Furfangos dolog ám a siker! Azt hihetjük, betölt valamiféle űrt, ha sok százezer ember rajong értünk, egy emberként éneklik a dalszövegünket. De a siker egyszer csak váratlanul megérkezik, hatalmasat robban, majd alattomos módon szájába vesz, megrág és ki is köp. Vagy felemészt. Mikor melyik. Megnéztük a Pogány Indulóról szóló filmet, az Ez így volt szépet, ami egy másfél órás összefoglalója annak a hatalmas ívnek, amit a fiatal rapper, civil nevén Szirmai Marcell bejárt rekordidő alatt. Vele esszük a rántottát reggel, vele fürdőzünk a mámorító sikerben, vele aggódunk a pánikbetegségében, vele sodródunk a függőségek életveszélyes tengerében. Sőt vele vagyunk újra kisgyerekek is, akik édesanyánk és nagymamánk ölelésére és bécsi szeletére vágyunk a leginkább. Egy korlenyomat, ami megmutatja, mennyire feje tetejére állt a könnyűzeneipar.

Több mint 30 országban került fel az HBO Max felületeire Pogány Induló sztorija, többek között Romániában is megnézhető. De még mielőtt felkerült volna, a 25. TIFF-en nézhette meg a kolozsvári közönség a zenés dokumentumfilmet, ami egy korántsem felhőtlen sztárrá válás történetét meséli el. A TIFF-es vetítés végén a film rendezőjével, Tóth Olivér Márkkal és a vezető operatőrrel, Szombath Mátéval beszélgettem.

Miután megnéztem a filmet, az első gondolatom az volt, hogy a készítők vajon mennyire aggódhattak ezért a húszas évei elején járó fiúért, aki mély és jellegzetes hangjával, éles és őszinte szövegeivel Magyarország egyik legnagyobb rappere lett. Tudtak-e vagy egyáltalán szabad volt-e valahogy segíteni neki? A rendező, Tóth Olivér Márk szerint az aggodalom folyton ott volt, de eleinte csak sodrótak az árral. Ő és a vezető operatőr, Szombath Máté már a film forgatása előtt is együtt dolgoztak, de ez az első dokumentumfilmjük közösen. Olivér elmondása szerint elsőre nem akart túlzottan benyomulni a főszereplő életébe, nem akart túl rámenős lenni. Újságírói személete miatt volt benne némi távolságtartás is, viszont ahogy teltek az évek, ahogy készült a produkció, mégiscsak érezték, hogy lehetőségük van arra, hogy segítsék őt bizonyos dolgokban.

„Ahogy a filmben látható, ő egy nagyon határozott és makacs ember, és nem hiszem, hogy rendezőként nekem dolgom lett volna megváltoztatni őt. Azt gondolom, a legtöbbet azzal segítettünk neki, hogy elkészítettük ezt a dokumentumfilmet, mert ez egyfajta tükör lett számára” – magyarázza a rendező, majd Máté hozzáteszi, olyan gyors volt a tempó, hogy Marci (így szólítják) sem fogta fel pontosan, mi történik vele: „Ez a film segített neki abban, hogy lássa, min ment keresztül. Ő maga mondta, hogy néha ő sem emlékezett, hogy mindez így történt”.

Újdonság a zenés dokumentumfilmek világában: a csúcsra vezető utat elkapni

Nem kellett hatalmas kutatómunka ahhoz, hogy világos legyen számomra, Olivér nagyon szereti a zenés dokumentumfilmeket. Egy vele készült interjúban azt nyilatkozta, hogy az elmúlt öt évben megnézte szinte az összes sztárokról és énekesekről szóló zenés, életrajzi doksit. Szerinte ezt a műfajt sokan félreértik. „A legtöbb ilyen film már rég ismert zenészekről szól, akik harminc évvel a nagy áttörés után beülnek egy fotelbe, és visszaemlékeznek az első nagy évükre. Mi viszont szerettük volna megmutatni valakinek a csúcs felé vezető útját, még a nagyon korai szakaszától kezdve. Szerettük volna végigkövetni az első nagy évet, élőben rögzíteni, ne csak visszaemlékezésként maradjon fent” – tudtuk meg a rendezőtől, aki elárulta azt is, hogy hamarabb volt meg ez az ötlet és a forma, és csak utána ismerte meg Marcit, egy barátjuk hívta fel rá a figyelmet. Marci pedig jó időben volt, jó helyen, a készítők pedig elsőre csak beugrottak a próbatermébe, és elkezdtek forgatni. Az a kulisszatitok is elhangzott a kolozsvári közönségtalálkozón, hogy Olivérnek és Máténak is van zenei háttere, zenéltek kisebb zenekarokban, de soha nem lettek túl sikeresek. „Viccesen azt szoktam mondani, hogy rocksztár akartam lenni, de nem jött össze, úgyhogy készítettem egy dokumentumfilmet valakiről, akinek összejött” – jegyezte meg a rendező.

