Könyvet ír, egyéni előadásokat tart és a kultúra magvait igyekszik elhinteni a legkisebbekben a székelyudvarhelyi születésű Zorkóczy Zenóbia. A színésznő még gyerekkorában vált a kultúra szerelmesévé, ez a szerelem pedig azóta tart. A koronavírus-járvány időszakában írta meg első tárcakötetét Kaszáló színésznő, avagy ufó a Székelyföldön címmel, melyben egy kis székely falu és lakóinak életébe leshet bele az olvasó.

– Kiváncsivá tett a könyv címe. Miért Kaszáló színésznő, avagy ufó Székelyföldön?

– Mert a kötetben található címek közül ez jellemzi legjobban a könyv tartalmát. Ugyanis egy színésznő, vagyis én magam vagyok a könyv főszereplője, aki nem szokványos helyzeteket élt át egy székelyföldi kicsi faluban, ahová a világjárvány idejére kiköltözött. Még mindig csudabogárnak, ufónak számít egy magányos nő egy hagyományos székely faluban, főleg ha „művésznő”, és még kaszál is.

A kötetben úgy fogalmaztam meg a falu dolgait és az embereket, ahogyan én láttam, egy kicsit távolabbi perspektívából, de óriási, rajongó szeretettel.

– Ha jól tudom ez az első tárcakötete és a járványidőszak alatt íródott. Felvetődik bennem a kérdés, hogy ezeket unaloműzésből vetette papírra, vagy pont ez volt a cél, hogy összeszedve egy kötet alkossanak a történetek?

– Szabadúszó színészként munka nélkül maradtam a járvány idején, ott éltem és kertészkedtem falun és rácsodálkoztam a helybéliek mindennapi életére. Észrevettem egy csomó furcsaságot az életükben, mert hát a színész is olyan mint az író, egyfolytában monitorozza a környezetét és az embereket. Sok helyi sajátosságot megfigyeltem, sok érdekes figura a szívemhez nőtt. Azt is mondhatnám, hogy mivel nem volt lehetőségem színpadon művelni az emberábrázolást, írásban tettem azt.

Annyira kényszerem volt, hogy elmeséljem ezt a különleges székely világot, hogy képes voltam a színpadot pennára cserélni. A művészetek irányelveikben hasonlóak, úgyhogy nem esett nehezemre.

Nem terveztem kötetet, az Irodalmi Jelen részéről jött az ötlet, hiszen náluk jelent meg jó néhány írásom. Varga Melindának külön megköszönöm a szerkesztést! A könyv dramaturgiáján nem kellett sokat gondolkozni, mert publicisztikai naplóként jól lekövette a koronavírus székelyföldi eseményeit. Pár helyen cseréltük csak fel az időrendi sorrendet, azért, hogy feszesebb legyen.

– Mennyire segített az írás átvészelni a világjárványt? Mit gondol, a humor mrnnyire hatékony a nehéz helyzetek átvészelésében?

– A humor az ember legnagyobb lehetősége, az élet egyik legbecsesebb ajándéka, és erről sajnos sokan megfeledkeznek. Túl komolyan veszik magukat az emberek, valósággal belegörnyednek a célokba, a feladatokba, nem tudnak távolságtartóan viszonyulni magukhoz, kicsit felülről nézni az emberi sorsot. Elfelejtettek viccelődni, kacagni, pedig humorral tényleg könnyebb győzni, bármilyen nehéz helyzetben. Amit ki tudsz kacagni, az megszelídül, attól már nem félsz annyira.

Az is gond, hogy a gyerekeknek sincs, ahol oldódjanak, nincs, ahol kijátsszák, kikacagják magukból a feszültséget. Otthon is és az iskolában is komolynak kell lenni, nincs helye a jófajta hülyéskedésnek. Éppen ezért vált célommá, hogy gyermekelőadásaimban a humort visszacsempésszem a fiatalok életébe. A felnőttekkel nehezebb a helyzet ilyen téren, mint a gyerekekkel, mert a gyermek még képes elvonatkoztatni. A felnőtt, mindig megsértődik, ha magára ismer. Pedig én nem gúnyolok ki senkit, hiszen a szeretet nem gúnyol, inkább sajnál.

A helyzetek, amik megfognak, mindig viccesek. Mert ki gondolta volna, hogy a hűtő tükrében észreveszem a hátam mögött grimaszoló, mutogató boltos nőt és öntudatlan viselkedéséből, melyet a hátam mögött művel, többet megtudok róla, mint a falu szájától?

– Hogyan, milyen keretek között írta meg ezeket a kis történeteket?

– Éltem a mindennapi falusi életem, a mindennapi gondjaimmal, így majdnem minden napnak megvolt a maga tipikus története: tűzifa beszerzése, kerítés készítése, temetőtűz, temetkezés, pálinkafőzés, bevásárlás, kaszálás, telekrendezés, kemenceépítés, diófa megnyesése, építkezés, gyümölcsszedés, állattartás. Sok élményből kerekedik ki nálam egy írás, sokáig figyelek egy-egy jelenséget, amíg meg merem fogalmazni. Mikor már egy történet kiteljesedett bennem és ki akar szabadulni belőlem, „csiklandozva” az agyamat, csak akkor írom meg, de akkor gyorsan.

