Túllépni Csíkszereda határait – terveiről kérdeztük Veress Albertet, a Csíki Játékszín új igazgatóját
Egy ideje tudatosan visszavonult a színpadi szerepléstől, ám azt nem tervezte, hogy a Kányádi Szilárd lemondása után üresen maradt igazgatói székre pályázni fog. Végül sok biztatás és komoly szakmai háttértámogatás hatására hozta meg a döntését. Veress Alberttel, a Csíki Játékszín március végén kinevezett vezetőjével beszélgettünk.
Az utóbbi években leginkább adminisztratív feladatokat vállalt a társulatnál. Tudatosan maradt távol a színpadtól?
Igen. Már jóval régebb óta szerettem volna tartani legalább egy év szünetet a színpadtól, de erre nem volt lehetőségem csak azután, hogy igazgatóváltás történt, Parászka Miklós helyére Kányádi Szilárd érkezett. Akkor viszont szerencsésen alakultak a dolgok, hiszen Szilárd terveivel is pont összhangban volt az én elképzelésem. Ő szeretett volna létrehozni egy marketingosztályt, én pedig oda kerültem, mint fotós és videós. Tehát abszolút tudatosnak mondható ez a távolmaradás.
Innen egyenes út vezetett odáig, hogy megpályázza a Kányádi Szilárd lemondása után üresen maradt igazgatói széket?
Egyáltalán nem. Hosszú és bonyolult folyamat volt, amíg eljutottam erre a döntésre. Eleinte nem is gondolkoztam rajta. Aztán emberek kezdtek el hívogatni, győzködni, akik elültették a bogarat a fülembe. Sokáig nemet mondtam és magamban nem éreztem, hogy ez nekem való. Viszont sokan jelezték, hogy hisznek bennem, és úgy gondolják, hogy jól tudnám végezni ezt a feladatot. Mindennek hatására egyszer csak nekiültem gondolkozni, hogy vajon mit is lehetne tenni azért, hogy jobb legyen. Amikor háromoldalnyi ötletet összeírtam, akkor az az érzésem támadt, hogy vannak lehetőségek és van, amit csinálni. A végső lökést az adta, amikor Vladimir Anton rábólintott arra a felkérésre, hogy nálunk főrendező és művészeti tanácsadó legyen. Akkor mondtam azt, hogy így, ilyen körülmények között bele merek vágni.
A szerződése aláírásakor a város vezetősége a célokról úgy nyilatkozott, hogy „szintet kívánnak lépni”. Pontosan milyen elvárásokat fogalmaztak meg Ön felé ebben a folyamatban?
A polgármesteri hivatal elvárásai egészen összhangban vannak az én elképzeléseimmel. Azt szeretnék, és én is azt szeretném, hogy olyan színházzá fejlődjünk, amelyik fontosabb szerepet fog betölteni a város és a térség életében, valamint a szakmai életben is. Olyan színházzá szeretnénk válni néhány éven belül, amire máshonnan is felfigyelnek a nézők, és eljönnek megnézni az előadásainkat. Mindezt úgy tudjuk elérni, ha egyre magasabb művészi színvonalú előadásokat sikerül létrehoznunk úgy, hogy közben szem előtt tartjuk, hogy a színház a nézőkért van elsősorban. Gyakran hallom, hogy az emberek szétválasztják a dolgokat, és népszínházról vagy művészszínházról beszélnek. Én azt gondolom, van a kettő között egy nagyon szerencsés út. Már voltak ilyen tapasztalataink korábban, amikor eljött egy-egy igazán jó rendező és olyan csillagzat alatt született meg előadás, hogy tényleg mindenki megkapta benne magának azt, amit értékesnek tart. Ezt az utat szeretném keresni.
Mennyi idei tart az igazgatói mandátuma, mik a tervei ezalatt?
A kinevezés sajnos csak három évre szól. Azért mondom, hogy sajnos, mert ennyi idő alatt egy művészeti-, és színházvezetési koncepciót és stratégiát elég nehéz megvalósítani. Általában egy színházigazgató pályafutása 10-12 év minimum, ami alatt sikerül a saját elképzelése és víziója szerint átformálni az adott színházat. Én nagyon remélem, hogy sikerül az első három évben olyan biztató eredményeket elérnünk, hogy tovább folytathassuk majd ezt a munkát.
Kapcsolódó
Egyetem után rögtön a Csíki Játékszínhez került, 2003 óta tagja a társulatnak. Mennyiben segíti a menedzseri munkáját az, hogy eképpen kívül-belül ismeri a Csíki Játékszín társulatát, működését?
Úgy gondolom, hogy óriási mértékben segít. Főleg az, hogy nem csak a színpadon töltöttem ezt az időt, hanem az utóbbi 2-2,5 évben fent az irodáknál is megfordultam. Ez megajándékozott egy másik szemszöggel, a színházcsinálás másik oldalát is megtapasztalhattam. Tényleg elég részletesen ismerem a problémákat, az erősségeket. Nagyon érdekes, hogy még így is sok problémával és nehézséggel szembesülök, amikről nem is tudtam, nem is gondoltam volna, hogy hogyan működik. Ha valaki kívülről jönne ide, szerintem nagyon nehéz lenne, hogy megértse a helyzetet és el tudjon indulni valami felé.
