Apja vezette be a sízés alapjaiba, ma már nemzetközi versenyeken vesz részt a sepsiszentgyörgyi Sport-All Sport Clubbal készülő Zöld Róbert. A gyergyószentmiklósi alpesi sízőnek kiskora óta az volt a célja, hogy a világ legjobbjaival mérhesse össze erejét, ez hamarosan össze is jöhet neki. Úgy érzi, napjainkban a hóhiány és az enyhe téli időjárás jelentősen megnehezíti a sportolók helyzetét, évente kevés lehetősége van Romániában készülni.

– Hogyan kezdődött az alpesi sízős karriered?

– Édesapám, Zöld Imre által ismerkedtem meg a sízéssel. Ő ugyanis edző, kisebb gyerekekkel foglalkozik. Ő indított el ezen az úton. Utána kerültem a Gyergyószentmiklósi Sportiskolához, ahol sokáig versenyeztem. Sajnos nem volt a klubnál megfelelő anyagi háttér a költségek fedezéséhez. Tudni kell erről a sportágról, hogy rengeteg pénz kell hozzá. A kiutazásoktól kezdve, a szállásig és a felszerelésig sok dolgot ki kell fizetni.

– Szóval gyerekként nem volt elég a támogatás ahhoz, hogy magasabb szintre juss?

– Nem tudom azt mondani, hogy egyáltalán nem kaptam, mert az nem lenne igaz, támogattak, amennyire tudtak. A magasabb szinthez viszont valóban túl kevés volt. Elekes Lászlótól sokat tanultam a sportiskolánál, de a 21 éves kor meghaladása után már semmiképp nem maradhattam volna a korhatár miatt. Távozásom előtt jött képbe a jelenlegi edzőm, Bocz Attila, vele kezdtem el járni átigazolásom után külföldi versenyekre. Most már elértük azt a szintet a felkészülésben, hogy idén nyáron hét hetet is havon töltöttünk. Rengeteg szponzorunk van, de még így is kevés tud lenni a kapott összeg a nemzetközi mezőnyhöz képest.

– Sokszor egyáltalán nem volt lehetőséged havon készülni a nyár folyamán, hogyan tartottad formában magad ez idő alatt?

– Száraz edzéseket végeztem. Ebbe beletartozik a konditerem, szaladás és a hegyikerékpár, ami a legjobb helyettesítője volt a sízésnek. Természetesen nem lehet ugyanazt a mozgásformát elvégezni nyáron, ami télen kell a sportághoz. A hóra való visszatérésünkkor mindig izomlázam volt és azt kérdeztem magamtól, miért csinálom ezt megint.

– Az elmúlt hónapok edzésprogramja elég volt ahhoz, hogy formába hozd magad a szezon elejére?

– Ezt még korai lenne megmondani. Nem szeretném elkiabálni, de úgy érzem, sokat tudtunk készülni, nagyon jól állok a szezon első négy versenyét nézve. Most jön egy ausztriai felkészülés, utána pedig folytatom a versenyzést.

– Visszatérve a klubváltást követő időszak elejére, amikor elkezdtél nemzetközi eseményekre járni, az ottani mezőnyben mennyire érződött a színvonalbeli különbség a hazaihoz képest?

– Elsősorban furcsa volt látni, hogy olyanokkal kell versenyeznünk, akik ebből élnek. Ők reggel felkelnek, megcsinálják a reggeli edzésüket, kimennek a sípályára, délután pihennek, este megint edzenek. Nekünk biztosan nehezebb a dolgunk, mert dolgoznunk kell a megélhetésért a sportolás mellett. Sokkal jobb a felkészülésük is, mint nekünk. Nehéz volt velük versenyezni, mert mi az országban nagyon kevesen vagyunk, a felnőtt mezőnyben maximum 25-en. Nemzetközi szinten olyan versenyek is vannak, amelyeken 150-200 sportoló áll starthoz, ami nekünk újdonságot jelent.

– Mindig megvolt benned a motiváció és a kitartás a sízés folytatására?

– Szerintem ez azon múlik, hogy nagyon szeretem ezt a sportot. Kiskoromban mindig szerettem a telet is, ami akkor még volt, mostanában nincs. Volt néhány olyan pillanat a sikertelenebb szezonok végén, amikor úgy éreztem, ez nem fog tovább menni és be kell fejeznem. A téli időszak előtt viszont mindig úgy döntöttem, folytatni akarom.

– A sípályán néha előfordulnak esések és törések. Szenvedtél-e már el olyan balesetet, ami miatt egy ideig nem tudtál versenyezni?

– Volt egy szezon végi bokatörésem, ami szerencsére számomra kedvező időpontban történt, így nem kellett a következőt teljes egészében kihagynom. Így is lemaradtam egy junior világbajnokságról, ami jobban fájt számomra, mint a törés. A sérülésből az ember általában erősebben tér vissza, sikerült is jó eredményeket elérni a következő években.

– Ha jól tudom, a közeljövőben első felnőtt világbajnokságodon veszel részt. Milyen elvárásaid lesznek magaddal szemben?

– Kiskoromtól kezdve az volt a célom, hogy vb-n vagy olimpián szerepeljek. Legalább egyszer versenyezni akartam a világ legjobbjaival. Nem akarok óriási eredményeket elérni köztük, az én szemszögemből nagy dolog a részvételem is. Persze minden starthoz úgy állunk oda, hátha első leszek, na, ez most nem az a verseny lesz, de természetesen itt is a lehető leggyorsabban szeretnék beérni. Februárig még elég sok helyen állhatok rajthoz, folytatom tehát a felkészülést és meglátom majd, mi lesz az egészből.

– Mi a célod a következő versenyeken?

– Ezekkel a versenyeken a legnagyobb cél a pontszerzés. Minél több pontot szeretnék gyűjteni a világbajnokságig, mert akkor előkelőbb helyről indulhatok. Bulgáriában és több boszniai állomáson is rajthoz szeretnék állni, de függ az időjárástól is az, hogy sikerülhet-e. Tavaly decemberben több versenyt is elhalasztottak.

– Említetted is, hogy manapság teljesen mások a telek, mint gyerekkorodban, milyen mértékben tud problémát okozni a sízőknek a hóhiány?

– Nagyon nagy problémát jelent. Tavaly mindössze két-három hetet tudtunk itthon készülni, nagyrészt külföldön síztünk. Nyáron is fedett pályán edzettünk, el kellett mennünk egészen Litvániáig, ami fárasztó utazással járt. A műhó készítése is csak egy adott hőmérséklet alatt lehetséges, elég siralmas a helyzet. Sajnos nem tudunk beleszólni ebbe a változásba.