Új időszámítás vette kezdetét a nemzetközi fotóművészet világában. Valami olyan történt, amire mindezidáig még nem volt példa: harmadszorra is a világ legjobbjának választottak egy alkotót, mégpedig nem mást, mint a marosvásárhelyi származású Kerekes Istvánt, aki immár nem csak a cím legfiatalabb birtokosa, hanem az egyetlen ember, aki három alkalommal is kiérdemelte a Best of the Best elismerést. 

Kerekes István újra világbajnok! A marosvásárhelyi származású, Magyarországon élő fotóművész sikert sikerre halmozott az elmúlt években, hiszen a világ legtöbbet díjazott portréja is az ő nevéhez kötődik, illetve 2023-ban és 2024-ben a legjobbak legjobbjának választotta őt a Nemzetközi Fotóművész Szövetség (FIAP). Ezt a rangos elismerést rajta kívül mindössze négyen kapták meg két alkalommal is, európai alkotók közül ő volt a második, magyarok közül pedig az egyetlen. A bűvös hármast azonban még senkinek sem sikerült elérnie. Egészen mostanáig. A napokban ugyanis egy új időszámítás vette kezdetét a nemzetközi fotóművészet színterén. A 2025-ös eredmények alapján újfent Kerekes István lett a Best of the Best, ezzel pedig a világ első olyan alkotójává vált, aki harmadszor is világbajnok lett, ráadásul három egymást követő évben. 

„Az embernek vannak álmai. Amikor tavaly átvettem a díjat, ezzel pedig része lettem annak a szűk körnek, akik elmondhatják magukról, hogy kétszer is kiérdemelték, beszélgettem a többi fotóssal, és hát természetesen szóba került, hogy akarva-akaratlan ott van az ember fejében az, hogy talán sikerülhet harmadszor is. Nem mondom, hogy nem ez volt a cél, de arról álmodni sem mertem volna, hogy ez három egymást követő évben valósul majd meg” – mondta el megkeresésünkre Kerekes István, hozzátéve, hogy bizony kőkemény munka áll az elismerések mögött, hiszen a képek, amelyekkel dolgozik, bő tizenöt évnek a termései, idén viszont közel 20 egészen friss fotója is a közrejátszott abban, hogy elérje a csúcsot. 

„Ha az ember csak egy-két témában készít fotókat, nem lehet ilyen eredményt elérni. Több kategória van, és mindegyik fontos. A mérce nagyon magas. Évről-évre magasabb. A nemzetközi zsűri azokat a képeket díjazza, amelyikekről úgy vélik, egyszeriek és megismételhetetlenek. Olyanok, amelyek nem hagyják a nézőt, hogy elfordítsa a tekintetét.” 

Kapcsolódó

Erdélyből a világcsúcsra – A világ legtöbbet díjazott portréjának alkotójával, Kerekes Istvánnal beszélgettünk

A Yelena című portré immár több mint 600 elismerést kapott a világ mintegy hatvan országában.

fotóművészet világrekord Kerekes István portré díjak

Kerekes István tehát világszinten elsőként érte el azt, hogy háromszor is a legjobbak legjobbjának válasszák. És mint minden első alkalom, ez is kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy miként tovább. Hiszen ha valamire nem volt még korábban példa, akkor kidolgozott módszer sincs a helyzet „kezelésére”. Valami tehát most megváltozik. Így gondolja legalábbis Ricardo Busi, a FIAP elnöke, aki a hivatalos értesítés után felkereste Kerekes Istvánt, és elmondta: most egy olyan mérce lett felállítva a nemzetközi fotósok számára, amely arra készteti a szövetség teljes vezetőségét, hogy átgondoljanak mindent, amit eddig csináltak, és mindazt, ahogyan csinálták. „Bennem valójában ekkor tudatosult igazán, hogy milyen hatalmas dolgot sikerült elérnem. Ez tényleg egy mérföldkő. Fantasztikus érzés volt” – fogalmazott István. 

A díjat augusztusban adják át, mégpedig egy olyan helyen, amely István számára méginkább rátesz a váó-érzésre. „Rajongok Bud Spencer és Terence Hill párosáért. Az egyik nagy klasszikus filmjük a Nincs kettő négy nélkül, amely Rio de Janeiroban játszódik. Gyerekkori álmom volt eljutni oda, de valamiért mindig úgy éreztem, hogy nekem erre soha nem lesz lehetőségem. Most pedig ott lesz a FIAP 37. világkongresszusa és egyben a díjátadó, én pedig nem csupán ott lehetek, hanem világelsőként vehetek át egy elismerést.” 

„Az igazság az, hogy az elmúlt évnek óriási terhe volt ez az egész kérdés. Olyan ez, mint a versenysport. Ha valaki egyszer bajnok, másodszor is elvárják tőle, ha pedig teljesít, lehetőleg legyen ilyen ügyes harmadszor is. A szakma nagyjaitól egészen azokig az emberekig, akik a mindennapokban körbevesznek, éreztem, hogy számítanak az újabb díjra. Amit viszont nem értenek meg, hogy hihetetlenül sokan vannak még ezen a pályán, akiknek ugyanez a céljuk, és ugyancsak mindent megtesznek azért, hogy elérjék. Nagy a versengés, ami természetesen ösztönöz is arra, hogy a lehető legkülönlegesebb fotókat készítsem, de tisztában kell lenni azzal, hogy ezt más is igyekszik ugyanígy csinálni.”

„Az utolsó másfél hónapban nagyon érdekesen alakultak a dolgok. A legnagyobb ellenfelem egy hongkongi fotós kolléga, aki tarolt a versenyeken. Természetesen mindannyian követjük az eredményeket, és a végén volt egy kellemes feszültség, hogy mi lesz a végkifejlett. Őszintén, én teljesen meg voltam győződve róla, hogy a kolléga nem is kevéssel előttem van. A végén pedig, amikor lehullott a lepel, kiderült, hogy én vezettem a listát.” 

Nem túlzás tehát sem az új időszámítás, sem a mérföldkő kifejezések használata. Mindezidáig senkinek sem sikerült az, ami most egy erdélyi fotósnak, akit ezentúl joggal nevezhetünk a szakma etalonjának.