Rendhagyó kabaréval jelentkezik nemsokára a Hahota. A több évtizedes hagyománnyal rendelkező társulat idén farsangi kabaréval várja a közönséget. A premier január 29-én lesz, amikor még javában tart a farsangi időszak, és egész februárban lehet majd nevetni. A változás nem tudatos szakítás a hagyományokkal, sokkal inkább kényszerű döntés eredménye – mondta Puskás Győző, a társulat alapítója és frontembere megkeresésünkre.

„Valóban kicsit eltértünk az eddigi, megszokott decemberi bemutató időpontjától. Nevezhetnénk akár farsangi kabarénak is az ideit, hiszen január 29-én lesz a premier, és akkor még javában benne vagyunk a farsangi időszakban. Tőlünk független okok miatt kellett ezt a döntést meghoznunk” – mondta. Volt olyan pillanat is, amikor komolyan felmerült, hogy átugorják az idei kabarét, végül azonban – nem kis részben a közönség elvárásai és jelzései miatt – megszületett a döntés: ezt az évet sem szabad kihagyni.

A csúszás elsősorban Marosvásárhelyen érezhető, hiszen a társulat általában január végén indul turnéra. Idén azonban február elején vágnak neki az útnak, így Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy vagy Kézdivásárhely közönsége szinte ugyanakkor találkozhat az előadással, mint a korábbi években. „A vásárhelyi közönséget és egész Erdélyt próbáljuk kiszolgálni, mindenhol, ahol csak járunk” – hangsúlyozta Puskás Győző.

Változások a társulatban

Az időpont mellett személyi változások is történtek a Hahotánál. Idén két szereplő távozik a társulattól, ugyanakkor két új tag csatlakozik a csapathoz. Az egyikük már ismerős a közönségnek: Cseke Erzsébet, aki korábban három–négy évadon keresztül játszott a Hahotában, kisebb szerepekben férjével, Cseke Péterrel.

A másik új szereplő Csíki Hajnal, hivatásos színművésznő, a Nemzeti Színház volt társulati tagja. „Nagy örömmel fogadta el a felkérést” – mondta róla Puskás Győző. Szerinte nem árt időnként egy kis „vérátömlesztés” a társulatnak: az új energiák, a lelkesedés, a jókedv mind hatással vannak a közös munkára. „Nem mindegy, milyen hangulatban jön be az ember próbálni, mert ez óhatatlanul rátelepszik mindenkire.”

Klasszikus bohózatok, meglepően aktuális témák

Az idei előadást ismét Kovács Levente rendezte, aki a Hahota régóta meghatározó alkotótársa, a klasszikus bohózatok biztos kezű mestere. Győző elmondása szerint idén is lesz Hacsek–Sajó-jelenet. „A pandémia utáni első előadásban két ilyen jelenet volt, a közönség nagyon szerette, és mi is. Most ebből kettőt összegyúrtunk egy hosszabb jelenetté, ezzel nyitjuk a műsort, majd jön még három bohózat.”

„Mindegyiket nagyon szeretjük. Van A királynő kedvence – vagy inkább úgy mondanám: A királynő bosszúja. Annyit elárulok, hogy a királynő egy grófba szerelmes, de rangján alul nem mehet férjhez, és ebből adódik a konfliktus. Aztán jön A különleges pályázó, ami rendkívül aktuális, pedig 1938-ban íródott. A zárójelenet a Szerelik a neont, ahol minden teljesen összegabalyodik: ez a legmozgékonyabb, leghabosabb jelenet” – mondta.

Az idei műsor összeállítását nemcsak az új szereplők érkezése, hanem egy hiány is meghatározta. Kelemen Barna idén nem tud részt venni a Hahota munkájában, ami alapvetően befolyásolta a darabválasztást. Olyan bohózatokat kellett keresni, amelyekben legfeljebb három férfiszereplő van – ami ritkaság ebben a műfajban. Végül sikerült úgy összeállítani a műsort, hogy mindenki a helyére kerüljön.

A „kis esetlen” és a skatulyák

A közönség elvárásaival Puskás Győző pontosan tisztában van. Tudja, hogy a nézők bizonyos szerepkörökben látják őt szívesen viszont. „Nagyon komoly szerep nem illene” hozzá.

„A közönségnek is megvan az elvárása: tőlem például a »kis esetlent« várják, és ebben igazuk is van” – mondja. Ezek a figurák mára összenőttek a nevével, hálás szerepek, amelyekben jól érzi magát, és amelyekre a közönség azonnal reagál.

A felszabadult kacagás sokkal hitelesebb visszajelzés bármilyen tapsnál

Az idei turné rendkívül sűrűre sikerült: január 29. és március 8. között összesen 52 előadást játszik a Hahota, mindössze két szabadnappal.  Szinte folyamatos úton lesznek, gyakran napi két előadással, utazással, valamint a díszlet fel- és lebontásával kell számolni. Erdély számos városát érintik: fellépnek Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Kolozsváron, Kézdivásárhelyen és Brassóban is. Egyetlen korábbi állomás marad ki idén: Székelyudvarhely, ahol a színház felújítása miatt nincs megfelelő helyszín.

„Ha nem lenne ilyen a közönség hozzáállása – hogy előre elfogynak a jegyek, hogy minden poénra azonnal reagálnak –, ezt fizikailag és lelkileg sem lehetne bírni” – mondta Puskás Győző. Szerinte a legfontosabb visszajelzés nem feltétlenül a taps. 

