Építészeti kincseink nemcsak múltunkat őrzik, hanem inspirációt is adnak a jövő generációinak. Az Országos Helyreállítási Tervből finanszírozott projekt révén számos erdélyi magyar műemlék újul meg az elkövetkező három évben. A mikházi római múlt egyike annak az örökségnek, amit „ükapáink”, őseink hagytak ránk: a 2000 évvel ezelőtti római központ a Nyárádmente és Kelet-Erdély legfontosabb katonai helyszíne volt – világosított fel Pánczél Szilamér régész, a Maros Megyei Múzeum osztályvezetője. Bár a szilágysági és a bánsági szakasz kutatása előrehaladottabb, egy ideje Mikházán is komoly munka folyik: több mint tíz éve dolgoznak a településen a régészek, több tízezer lelet került felszínre, és minden évben megszervezik a római örökséget népszerűsítő fesztivált is.

Ükapáink építették sorozatunkban szakértők és helybeliek segítségével mutatjuk be az ország legnagyobb örökségvédő programjához csatlakozott erdélyi helyszíneket, köztük Hargita, Szilágy, Bihar, Máramaros, Beszterce-Naszód, Kolozs, Szeben, Temes és Fehér megye épített örökségét, azok történetét, és a helyreállításukra készült terveket. Fény derül arra is, hogyan őrzik meg az épületek eredeti stílusát, miközben korszerűsítik ezek infrastruktúráját.

A régészeti leletek szerint Mikháza 150 évig volt része a világbirodalomnak. A táborban állomásozó katonák 500 segédcsapatba tömörültek, ők Pannóniából, a mai Magyarország területéről vonultak át, de a csapatokat eredetileg keleten, a mai Libanon térségében verbuválták – részletezte Pánczél Szilamér a régészeti feltárásokra hivatkozva.

Mint mondta, a katonák 25 év szolgálatra kötelezték el magukat, és oda költöztek, ahová a birodalom parancsolta őket. Az 500 segédcsapatnyi katonával együtt 2000-2500 polgári lakos is letelepedett a térségben, hiszen a katonai szolgálat teljesítése után a családalapítás is prioritássá vált. Bár az átlagéletkor csupán 40 év volt a férfiak esetében, így a 150 év alatt három generáció élhetett Mikháza területén.

Ezt a különleges római múltat eleveníti meg a Mikházán kialakított régészeti park: a lelőhely egy részét kivonták a mezőgazdasági művelés alól, információs táblákat helyeztek el, ugyanakkor állandó kiállítóhelyeket hoztak létre a Time Box pavilonokkal, melyek az időutazás élményét próbálják elősegíteni. Emellett a római fesztivál is erősítette ennek az örökségnek a megkedvelését, elfogadását.

„A cél az volt, hogy olyan épületek jöjjenek létre, amelyek a mikházi rusztikus tájba illeszkednek, de mégis markáns elemei a régészeti parknak, ugyanakkor kiállítóhelyként is funkcionálisak” – osztotta meg velünk Pánczél Szilamér régész hangsúlyozva, hogy 2026-ig kell befejezniük a tervezett csűrt, amely egy viszonylag nagy látványraktárnak fog helyet adni, illetve egy római ebédlő rekonstrukciónak, ami múzeumpedagógiai teremként használnak majd. A csűrön keresztül válik megközelíthetővé a római lelőhely.

Emellett a projekt keretében egy saroktornyot is újraépítenek. „A legnagyobb kihívás az, hogy olyan formában jelöljük meg ezeket a római épületnyomokat, hogy ne zavarják az egyébként már létező kultúrtájat. Ez a kultúrtáj az elmúlt 100-200 évről mesél, a római kor pedig évezredes perspektívákig repít vissza, és a különböző rétegződések párhuzamos megjelenítése számunkra nagy feladat” – osztotta meg velünk a Maros Megyei Múzeum osztályvezetője.

A mikházi római castrum az Országos Helyreállítási Terv (PNRR) keretében 2 100 000 euróból újul meg. További részletek a videóban.