A film forgatása bő három évig tartott, és az operatőr a projekt legelejét emelte ki a legnagyobb kihívásként: „az első napon csak átugrottunk a mindennapi videós újságírói munkánkból, az ehhez szükséges felszerelésünkkel Marci stúdiójába, és egyszerűen el kellett kezdenünk. Aznap kaptuk meg a telefonszámukat, és megkérdeztük, rendben van-e, ha dokumentumfilmet készítünk. Elsőre nem is igazán értették, mit akarunk. És ott, abban a pillanatban el kellett döntenem, hogy hogyan rögzítsem az eseményeket, a döntés pedig az volt, hogy a lehető legnagyobb formátumra kell törekednem, mert lehet, hogy moziforgalmazás vagy televíziós vetítés lesz belőle” – eleveníti fel Máté nagyszabású doku legelső munkanapját.

Kolozsvár is bekerült a filmbe

Az alkotóktól megtudtuk azt is, hogy egy kolozsvári helyszín is bekerült a filmbe, bár nem könnyű észrevenni, mivel koncertfelvételek voltak innen bevágva. Olivér lerántotta a leplet: „Van az a rész, ahol Marci eléri a mélypontot. Előtte van egy montázs, amiben folyton iszik, közben elmosódott koncertképeket látunk, azok Kolozsvárról származnak. Elmentünk Marcival egy kétállomásos erdélyi turnéra, és mindkét helyszín bekerült a filmbe, mert nagyon különleges hangulatuk volt. Nagyon tetszettek a klubok is belülről, és az energia, a kapcsolat a közönséggel. Abszolút kézenfekvőnek tűnt felhasználni ezeket a felvételeket, mert bizonyos szempontból jobbak voltak, mint több Magyarországon rögzített koncert” – jegyezte meg a rendező, majd Máté kiegészítette azzal, hogy a közönség izzadsága pedig felkerült a kamera objektívjére, így egy zseniális és természetes filter van azokon a képeken.

Négyrészes dokusorozat VS. egy film a nemzetközi közönségnek

A TIFF-en az Ez így volt szép című filmet vetítették, azonban Magyarországon nem ezt a változatot láthatták a nézők. Készült ugyanis egy négy részből álló HBO-dokumentumsorozat is, ami a Pogány Induló – Vajon mit mondana anya néven fut. Olivér elmagyarázta, hogy a minisorozat részei egyenként 35 percesek, vagyis összességében több mint két és fél órás a teljes hossza, a mozifilm viszont másfél órás. „A sorozat Pogány Indulóról szól, a film pedig Marciról. Ez jól érzékelteti a különbséget. A film ugyanazt a történetet meséli el, de sokkal szűkebb nézőpontból, arra az útra koncentrál, amelyet együtt jártunk be. Sok mellékszereplőt kihagytunk a nemzetközi moziváltozatból, például Beton Hofit, aki bár Magyarországon nagyon ismert előadó, de a nemzetközi közönség számára kevesebbet jelentett volna a megjelenése. A sorozatban viszont sokkal több jelenete van, és azért voltak fontosak, mert egyfajta mentorként segíti Marcit” – árulta el a rendező a sorozat és a film közötti különbséget.

A politikai rendszer ellen?

A mozifilm külön kitér a Pogány Induló és az előző magyar kormány közötti feszültségekre. A fiatal előadót azzal vádolták, hogy a kábítószerfogyasztást népszerűsíti, mivel Marci koncertjeinek elmaradhatatlan része volt egy hírhedt kérdés. „Szívtatok ma rendesen?" – hangzott el az egyik szám előtt, ami nem tetszett az egykori hatalomnak, és érkezett is a politikai nyomás.

