Vida Gábor prózaíró kapta a Helikon irodalmi folyóirat Kemény Zsigmond-díját. A díjátadót szombat este online közvetítették a Helikon Facebook-oldalán.

Az Arad megyei Kisjenőben született, jelenleg Marosvásárhelyen élő prózaírót, az Ahol az ő lelke és az Egy dadogás története című regények szerzőjét, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztőjét Márton Evelin író, a Helikon szerkesztője méltatta, laudációját a Vida Gábor által gyakran használt, „Édes nénémnek” címzett levelek formájában írta meg.

Miután Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője átadta a Kemény Zsigmond-díjjal járó oklevelet, Vida Gáborral Papp Attila Zsolt költő, szerkesztő beszélgetett. Felvezetőként elmondta, a díjjal a Helikon olyan teljesítményt honorál, „amelyet az adott évben a folyóirat hasábjain jelentősnek ítél, illetve olyan szerzőt, akik valamilyen szempontból – habitusilag, szellemiségileg, írásművészetileg – közel állnak hozzá”.

A beszélgetésben szó esett Vida Gábor Kemény Zsigmondhoz, és más „régi magyar” írókhoz fűződő viszonyáról, amit szerinte elősegít az, hogy Erdélyben még mindig él az a nyelv, ami hozzáférhetőbbé teszi az itt élők számára ezt az irodalmat, emellett arról is, hogy miért áll közel a Mikes Kelement idéző levélforma Vida Gáborhoz. A szerző azt is elárulta, hogy jelenleg újabb „hosszabb” erdélyi történeten dolgozik, amely a 30-as években kezdődik és az 50-es évekig ível, és azt vizsgálja, hogy hogyan hatott egy kis település életére a diktatúra, ami tulajdonképpen már a két világháború közötti időszakban elkezdődött. A beszélgetés alább visszahallgatható: