Magyarország kolozsvári főkonzulátusán került sor idén a Kemény Zsigmond irodalmi díj átadására november 18-án – a díjat 2016-ban alapította a kolozsvári Helikon folyóirat és évente ítéli oda olyan szerzőnek, aki „írásai és munkássága révén a Helikon tágabban értelmezett alkotói közösségének kiemelkedő személyisége”. A díjat 2022-ben Száraz Miklós György budapesti prózaíró érdemelte ki.

Demeter Zsuzsa, a Helikon folyóirat szerkesztője felvezető laudációjában kiemelte: a Helikon folyóirat alapító okiratában már a rendszerváltozást követően szerepelt a Kemény Zsigmond-díj megalapítási szándéka, ám ez sokáig váratott magára. Karácsonyi Zsolt főszerkesztőnek köszönhetően azonban sikerült létrehozni ezt a díjat. Korábban Antal Balázs, Szántai János, Láng Orsolya, Márton Evelin, Vida Gábor és Lövétei Lázár László szerzőknek ítélték oda a díjat. Azok kapják meg, akiknek munkásságát nemcsak a szerkesztőség, hanem a tágabb olvasóközönség is nagyra értékeli, és a folyóirat lényegében főmunkatársként tiszteli szerzőgárdája között – tette hozzá. Mint mondta, nincs számottevő különbség erdélyi és magyarországi szerzők között, és Antal Balázsnak az erdélyi irodalomról szóló munkásságának példájával élve kiemelte, hogy ebben a kontextusban a magyarországi szerzők is erdélyiekké válnak, ide kapcsolódnak.

„Ismerhet-e jobban önmagunknál egy budapesti?” – utalt Demeter Zsuzsa Száraz Miklós György 2018-as Székelyek című albumára és a könyv kolozsvári bemutatójára. A szerző számos művészeti ismeretterjesztő fotóalbum szerkesztője és szerzője is regényei és novelláskötetei mellett, amelyek több szállal is kapcsolódnak Erdélyhez.

Száraz Miklós Györggyel a Helikon prózaszerkesztője, Márton Evelin beszélgetett a továbbiakban, a szerzőről pedig kiderült, hogy bár Budapesten született, Törökbálintot tekinti otthonának, mivel az édesanyja, aki alföldi lány volt, orvosként dolgozott az ottani tüdőkórházban. Édesapja pedig vízivárosi, budai származású, ugyanakkor anyai ágon a nagynénje Szilágykrasznára került 1945-ben, így régiónkhoz rokoni szálak is fűzik.

Márton a díjazott szövegeinek olvasását Aladdin lámpájának dörzsöléséhez hasonlította, mivel sosem tudni, mivel találkozik szembe az olvasó – a jótékony, kíváncsiságot gerjesztő kiszámíthatatlanságé a terep. Szó esett emlékezetes nagyregényéről, a Lovak a ködben-ről, melynek megjelenése után 2003-ban a szerző József Attila-díjban is részesült. Mint kiderült, Száraz számára a régészet volt az első olyan pálya, amire egészen kicsi kora óta vágyott, mígnem sikerült is belekóstolnia a szakmába, amelyet hamarosan elhagyott. Tanult az ELTE bölcsészkarán történelem és levéltár szakot, de a régiségek iránti szeretete nem lankadt, hiszen mai napig gyűjt például különleges üvegtárgyakat, bokályokat, kerámiát, kavicsokat – textíliákat azonban nem. Érdekesség lehet pályakezdők számára, hogy valójában csak 39 éves korában kezdett el írással foglalkozni.

Száraz Miklós György (1958, Budapest). Az egyetemet az ELTE Bölcsészkarán, történelem és levéltár szakon végezte, belekóstolt a régészetbe is, 1984-ben végzett. 1984-től 1987-ig a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott, majd két évre elszegődött a Hírlapkiadó Vállalathoz üzemilapos újságírónak, különböző gyári és gyógyszergyári újságokhoz került, Kőbányán, Zuglóban, Albertfalván dolgozott. 1989-től 1991-ig a Juhász Ferenc szerkesztette Új Írás tanulmány rovatának vezetője volt. A folyóirat 1991 decemberi megszűnte után a Pannon Könyvkiadóhoz került szerkesztőnek, majd irodalmi vezetőnek. Később számos könyvkiadónak volt irodalmi vezetője, de összességében inkább szellemi szabadfoglalkozású volt, írásból, főként históriai tárgyú albumainak szerzői jogdíjaiból élt. Különböző álneveken korábban is megjelentek írásai, saját néven 1991-től ír és publikál rendszeresen. Dolgozott és dolgozik nagy könyvkiadóknak, egy seregnyi napilapnak és folyóiratnak. (Kulturális főszerkesztő-helyettese volt a 2009 decemberétől 2010 szeptemberéig létezett Nagyítás című hetilapnak.) Egy időben a fotózás és a filmezés foglalkoztatta, fényképezett és forgatott egyebek közt Erdély és a Felvidék tájain, Andalúziában, Katalóniában, Tibetben, Marokkóban. Kitüntetései: József Attila-díj (2003), Fitz József könyvdíj, a Magyarország csodái című könyvért (2003), Ünnepi Könyvhét miniszterelnöki különdíja a Mesés Magyarország című könyvért (2012), Bertha Bulcsú Emlékdíj (2013), Arany Medál-díj – ’az év írója’ (2015), a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának könyvnívódíja az Apám darabokban című regényért (2016), a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2018), Székely Bicskarend (2020), Magyarország Babérkoszorúja (2021), Irodalmi Prima-díj (2021).