Egy tucat szakember bevonásával szerveztek restaurátor workshopot a Csíki Székely Múzeum szakemberei. Az öt napos eseményen a szakmai tapasztalatok megosztása mellett konkrét helyreállítási munka is zajlik különböző múzeumi tárgyakon. Az esemény helyszínén jártunk.

Jelenleg is zajlik az a műhelymunka, amelyet Mara Zsuzsa, a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum restaurátorának kezdeményezésére szerveztek meg az intézményben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. Az eseményre nagyszebeni, jászvásári, marosvásárhelyi, temesvári, szucsávai, valamint csíkszeredai múzeumok és egyetemek szakemberei kaptak meghívást hogy festett fatábla, szobor és vászonkép restaurálás témakörében osszák meg egymással tapasztalataikat. A március 28-tól április 1-ig naponta 9 és 17 óra között zajló műhelymunka tematikája elsősorban a festészetre irányul, melyen belül főleg olaj-, táblakép és festett faszobor kap hangsúlyt. A múzeum képzőművészeti gyűjteményéből öt tárgyat választottak ki az öt napos workshopra.

„Bekerült a műhelymunkába 15. századi szobor, 18. századból származó festmény, valamint egy Nagy Imre festmény is. Ez utóbbi azért érdekes, mert viszonylag új a többihez képest és a technikája is újabb, mert falemezre van festve, igazi fejtörést okoz a restaurátoroknak, hogy találjunk egy olyan technikát, amivel a károsodott részeket meg tudjuk javítani” – mondta el a Maszol érdeklődésére Mara Zsuzsa, az esemény szervezője. Hozzátette: a héten igyekeznek a tárgyakat kiállítható állapotba hozni, ám az idő rövidsége miatt valójában a folyamatok csupán elkezdődnek. „Összevetjük a tudásunkat és a különböző technikákat. Ki tudjuk választani, mi a legtökéletesebb megoldás ezeknek a munkáknak az elvégzésére” – fogalmazott a szakember.

Mint Mara Zsuzsa megosztotta: a szakmai találkozónak volt már előzménye Marosvásárhelyen, ám a csíkszeredai intézményben ez az első ilyen alkalom. A műhelymunka lejárta után dokumentálni fogják az elvégzett munkát, valamint be kell majd fejezni az elvégzett restaurálásokat. „Van, amivel kifejezetten jót haladtunk, illetve én is kaptam megerősítést és útmutatást, hogy milyen irányt kövessek a munkám során” – mondta a szakember.

Körbejárva a műhelymunkán elővett tárgyakat, valódi különlegességek tárultak a szemünk elé. Az egyik asztalon egy 18. századi vászonkép volt kiterítve, ezen éppen két szakember dolgozott. A szentségimádást bemutató festmény összehajtva, rossz állapotban, megfeketedve várt a sorsa jobbra fordulására, most a restaurátori munkának köszönhetően szépen kivehetőek már az ábrázolt alakok, jelenetek, és feliratok. A képet tisztító marosvásárhelyi restaurátor elmondta: ügyes kezű festő lehetett az alkotó, sok szép részlet került elő a képen szereplő alakok arcától a körméig és több felirat, imádságrészlet is előbukkant.

A restaurátori szakma nem gyakori, tudtuk meg. Romániában többnyire a különböző művészeti egyetemeken belül van restaurátor-képzés, Bukarestben, Jászvásáron, Nagyszebenben, Kolozsváron lehet ezt a szakmát elsajátítani – árulta el beszélgetésünk közben Mara Zsuzsa.

Továbbhaladva Nagy Imre nagyméretű festménye, az Ülő nő című temperakép sérüléseit vettük szemügyre kísérőnk segítségével. Mint megtudtuk, préselt lemeztáblára készült a kép, ami több helyen is elengedte a festéket. A felvált festékrétegeket rögzítik, a hiányzó részeket pedig szintbe hozzák és festmények esetében egy retus-technikával, a képbe illeszkedő felületet hoznak létre. Ami fontos, hogy minden, amit a restaurátor elvégez, az visszafordítható folyamat, a későbbiekben eltávolíthatóak az újonnan felvitt részek.

„Ez az első alapelv a restaurálásban. Olyan anyagokat használunk, hogy leszedhetőek legyenek és a rétegeket valamennyire elkülönítjük egymástól, felkerül egy lakkréteg, amit vissza lehet oldani és lejön vele együtt a kiegészítés is. Ez azért fontos, hogy ha mondjuk, kitalálnak egy fejlettebb, jobb technikát, akkor lehessen ezeket a változtatásokat eltávolítani. Ezen kívül természetesen a legnagyobb alázatosságot mutatjuk a tárgyak iránt” – fogalmazott Mara Zsuzsa. Kiemelte: Nagy Imre alkotásai közül azok, amik nem vászonra készültek, hasonló veszélyben vannak.

A restaurált tárgyak sorában megtalálható egy Szent Mihályt ábrázoló faszobor is. A csíkszentmihályi templomból származó szobrot sok megpróbáltatás érhette az évszázadok során, sokat hurcolhatták, sok festékréteg lepotyogott róla – mutatta Mara Zsuzsa. A megmaradt festékrétegeket egy speciális eljárással rögzítik, és az esetleges kiegészítése az alkotásnak. Ebben az esetben azonban nem történik kiegészítés, mivel nagyon nagy a hiány – árulta el a szakember.

Az utolsó műtárgy egy királyi ajtó, ami egy 18. századi erdélyi ikonosztáznak lehetett a darabja. A tárgyat tisztítják és szintén rögzítettek felvált festékdarabokat, valamint megragasztották a szétvált részeket – részletezte Mara Zsuzsa. A szombaton végződő műhelymunkán részt vevő szakemberek egyöntetűen pozitívan értékelték a kezdeményezést és mindenképpen várják a hasonló eseményeket – tette hozzá a Csíki Székely Múzeum restaurátora.