Miben lehet más egy kisvárosi színház vezetése egy nagyvárosihoz, akár fővárosihoz hasonlítva?
Vannak elképzeléseim erről. Ha csak a költségvetésből indulok ki, akkor már ott akkora különbségek vannak, hogy már emiatt is egészen más lehet egy ilyen kis színházat menedzselni, mint mondjuk, egy állami színházat, amit a kulturális minisztérium tart fenn. Ennek vannak negatívumai és pozitívumai is. A negatívumot nyilván elsősorban az anyagi források hiánya jelenti. A pozitív pedig az, hogy mi itt a nézőkkel sokkal közelebbi kapcsolatban vagyunk. Személyesen is találkozhatunk, akár én, mint igazgató, akár az összes alkalmazottunk szervesebben kapcsolódnak a nézőkhöz. Nagyon fontos dolog, hogy előadások előtt akár egy-egy pillantást válthatunk, érezzük ezt az emberi jelenlétet. A társulatunkra is ez a közvetlenség jellemző. Kis társulat vagyunk, sokkal családiasabb az együttműködés, mint egy óriási intézménynél, ahol mondjuk, van száz színész és lehet, hogy évekig nem is találkoznak egymással.
Hogyan élte meg a társulat az elmúlt három évet, mióta Parászka Miklós alapító-igazgató húsz év után távozott a társulat éléről?
Vegyes érzelmeket szült ez a helyzet. Minden nagy váltás bizonytalanságot, egyben egyfajta izgalmat és érdeklődő várakozást is hoz magával. Ez esetben véleményem szerint nem tett jót a társulatnak, hogy a Parászka Miklós örökébe lépő Kányádi Szilárd ilyen kevés ideig volt igazgató. Úgy érzem, ezáltal picit jobban elbillent a mérleg nyelve. Ahogy említettem, három év nagyon kevés ahhoz, hogy valaki meg tudjon valósítani egy tervet, tudjon csapatot építeni és végigvinni egy víziót. Ez érvényes a Kányádi Szilárd-korszakra is. Éppen amikor már kezdtek volna kialakulni a dolgok, akkor pont vége lett és ideiglenes igazgató került a színház élére, kialakult ismét egy új helyzet. Sok kérdés felvetődött és bizonytalanságot szült a társulat tagjaiban.
Mennyire segíti ezután is a színházat Parászka Miklós, illetve a nemrég leköszönt Kányádi Szilárd?
Parászka Miklós örökös tagként van jelen a társulatunkban. Én sokat tanácskoztam vele abban az időszakban, amikor el kellett döntsem, hogy pályázok-e vagy nem. Ő már akkor kért, hogy pályázzak, amikor leköszönt a vezetésről. Tartjuk a kapcsolatot, rendszeresen beszélünk, kérünk tőle tanácsokat. Szilárddal meg még szorosabb a viszonyunk, mert ő nálunk játszik folyamatosan és szeretném, ha ez így is maradna. Ő is nagyon sokat segített abban, hogy belelássak bizonyos dolgokba.
Milyen a jó színházmenedzser a megítélése szerint, mik azok az elvek, amiknek ebben a szerepben meg szeretne felelni?
Lehet, hogy még nincs egy teljesen jól kialakult képem erről. Azt tudom, hogy sokszor a mindennapok gyorsan pörgő eseményeiben és a mindenféle hétköznapi ügyekben szem elől téveszthetjük a tényleges célt. Nálunk a cél az, hogy egy előadás minél jobb legyen, a színházban minden kérdés eköré csoportosítható. Ha van ilyen jól meghatározott irányvonal az emberek fejében, akkor igazából sok probléma önmagától megoldódik. Fel kell tennünk a kérdést: ez a problémafelvetés most az előadást szolgálja, vagy valami mást? Ha nem az előadást szolgálja, azt jelenti, hogy valami hiba lehet a rendszerben, mert az intézményünk arról szól, hogy előadásokat készítünk. Az a jó menedzser aki folyamatosan fel tudja idézni az emberekben, hogy miért is csináljuk azt, amit csinálunk. Közben ebből születik egy halom más feladat. Hogyan tudjuk mi ezt a cél jól szolgálni, milyen eszközökkel, hogyan tudunk egymással jól kommunikálni, stabilitást biztosítani, jól működő rendszert kialakítani?
A közelmúltban átesett a Csíki Játékszín egy arculatváltáson. Hogyan áll most a színház brandjének a helyzete?
