Tizenkettedik osztályos korábban ismerkedett meg a futballal, mára a hazai mezőny egyik rutinos játékosának mondhatja magát a maksai születésű Mánya Szabolcs. Az évek során számos hullámvölgyet élt meg a román bajnokságban, a sportág hazai színvonalat tekintve, a járvány okozta nehéz időszak után viszont szívesen tért vissza Magyarországról. Szerinte előnyei és hátrányai is vannak annak, hogy egyszerre edzője és játékosa a Sepsi-SIC-nek, de ameddig úgy érzi, képes rá, szívesen pályára lép társaival.

Mánya Szabolcs 1989-ben született Maksán. Futsalos pályafutását Sepsiszentgyörgyön kezdte, később egy szezon erejéig Déván, majd évekig Székelyudvarhelyen játszott. Néhány évvel ezelőtt az SG Kecskemét Futsal csapatához szerződött, hazatérését követően pedig a Sepsi-SIC edzője és játékosa lett.

„Amikor labdát adtak a kezembe, azzal elvoltam egész nap, mint minden kisgyerek abban az időben. Így kezdődött nekem a foci iránti szeretet. Kilencéves koromban vittek el az első edzésemre, a teremfocival pedig csak tizenkettedikes koromban találkoztam előszőr. Akkor indult el a teremfoci Sepsiszentgyörgyön, hamar megszerettem a spotot” – emlékezett vissza a kezdetekre a mára már rutinos játékos.

A csapattal a hazai másodosztályban kezdték szereplésüket, az első év főként az egymással és a játékkal való ismerkedésről szólt számukra. Sikeres szezon után feljutottak az elsőosztályba, ahol még elmondása szerint félprofi szinten játszottak, a harmadik évben pedig a keret már profivá vált a teljesítmény szempontjából. Úgy véli, egy év kellett számukra ahhoz, hogy megértsék, mit miért csinálnak a pályán.

Pályafutása során számos erős hazai klubnál játszott, 2020-ban pedig eljött az idő számára, hogy külföldre igazoljon.

„Érkezett már megkeresés az eligazolásom előtt is fél évvel. Pont akkor jött a Covid időszaka, Romániában is kilátástalanná vált minden, beleértve a futsal helyzetét is. Mivel hosszú távú projektet vázolt fel nekem a Kecskemét, úgy éreztem, itt az ideje kipróbálnom magam más országban is” – számolt be döntésének hátteréről Mánya Szabolcs.

Akkor döntött a hazatérés mellett, amikor látta, hogy itthon is javul a helyzet, a bajnokság pedig visszaállt a megszokott kerékvágásba. Számára fontos volt az is, hogy Sepsiszentgyörgyön újra csapat alakult, szívesen fogadta el a SIC megkeresését.

Nagypályás meccsek esetében gyakran mondjuk, az edző legszívesebben bemenne a pályára, hogy onnan tudjon segíteni csapatának, Mányára ennek szabályos lehetősége van, hiszen a klubot jelenleg edző-játékosként is irányítja.

„Ennek vannak előnyei és hátrányai is, de próbálom úgy kamatoztatni a tudásomat és átadni a fiúknak, hogy a lehető legtöbbet tudjam tanítani nekik. Amíg segíteni tudom a csapatot, addig játszom, de amikor azt látom, nem vagyok képes hozzáadni valamit a játékhoz, akkor megállok és kizárólag kintről segítem tovább a többieket” – osztotta meg a 35 éves sportoló.

A közelmúltra rátérve elmondta, a múlt szezonban nyújtott teljesítménnyel elégedettek, mert jó eredményt értek el. Az idei szezonban igyekeznek egy szinttel feljebb lépni, de az elmúlt hónapok teljesítményén mindenképpen szeretnének javítani. Jelenlegi legfontosabb célkitűzésük, hogy a következő két meccsüket megnyerjék a bajnokságban, és fent maradjanak a tabellán, és bejuthassanak a rájátszásba.

„Mindig van, hová fejlődni. Aki azt mondja, nem így van, az valószínűleg inkább nem akar. A játékosoknak és nekem is rengeteget kell fejlődnöm ahhoz, hogy edző-játékosként átlássam a dolgokat. Fontos szempont a szerencse is, általában úgy van, ha teszel érte és sokat dolgozol, akkor szerencséd is van” – tette hozzá az elmondottakhoz a teremfocista.

Sikerei közül azokat az időszakokat tudná kiemelni, amikor a Sepsivel és az udvarhelyiekkel döntőt játszott, de nem hagyná ki azt a korszakot sem, amikor a dévaiakkal kupát és szuperkupát nyert. Szerinte az országban az elmúlt másfél évtizedben számos hullámvölgy volt a bajnokság színvonalát illetően, de a karrierje kezdetéhez képest egyértelműen fejlődött a sportág Romániában.