinted lendületet hozhat az új aréna, több gyerek kaphat így kedvet arra, hogy kipróbálja a sportágat?

– Egyértelműen azt gondolom, buzdítani fogja az embereket a mozgásra. Nálunk van olyan iskolaprogram, amely során a gyerekeket jégen mozgatják meg egész évben. Őket is lehet motiválni arra, hogy hokizni kezdjenek. Ha a csapat jól tud teljesíteni idén, közülünk sokat el tudunk csalni a pályára.