A vetítés után a közönség soraiban felszólalt egy néző: gratulált a filmhez és jelezte azt is, hogy kedve támadt elmenni egy koncertre, pedig nem is beszél magyarul. Hozzátette azt is, hogy reméli, hogy a politikai kontextus már sokkal kevésbé feszült, és csodálkozott azon, hogy egyáltalán megjelenhetett az Orbán-korszakban ez a film. „Számoltunk azzal, hogy valamilyen politikai reakció vagy kommentár érkezik majd a film után, amire majd nekünk is reagálni kell. De végül ez elmaradt. Azt hiszem, elég megfontoltak voltak ahhoz, hogy belássák: Marci népszerűsége miatt nekik sem lenne előnyös beleállni egy konfliktusba. Sokkal ésszerűbb volt csendben maradniuk” – véleményezte a rendező.

A kemény rapper egyben anyuci kicsi fia

A közönségtalálkozón feltettem az a kérdést is, hogy szerintük, mi képezi a lelkét a filmnek. Olivér egy kínai közmondással rukkolt elő rögtön: Vigyázz, mit kívánsz, mert még valóra válhat. „A moziváltozat vágása közben végig ott volt bennünk ez az érzés: talán ez egy olyan történet, amelyben Marci nagyon vágyott valamire, de amikor elérte, nem egészen azt kapta, amire számított. Mert ezt már nem tudja csak úgy egyszerűen maga mögött hagyni vagy lezárni”. Máté kissé máshonnan közelítette meg a kérdést: „A film lelkét és Marci lelkét leginkább a szülein keresztül láthatjuk. Valójában sosem tudhatjuk, milyen ő valójában, mi zajlott a fejében vagy mit érzett igazán. Az édesanyja egészen más személyiség, mint az édesapja, de azt viszont láttuk, hogy mindketten őszintén szeretik őt, a maguk módján”.

Erre a családi szálra rögtön rákapcsolódott a rendező is, hiszen számára is fontos volt ez a nézőpont: „A sorozat címe az, hogy Vajon mit mondana anya. Meg akartuk mutatni ezt a furcsa kettősséget: egy kemény rapper, egy kemény közegben, mégis nagyon szoros a kapcsolatban maradt az anyukájával. Ez a mély, szeretetteljes viszony nagyon meglepett az elején, ezért akartuk a közönségnek is megmutatni. Az első fél évben nem forgathattunk az édesanyjával, mert Marci távol akarta tartani a családját a filmtől, védeni akarta őket a nyilvánosságól. Aztán az egyik forgatási napon az édesanyja egyszerűen besétált a kamera képébe. Ez teljesen spontán történt. Innen indultunk el abba az irányba, hogy sokkal többet mutassunk meg a kettőjük kapcsolatából” – részletezte Olivér.

Hogy van most Marci?

Szóba került az is, hogy a dokumentumfilm lezárása óta Marci egy új utat talált, hogy rendbe tegye az életét: elkezdett színészként is dolgozni. Szerepet kapott egy új magyar játékfilmben, amit ősszel láthat a magyarországi közönség a mozikban, emellett pedig a budapesti Vígszínházban is játszik egy előadásban. „Egy forgatási napra vagy egy színházi próbára pontosan kell érkezni, fegyelmezetten kell dolgozni. Nem jelenhet meg másnaposan, így ez bizonyos értelemben jó irányba terelte az életét. Egy egész stáb vár rád, keretek és szabályok vannak, amelyekhez alkalmazkodnod kell. Szerintem ez sokat segített neki.

A zenei pályát természetesen továbbra sem hagyta abba” – ecseteli a pozitívumokat Olivér, majd kiemelte azt is, hogy Marci a film végén hangsúlyozta: most már egyre inkább lenne Szirmai Marcell, mint Pogány Induló. Ez egy finom utalás volt arra az elképzelésére, hogy színész szeretne lenni, akit a saját nevén ismerik, nem pedig előadói alteregójaként. Máté szerint pedig már a forgatás legelején is azt remélték, hogy ilyesmi lesz a történet lezárása: „hogy egyszer csak felébred egy keddi napon, és azt mondja, hogy oké, mostantól színész leszek, hiszen gyerekszínészként kezdte a pályáját”. Innentől kezdve pedig nincs más dolgunk rajongóként, nézőként, de akár teljesen civilként is: szorítsunk, hogy Szirmai Marcell is érvényesülni tudjon, végre kilépjen Pogány Induló árnyékából.  

(Nyitókép: HBO - Fábián Soma)