– Az élete a kultúra, a színészet, az irodalom körül forog. Mikor kezdődött ez a szerelem, ha nevezhetjük annak. Mit gondol, hol gyökerezik a kultúra szeretete az emberben és mi indíthatja el ezt?

– Még a kommunizmus idejéből, kedvenc gimnáziumi tanárom Fábián Ernő filozófus mindenkinek tízest adott, aki megtanult egy Villon verset, vagy elolvasta a naponta általa ajánlott filozófiai műveket Camustól, Diderottól, Platóntól. Így alakult, hogy naponta ezektől a szerzőktől, vagy megtanultam egy verset a világirodalom remekei közül.

Gazda József volt a magyar tanárom, aki nem engedte, hogy három-négy mondatban ugyanaz a szó ismétlődjön, elvárta, hogy mindig megtaláljuk egy-egy forgalmazásban a megfelelő, változatos, kifejező szavakat. Ő minden nap fogalmazást írattatott a diákokkal és volt arra is ideje, hogy kijavítsa és értékelje őket. Aztán négy évig, a gimnáziumi évek alatt tagja voltam a kovásznai diákszínjátszó csoportnak, mellyel több száz előadást tartottunk a szórványban. Talán ebben a zsenge korban és ilyen optimális körülmények között ívódott belém a kultúra, a művészetek és a filozófia iránti lelkesedésem.

– Egy másik interjúban olvastam arról, hogy vándorszínészettel is foglalkozik. Hogyan kell elképzelni ma ezt az életmódot?

– A vándorszínész manapság egy utazószínész, aki vállalja, hogy kistelepülésekre, falura is elviszi a kultúrát, mert sajnos a rendszerváltás óta a nagyszínházak ritkán mennek ki, többnyire a városi elitnek játszanak. Ugyanúgy egyetemi színész diplomával rendelkezem én is, mint kőszínházi társaim, csak mögöttem nincs infrastruktúra, állami támogatás, nekem kell gondoskodnom nemcsak a művészi szempontokról egy előadás kapcsán, hanem az adminisztrációról is, sőt a szervezésről és autóvezetésről is.

Az ilyen diplomás vándorszínészeknek még sincs státuszuk Kelet-Európában, odáig sem jutottunk, hogy elismerjék közszolgálati, közművelődési tevékenységünket. Szerencsére a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) vagy a Bethlen Gábor Alapkezelő kiír egy-egy pályázatot, melyeket mi is megpályázhatunk és eljuthatunk olyan helyekre, ahol piaci alapon nem lehet előadást szervezni, mert vagy túl kicsi a lélekszám, vagy fizetésképtelenek az emberek, vagy mindkettő. Az EU-szabályzata szerint mindenkinek joga van a színházhoz, de ez nem azt jelenti, hogy lehetősége is van eljutni. Hála Istennek ősztől újra mehetek az NKA támogatásával székelyföldi településekre előadásokat tartani.

– Mennyire lehet ma lekötni a gyerekeket? Hogyan fogadják a műsorokat?

– Egy jól megírt, felépített előadással minden gyereket le lehet kötni ma is. Előadások után kérik a gyerekek, hogy ne menjek el, vagy hamarosan jöjjek vissza egy másik produkcióval is. Ölelgetnek, leveleket írnak nekem. Kell ennél több?

– Mesék, gyerekeknek szóló történetek írásán még nem gondolkozott? Mi a véleménye, miben lenne más írni, mint előadni a történeteket?

– Nálam ez a két dolog már rég összefonódott, mivel az előadásaim történeteit én találom ki, én dramatizálom, én írom a szövegek egy részét, én rendeztem meg és én is adom elő. Így konkrétan megtapasztalhatom élőben, hogy amit kitaláltam, megírtam, szerkesztettem, rendeztem mennyire ütős, érvényes, élvezhető és elgondolkodtató.

A saját előadásaimban jobban szeretem a verses és szépprózai szövegek váltakozását, egyrészt, hogy a költészetet is becsempésszem a gyermekek érdeklődési körébe, másrészt jót tesz az előadásoknak is a ritmusváltás, amit a prózai szövegekbe beékelt versritmus ad.

– Nemsokára megjelenik a legújabb kötete az Exit kiadó gondozásában. Miben lesz ez más az előzőhöz képest?

– Ez egy szakmai kiadvány lesz, A gyermekelőadás készítésének fifikái címmel, melyet az NKA Irodalmi Kollégiumának ösztöndíjasként írtam meg tavaly, most pedig a Comunitas Alapítvány támogatásával a nyár folyamán kiadja az Exit Könyvkiadó. Ebben a könyvben épp azt írom meg közérthető nyelvezettel, hogy hogyan lesz irodalmi szövegekből egyszemélyes színházi előadás. A kötetben két előadásom szövegkönyve is olvasható lesz.