„A taps nem akkora elégtétel nekem, mint az, hogy hallom, hogy a poénokon és azon, amit mi ott a színpadon művelünk, önfeledten szórakozik a közönség. A taps lehet kétféle. Lehet illemtaps is. Én is voltam olyan előadásokon, hogy bár szinte senkinek nem tetszett, illemből úgyis megtapsolták a színészt. A nevetést viszont illemből két-két és fél órán keresztül nem hiszem, hogy lehet. Az nagyon fárasztó, és nem hiszem, hogy a közönség erre vetemedne. A nevetés szívből jön” – részletezte.

Mint mondta, a felszabadult kacagás sokkal hitelesebb visszajelzés számára bármilyen tapsnál. A Hahota-előadások poénjai ráadásul gyakran nem maradnak a nézőtéren: sokan mesélik, hogy hazafelé is ezek járnak a fejükben, sőt napokig ezekből élnek. 

Nemcsak a színpadon dől el a siker

A háttérben komoly szervezőmunka zajlik. A turné lebonyolításában kulcsszerepet játszik Jakab Zsombor, aki menedzserként, szervezőként, sokszor „mindenesként” van jelen. „Ő továbbra is a menedzserünk, szervezőnk, akár jegytépőnek is odaáll” – mondta Győző.

Amikor november közepe után kiderült, hogy mégis lesz kabaré január végén, rövid idő alatt kellett mindent megszervezni. „Egy hét alatt megvolt az egész.” A helyszínek, időpontok, utazások összehangolása összetett, láthatatlan munka, amely nélkül nem lenne Hahota-turné – tette hozzá.

Miért „Bolond a világ”?

Az idei kabaré címe nem véletlen. Nem egy jól csengő szókapcsolat, hanem egy olyan mondat ami nagyon sokszor a valóság tükre. Puskás Győző szerint a címadásnál mindig ez a legfontosabb szempont. „Mi mindig próbálunk olyan címet keresni, amit mindenképp találjon a jelenetekre” – mondja. És most is ezt történt. „Ott minden jelenetben kiderül, hogy bolond a világ.”

Győző szerint ehhez nem is kell különösebb magyarázat. Elég egy kicsit körbenézni. „Ha kifelé nézünk, a valós életben is kiderül, hogy teljesen megbolondult, a feje tetejére állt a világ. Sokszor minden fordítva működik, mint ahogy annak normálisan kellene. A békéről például úgy beszélünk, mintha fegyverkezéssel lehetne elérni, mintha az volna a természetes rend, hogy minden pénzünket, adónkat, mindent csak a fegyverre költjük. És éppen ezért van jelentősége annak, ami a színpadon történik. Az előadásokra gyakran egyéb terhekkel megpakolt emberek érkeznek. Két–két és fél órára beülnek, és nevetnek. Nevetnek az előadás alatt, aztán hazafelé is, sőt sokszor még napokig is ezekből a jelenetekből élnek. „Van, akinek csak ennyi jut egy évben” – mondja Győző. Nem mindenki tud elmenni nyaralni, kirándulni, nincs mindig pénz nagy kikapcsolódásokra, de erre az önfeledt nevetésre szüksége van.

Fontos számára az is, hogy mindez milyen keretek között történik. A Hahota tudatosan politikamentes. Nincs direkt politizálás, nincs trágárság. „Csak pikantéria van, meg van tartva a határ.” 

Búcsú a bábszínháztól vagy mégsem?

Puskás Győző pályájának meghatározó része a színpadhoz kötődik, ezenbelül is a bábszínházhoz: összesen 31 évet töltött ott, ahová – saját megfogalmazása szerint – „jókor” került. A kezdetekben kulcsszerepe volt Antal Pálnak, a bábszínház alapítójának, aki már az első években felismerte benne, hogy nemcsak a paraván mögött, hanem élő szereplőként, a színpadon is megállja a helyét.

Akkoriban elsősorban klasszikus, paravános bábelőadások voltak műsoron, de sok darabban megjelent egy-egy élő szereplő is.  Ezekben rendszeresen őt választották. 

A bábszínházi munka egyik legnagyobb ajándékát Puskás Győző éppen a gyerekekben látja. Nemcsak nézőként vannak jelen, hanem aktív részesei az előadásnak, segítik, figyelik, óvják a színészt.

Mint mondta, ez „egy teljesen más műfaj”, amelyben a színész és a közönség kapcsolata egészen másképp működik, mint a felnőtteknek szóló előadásokon.

Nemrég nyugdíjba vonult, de nem szakadt el a bábszínháztól. Régi szerepeit ma is játssza, hiszen a gyerekközönség nagyjából ötévenként cserélődik. Klasszikus darabokban továbbra is látható, például a János vitézben vagy a Brémai muzsikusokban.

Pályáját visszatekintve úgy érzi, nem voltak véletlenek. A Bábszínház mellett a Hahotát is párhuzamosan tudta működtetni, és minden vezetés részéről megkapta ehhez a szükséges támogatást. A nyugdíjas évek pedig nem visszavonulást, hanem egy újfajta szabadságot hoztak: több idő jut olvasásra, zenére, koncertekre és utazásra. „Most már egy kicsit szabadabban tudja az ember alakítani az idejét – és ez jó érzés” – fogalmazott.