Megszületett ez az arculatváltozás, ám pont ezt követően szűnt meg a marketingosztály és azóta a brand alkalmazása kicsit esetlegessé vált. Szeretném, ha erre jobban odafigyelnénk. Erre külön ember kellene, aki a marketinggel foglalkozik, nekünk pedig nincs ilyen alkalmazottunk és lehetőségünk sincs rá, hogy legyen. Valószínűleg én személyesen fogok odafigyelni, hogy minél pontosabban alkalmazzuk ezt a kialakított identitást, és minél jobban beépüljön az emberek tudatába.
Hogy látja a társulat helyét a két másik Hargita megyei színházhoz képest?
Úgy érzem, hozzájuk képest szerencsés helyzetben vagyunk. Mondhatom ezt anyagilag és nézőszám szempontjából is. Ugyanakkor ennek van egy másik oldala is, mivel ezáltal a lehetőségeink is szűkebbek egy kicsit. Talán több a kötelezettségünk a nézőink felé. Azt viszont nagyon jónak tartom, hogy az utóbbi években elindult egy egészséges együttműködés a három színház között. A másik két színház vezetősége is nagyon nyitott arra, hogy hozzunk létre közös produkciókat, valamiképpen osszuk meg a költségeket, mert mindhárman anyagi nehézségekkel küszködünk. Tudunk együtt gondolkozni olyan megoldásokon, amivel egymást is tudjuk segíteni.
Milyen fontos eseményre készül legközelebb a Csíki Játékszín?
Június elején szervezünk egy fesztivált. Az ötletét az szülte, hogy a végzős színis egyetemisták egész évben csak online dolgoztak. Utolsó évben nagyon lényeges volna, hogy találkozzanak a közönséggel. Szomorú és kegyetlen helyzet számukra, hogy nem játszhattak közönség előtt. Arra gondoltunk, hogy felajánljuk az egyetemistáknak a színpadunkat. Ezért június 8. és 13. között szervezünk egy nekik és róluk szóló eseményt, ahol megmutatkozhatnak. Részt vesz majd a marosvásárhelyi, a kolozsvári, a temesvári és a bukaresti színművészeti egyetem. A tervek szerint lejátszanak 20-22 előadást, a film- és média szakosok esténként levetítik a vizsga-produkcióikat, a díszlettervező szakosok kiállítják a vizsgamunkáikat, ezen kívül workshopokat tartunk majd délelőttönként. Szeretnénk, ha a szakmából minél többen eljönnének, és megnéznék a fiatalokat. A fesztivál brandingjét Szőcs Attila, a vizuális identitás elkészítését pedig László Hajnalka vállalta el. A fesztivál nevét még nem szeretném elárulni, de annyit mondhatok, hogy nekem nagyon tetszik, és hamarosan ki fog derülni. Mivel elég későn tudtunk belevágni a szervezésbe, és szoros az idő, ezért itt is megemlíteném, hogy támogatókat keresünk az esemény megszervezéséhez. Bárkit szívesen fogadunk, aki valamilyen módon hozzájárulna a rendezvényhez.
A jelenleg futó szezonban nem hirdettek bérleteket, ám sokan bizonyára szívesen támogatnák a korábbi években megszokott formában a színház működését.
Így van, nem hirdettünk ebben az évadban bérletet, az úgynevezett mecénás bérleteinket sem lehetett megvásárolni, de sokan jelezték, hogy ettől függetlenül szeretnék támogatni a színházat. Úgy döntöttünk, hogy készítünk egy mecénás kártyát. Nem bérlet lesz, hanem egy támogatói státusz, amivel a vásárlók mostantól egészen a jövő évad végéig megnézhetik bármelyik előadásunkat. Szeretnék biztatni minden nézőt, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel.
Lesz-e ideje a társulat menedzselése mellett a zenélésre és fotózásra, ami szintén fontos szerepet töltött be az életében?
Jelenleg úgy látom, hogy nem nagyon fér bele. Szeretném, hogy ezek ne maradjanak ki teljesen az életemből, de tényleg nehézkes megoldani. Be kell vállalnom, hogy főleg az elején nagyon megterhelő lesz, és sok munkával jár, ezért fel kell áldozzak egyéb dolgokat. Az lenne a cél, hogy minél előbb kialakuljon egy olyan rendszer, amit nem építeni kell, hanem karban tartani, és akkor talán belefér egyéb is. Próbálok azért tudatos lenni, odafigyelni, hogy a menedzseri munkámra ne menjenek rá bizonyos fontos dolgok.
Veress Albert 2003-ban végzett a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen, ezután lett a Csíki Játékszín társulatának tagja. Négyszer tüntették ki az évad színésze elismeréssel, 2006-ban és 2007-ben Hunyadi László-díjat kapott, 2006-ban és 2010-ben Kisvárdán Teplánszky-díjjal tüntették ki, 2011-ben pedig az EMKE Kovács György díjjal ismerte el. Több zenekarban játszott billentyűsként, nagybőgősként és dobosként, több erdélyi színházzal működött közre zenei munkatársként.
CSAK SAJÁT
.jpg)
