György Botond Dumakavics című könyvét ismertették pénteken, az Erdélyi Humorfesztiválon.

Vékony könyv, nem egy „Ultima noapte de dragoste”, nyugtatta a közönséget György Botond, miután Dombóvári István magyarországi humoristával már megtárgyalták azt is, hogy a „Dorna” felirat az ásványvíz-palackon nem azt jelenti, hogy „Balfasz”.

György Botond elmondta, féltudományos könyvet írt, amely szociológiai alapokon nyugszik. Az erdélyi humort ismerteti benne, a rendszerváltás utáni szakaszát, a jelenlegi stand-up comedy műfaj szereplőinek életútját vázolva. A könyvben a  szereplők az öt legrosszabb fellépésről is beszélnek. Erről Dombinak eszébe jutott, hogy egy falunapos fellépésén egy „ijesztő fejű csávó” ment fel a színpadra azzal, hogy ő énekelni akar. Ezt a humorista úgy szerette volna elintézni, hogy húsz perc múlva ad teret a jeles produkciónak, de a fickó nem akart várni. Végül úgy ment le, hogy egy korsó sört fizetett neki Dombóvári – aki az előadás után megtudta a polgárőrökől, hogy nemrég engedték ki az illetőt, gyilkosságért ült...

György Botond elmesélte, Kovásznán lépett fel András Előddel. Boti 9-kor, Előd éjjel 2-kor, erős mulatós és „tölts egy pohár pálinkát” hangulat mellett. Ráadásul ekkor hozták be a tombola fődíját, egy visító disznót is...

Eredetileg szakdolgozatot írt, de miután lehetősége volt rá, egy teljes könyvet is elkészített – derült ki.

Három könyv, két siker

„A magyar közvélemény úgy működik, hogy mindaddig Amerikát kérik rajtad számon, amíg nem hozod azt”, mondta el Dombóvári arról, hogy Magyarországon csak két roast-műsort hoztak össze. Ganxsta Zolee-t és Nagy Ferót hívták be ilyen műsorba, aztán meg is kapták, hogy „olyan kedves fiúk”, erre meg a vendégeiket égetik.

Dombóvári maga is írt egy roast-könyvet, amelyben különböző szereplőket sérteget – az olvasó helyett, ha esetleg igényt tart erre. Nem lett nagy sikere, mert az emberek nem értik a műfajt – volt, aki a borító miatt azt hitte, hogy szakácskönyvről van szó.

A Félkövér című könyve írásakor abból indult ki, hogy minden interjú elején a kilóiról kérdezték. Ezt megelégelte, ezért megírta, hogyan kell elszúrni dolgokat, hogyan lett humorista, milyen botrányokon van túl és így tovább – ez a könyve már sikert ért el, második kiadást is megért.

A Pista vagyok, ments ki innen egy regény, amelyben a Pisti nevű főszereplő nem ő. Egy emberről szól a születésétől a haláláig, „de vicces”, árulta el Dombóvári.

Dombóvári beszélt a székely szűkszavúságról is. Ennek legeklatánsabb példányával Tusnádfürdőn találkozott: Gábor Áronnak hívták az illetőt, aki annyit mondott neki, amikor kiadta a szobát: „aki viccelődik az ágyúval, azt pofán baszom”. Tőle tudták meg azt is, hogy a Szulejmánt eredeti nyelven nézte végig: románul.