Október 6.–8. között zajlott Kolozsváron a 17. Erdélyi Humorfesztivál. Magyarország és Erdély közismert nevettetőinek előadása mellett sor került az amatőr humoristák versenyére is, melyet idén a Székelyudvarhely mellől, Bikafalváról érkező egyetemi hallagtó, Forgács Rudolf nyert meg. Egy kávé mellett beszégettünk vele arról, hogy viccesnek tartja-e magát, ki bíztatta őt ennek a pályának a kezdetén, és hogy szerinte mi a jó poén, mi az, amiből viccet lehet csinálni.

„Mai napig nem vagyok meggyőződve arról, hogy vicces vagyok” – mondta Rudi, mikor arról kérdeztük, hogy mikor és minek hatására jött el az a pont az életében, hogy úgy érezte, képes kiállni a színpadra és szórakoztatni az embereket. A többséghez képest nagyon fiatalon, körülbelül tizenegy éves korában elkezdte olvasni Rejtő Jenő könyveit, emellett pedig minden este kötelező program volt a Showder Klub aktuális adásának nézése is. Az ő szavaival élve ez a kettő valahogy olyan hatással volt rá, mint mikor egy növény megfelelő mennyiségű vizet kap, és elegendő napfény is éri: kivirágzott.

Elmondása szerint már a gimnázium elős éveiben ki akarta próbálni magát a humor műfajában, ám akkor mindenki lebeszélte róla. „Mindenki azt mondta, hogy Rudi, gitározz többet, olvass, ne járjon az agyad mindig hülyeségeken” – fogalmazott. Ennek hatására valóban nagy hangsúly került a gitárra, olyannyira, hogy egyetemi tanulmányait már a zeneakadémián kezdte meg, ahol aztán végképp el kellett döntenie, hogy mennyire veszi komolyan a hangszert. Mint mondta, ő a maximumra törekedett, versenyezni kezdett, aztán épp egy ilyen verseny előestéjén vett egy nagy kanyart a története.

„Annak a versenynek az előestéjén éreztem, hogy én holnap nagyon rossz leszek. Nem volt motivációm gyakorolni, így mi mást csináltam volna, mint kezdtem görgetni a Facebook-ot. Szembejött velem egy bejegyzés, hogy aznap stand up open mic lesz a Planetáriumban. Úgy éreztem, ez a sors, vagy nevezzük akárhogy. Az idő eléggé szorított, úgyhogy nagyon hamar el kelett döntenem, hogy nekikezdek szöveget írni, vagy leülök gitározni. Aznap este megnyertem a stand up-ot. A másnapi versenyen utolsó előtti lettem. Minden pillanat megérte. Akkor döntöttem el, hogy engem többet nem fognak tudni lebeszélni.”

A humoristának hinnie kell abban, amit előad

Rudi nem csak hobbiként tekint a stand up-ra. Volt önálló estje Székelyudvarhelyen, de számos más rendezvényen is fellépett már. Elmondása szerint szeretné, ha az új generációs erdélyi humoristáknak az az úttörője lenne, aki nem csak itthon, hanem Magyarországon is karriert fut be. Kérdésemre, hogy mit gondol, mi kell ahhoz, hogy mindez valóra váljon, azt felelte, hogy először is nagyon fontos, hogy legyen az embernek egy imidzse. Tényleg ő legyen, és ne valakinek a másolata. Ehhez kapcsolódónak tartja azt is, hogy semmi nem lesz vicces, amit a mesélő nem hisz el őszintén. Ha úgy érzi, hogy egy vicc rossz, a közönség is úgy fogja érezni. El kell hinnie azt, amit mond, így lesz hiteles, és ezáltal szórakoztató.

Arról, hogy mi a vicc, mitől lesz valami humoros, és mi az, amiből poént lehet csinálni, Rudi azt gondolja, hogy leegyszerűsítve a humor annyit tesz, hogy csak egy pillanatig, egy nevetés erejéig az ember kiszabadul a mindennapi problémáinak káoszából. Ha valaki egy percre meg tud feledkezni a gondjairól, már rögtön képes az önfeledt nevetésre. Elmondása szerint épp ez történik egy jó humoresten is. Folyamatosan olyan dolgoknak kell elhangzaniuk, amelyek percről-percre kizökkentik az embert a megszokott gondolatritmusából, és ha ez sikerül, onnantól már a kisujját is kinyújthatja a fellépő, azon is tud majd kacagni a közönség.

Elmondása szerint nincs olyan dolog a világon, amiből ne lehetne viccet csinálni. A zeneakadémián többször ütközött abba a problémába, hogy ha nem pontosan úgy játszott el egy művet, ahogyan azt a zeneszerző megírta, már rögtön probléma volt. A tervei közt szerepel egy olyan stand up est, ahol végig klasszikus zenét fog játszani, miközben folyamatosan kiparodizálja azt. Mert mint mondta, viccet csinálni bármiből lehet, azt viszont nem árt végiggondolni, hogy megéri-e: „Mindig lesz olyan ember a közönségben, akinek ez vagy az nem tetszik. Ezt nem lehet kikerülni. Viszont nem árt odafigyelni az arányokra, mert lehet, hogy öt ember jót nevet a vicceden, de másik tizenöt számára bántó. Egy poént meg lehet ejteni bármilyen témában, de óvatosnak kell lenni, nem szabad egy egész műsort felhúzni valami olyasmire, ami fájdalmat okoz az embereknek.”