TIFF-es filmélményeink: idegen kultúrák és társadalmi egyenlőtlenségek

A Kolozsváron zajló 22. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF) kétszáz filmet vetítenek. A filmfesztivál helyszínei idén is hagyományosan Kolozsvár, Szászfenes és Bonchida, június 9. és 18. között összesen 18 helyszínen nézhetnek filmet az érdeklődők. Mutatjuk, mit láttunk eddig.

Christian Lollike: Kagefabrikken (versenyfilm)

„Európában identitásválság tombol” – sokat halljuk ezt és ennek számtalan hasonformáját immár évek óta különféle csatornákon, amivel rém leegyszerűsítve annyit mondanak a mondók, hogy a fehér keresztény államokat és hagyományos kultúrkörüket elárasztják egy idegen kultúra hordozói, nevesül a muzulmánok. Katasztrófa – teszik hozzá a félelemkeltésben jeleskedő médiaszereplők.

Christian Lollike dán rendező és Sigrid Johannesen forgatókönyvíró ezt a tömeges rettegést fordítja át abszurd elemekkel is megtűzdelt vígjátékba olyformán, hogy az elfogadásról, illetve annak lényegi összetevőjéről, a szeretetről próbál tanmesét felállítani. A Kagefabrikken, amit angolul The Cake Dinasty-ra fordít a nemzetközi filmforgatás, magyarul körülbelül Sütigyárosok lehetne, arról szól, hogy az Agger család egykor virágzó sütigyára megmentésére az öngyilkos gondolatokkal kacérkodó tulajdonos Niels (Nicolas Bro) mellőzésével lánya és veje egészséges (tehát cukormentes) receptekkel édesgetné vissza a kuncsaftokat. Niels semmiről nem kíván beszélni, de alapvetően problémás számára ez a váltás. Mint a sütigyár, ő is válságba kerül, beleszeret az iraki menekült takarítónőbe, Zeinabba (Bahar Pars), és annak datolyás-vajas sütijébe. Előbbit a felesége tudta nélkül feleségül kéri, utóbbit, mint a gyár legújabb sztársütijét kívánja piacra dobni. Hatalmas kavarodás indul: a gyárba muzulmán menekülteket alkalmaznak, Niels maga kikeresztelkedik, és lényegében többnejűsítené magát. Tovább nem mondom, de azt tudni kell, hogy ebben a vígjátékban az abszurd ötletek, a vívódások és konfliktusok, valamint a fél- vagy teljes győzelmek is valahogyan természetesnek tűnnek, jóllehet a nézők bizonyára nehezen fogadják.

A cselekményt számos szituációs és fordulati muris elem gördíti egyre előre, és nem lenne vérbeli dán alkotás, ha némi tragédia nem okozna pillanatnyi, mindazonáltal felszabadító zavart. Meghökkenni is van alkalom, ugyanis váratlanul a krémek és cukrok hatásosan keverednek az egyik kövér cukrászhölgy testi bájaival, a muzulmán vallási protokoll a keresztény megrökönyödéssel, a visszaható dán humorban tükrözött arab polgárpukkasztás a hétköznapi rasszizmussal. És van, hogy a mákos bejgli megsemmisül a tejfehér farpofák alatt, akárcsak előítéleteink a rengő rekeszizomtól. Vetítik még a TIFF-en vasárnap, június 11-én a Victoria moziban. (Ferenczi Szilárd)

Isabella Carbonell: Dogborn (Focus Nordic)

Mi az ára a túlélésnek? Az elsőfilmes Isabella Carbonell egy hajléktalan testvérpárt szembesít a jobb élet lehetőségével, de csak a náluk is szerencsétlenebbek kárára.

Nem tudjuk meg, hogy a meg nem nevezett svéd nő (Silvana Imam) és ikertestvére (Philip Oros) miért hajléktalanok. Megtudjuk viszont, hogy a férfi nem beszél, mióta visszatért Szíriából, így testvére az, aki anyatigrisként védelmezi öccsét. Egymásba kapaszkodva próbálnak kitörni abból a negatív spirálból, amibe belekerült az életük.

A remény akkor csillan fel, amikor az irántuk lekötelezett Petri közvetítésével állást kínálnak nekik. Jótevőjük próbálja őket lebeszélni (mert tudja, hogy mi vár rájuk) de a nyomorból való szabadulás ígérete túl csábító.  Az „állásinterjún” csak annyit közölnek velük, hogy árut kell kiszállítaniuk bizonyos címekre, majd mossák le a furgont. Cserébe fizetést, tetőt a fejük fölé és fényes jövőt ígérnek. Túl szépen hangzik, hogy igaz legyen, és az is.

Már az első transzport alkalmával világossá válik számukra, hogy a szállítmányuk ember, a munka pedig szexkereskedelem; éjszakánként random címekre szállítják „áruikat”. A karácsonyfa fényei és a jóléti svéd társadalom melegében szörnyek rejtőznek. Az ikrek azon még túl tudják tenni magukat, amikor „normál” lányokat szállítanak ki, de egy kínai testvérpár (Mia Liu és a gyerekszínész Emma Lu) már nekik is túl soknak bizonyul.

A Dogborn egy olyan világ egyenlőtlenségeire reflektál, amelyben a szegények egyre szegényebbek, a gazdagok pedig azt hiszik, hogy azt csinálhatnak, amit akarnak. Az ikerpár női karakterét egy ismert svéd rapper, Silvana Imam alakítja, aki erőteljes játékával uralja a filmet. Elhisszük neki, hogy a benne felgyülemlett negatív tapasztalattal a háta mögött bármikor robbanhat. Ami nem is késik…Vetítik még a TIFF-en kedden, június 13-án 18 órától a monostori Dacia Moziban. (Moldován Árpád Zsolt)

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

 

Kapcsolódók

banner_bcxvIA0Y_2.jpg

Kimaradt?